Piac és képesség

Talán Demján Sándornak hisznek a honi futball főszereplői, és lassan megbarátkoznak a ténnyel, hogy a játék mifelénk egyszerűen piacképtelen. A futballiga elnöke a szervezet közgyűlésén fogalmazta meg a tételt, s azonnal megspékelte azzal, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint korábban volt. Ez történt hétfőn. Szerdán aztán a válogatott Luxemburg elleni mérkőzésére 1205 néző volt kíváncsi, pedig az 5-1-es győzelmet nem közvetítette egyetlenegy tévécsatorna sem.
Az adat (1205 drukker) és a közvetítés elmaradása fényes bizonyíték Demján Sándor állítására.
Volt idő, amikor azért nem adott a televízió egy-egy meccset, nehogy emiatt távol maradjanak a drukkerek. Az érvelésben volt némi csúsztatás, hiszen ha jó meccsre volt kilátás, megteltek a stadionok, és a tévén is milliók nézték a játékot. Az viszont igaz, hogy akadtak, akik az utolsó pillanatban fújták le a helyszíni meccsnézést, mondván, majd bekapcsolják a tévét (a kényelem nem bűn).
Ma az a helyzet, hogy azok, akik a játékot szeretik, és nem egy-egy klub elvakult fanatikusai, a stadionokra és a közvetítésekre egyaránt fittyet hánynak. Az MTV sportosztályának második embere, Komlósi Gábor okkal állapította meg, hogy egy-egy válogatott meccs ma már rétegműsor, így a közszolgálat kötelezettsége nem vonatkozik rá.
Megjegyzendő, a jogtulajdonos most nem kért pénzt a közvetítésért, s az is, hogy Komlósi úr szerint pénzkidobás lett volna ötven embert és a közvetítőkocsikat kirendelni a Megyeri útra.
A futballban érdekeltek folyamatosan hangoztatják, hogy azért állunk rosszul, mert nincs hírverés, gyatra a propaganda. Most tegyük félre, hogy ami a honi pályákon, a kluboknál történik, azt inkább rejtegetni kellene, mint reklámozni, keressünk inkább megoldást. Az örök sértődöttek most például megtehették volna, hogy állják a közvetítés költségeit. Ha már a reklámjaiban nagyképűen „a magyar futball jövőjéért” szlogennel hirdet például a cég, tehetne annyit a holnapért, hogy állja a közvetítés költségeit. Eszébe sem jut, föltehetően azért, mert tudja, kidobott pénz lenne. Mert hiába jótékony, a piacról él. És ezzel a kör bezárult, visszaérkeztünk Demján megállapításához.
Más téma, de idetartozik. A héten volt ötvenéves Klampár Tibor, aki az asztaliteniszben az, aki a labdarúgásban Bozsik, Puskás, Hidegkuti, Albert, Bene, Farkas és a többi valódi játékos. Valódi, tehát ő a tehetség és a tudás. Túl az ötödik ikszen is játszik, mindene az, amihez a legjobban ért. Őszinte önmagához (is), tudja, mikor hibázott, mikor mit tett jól, mit roszszul. Igazi sportember.
A köszöntés szándéka mellett azért is tértem ki rá, hogy lássák, mi nálam a piacképesség.