Ivan Luis Zamorano Zamora 1967. január 18-án, Maipú városában látta meg a napvilágot. Nehéz gyermekkora volt, 13 évesen elveszítette az édesapját, neki kellett összetartania a családot, gondoskodni az édesanyjáról és a húgáról. Chilében, a Cobresal csapatában kezdett el futballozni, már korán sikereket ért el, húszévesen országos kupát nyert az együttessel. A csatárra gyorsan felfigyeltek Európában is, 1988-ban a Bologna szerződtette. Igaz, az olasz klubban nem lépett pályára, mert rögvest kölcsönadták a svájci St. Gallennek, ahol két szezont töltött. Jól ment neki Svájcban is, a másodosztályban 23 góllal ő lett a liga legeredményesebb támadója. Produkciójának híre ment, a spanyol Sevilla szerződtette. Az andalúziai csapat gyúrója azt mondta róla, hogy „a teste tökéletes, kiállíthatnák szemléltető eszköznek az akadémián”. A sevillai időszak alatt találta ki azóta híressé vált gólörömét: a fejére húzta a dresszét, úgy vágtázott a szurkolók előtt. A spanyol klubnál is két idényt töltött el, majd érkezett a Real Madrid, és 1993-ban a fővárosba rendelte. A királyi klubnál négy szezont játszott, egyszer országos kupát nyert, egyszer pedig bajnok lett. A Realtól 1996-ban az Internazionaléhoz került, ám Milánóban már nem ment neki annyira a játék. Külföldi turnéját a mexikói America együttesénél fejezte be, jelentős részt vállalva a klub 13 év utáni első bajnoki címében. Zamorano 14 évnyi légióskodást követően tavaly tért haza Chilébe, a válogatottban 67 mérkőzésen, 34 gólt szerzett. Fő erőssége a fejjáték, úgy emelkedik, akár egy helikopter – mondták róla, innen a beceneve.
Chilében akkora népszerűségnek örvend, hogy már könyvet is írtak róla. A csatár meglehetősen elérzékenyül, amikor az életrajzi írásról beszél. „Soha nem gondoltam volna, hogy valaha könyvet írnak rólam” – mondja Zamorano. – „Remélem, sok gyerek elolvassa majd, és erőt merít a történetemből. Mindig a legjobbra törekedtem, rendre a tőlem telhető legtöbbet nyújtottam a focipályán. Büszke lehetek a karrieremre, ami nagyon jó érzés”.
Persze, más a szándék és más a valóság. Nem sikerült ugyanis a szép búcsú Ivan Zamoranónak, a chilei bajnoki döntő visszavágóján ugyanis a Cobreloa 4-0-ra győzött a Colo-Colo ellen (az első mérkőzés eredménye 0-0 volt), a Helikoptert a játékvezető, két társával egyetemben reklamálásért kiállította.
A mérkőzést követően Zamorano azt mondta, még gondolkodik a folytatáson, mert bajnokként szeretne visszavonulni.
*
Egyre valószínűbb, hogy Ronaldinho, a Paris Saint-Germain világbajnok brazil labdarúgója a jövő nyártól a Real Madridban folytatja a pályafutását. „Tökéletes megoldás, hogy az öcsém még egy évig Párizsban futballozhat” – mondta a sztár testvére, s egyben ügynöke, Roberto Assis, aki szerint még a héten megegyeznek a spanyolokkal. Ugyanakkor Jorge Valdano, a Real Madrid sportigazgatója nyilatkozatában kiemelte, hogy még semmi sem dőlt el.
*
Al-Szadi Kadhafi két gólt szerzett új csapata, az olasz Perugia első felkészülési mérkőzésén. A líbiai államfő fia, aki 36 percet játszott a találkozón, két évre, 600 ezer dollárért írt alá egy héttel ezelőtt a Perugiához. A 30 éves futballista egyébként igencsak sokoldalú: tagja a Juventus vezetőségének, résztulajdonosa a Triestinának, és vannak üzleti érdekeltségei az SS Laziónál és az AS Románál is.
*
Jó esély van rá, hogy az angol FC Liverpool él a francia Le Havre-ral 2001-ben kötött együttműködési megállapodás nyújtotta lehetőséggel, és meghívja a keretébe Anthony Le Tallecet és Florent Sinama-Pongolle-t. Raymond Domenech, a francia utánpótlás-válogatott edzője nem örül a szándéknak, úgy véli, egyelőre sokkal jobb, ha a fiatalok a Le Havre-ban rendszeresen játszanak, mintha Liverpoolban a kispadon ülnek.
Balett helyett Hosszú Katinka trónját már elfoglalta, hajnalra vb-érmes lehet
