Az ember azt gondolná, ha valaki éjszakába nyúló bokszmeccset vív, az másnap, a győzelmétől függetlenül, a sebeit nyalogatja, s pihen egy hűvös szobában. Erdei Zsolt hangján azonban nem érződik, hogy néhány órával korábban még hatalmas adok-kapok után szerezte meg profi pályafutása 17. győzelmét.
– Nem aludtam egy hunyásnyit sem – mondja. – Részben, mert olyan felpörgetett állapotban voltam, hogy a legerősebb altató sem használt volna, részben pedig azért, mert buli volt…
– Volt kedve és energiája még mulatozni a tizenkét menet után?
– A buli alatt a bankettet értem, amire mindig sor kerül, s ezen kötelező részt venni.
– Ha gonosz akarok lenni, úgy fejezem be a mondatát, hogy ha el tud menni… Mert az a tizenkétszer három perc Pérez ellen nem volt akármi, több pofont osztottak ki egymásnak, mint mások egy teljes csapatbajnoki fordulóban.
– Pályafutásom legnehezebb meccse volt, meg a leghosszabb is, eddig ugyanis tíznél többet nem kellett bokszolnom egyhuzamban.
– Azt mondta néhány nappal ezelőtt, hogy soha nem sikerült még olyan jól a felkészülése, mint erre a találkozóra. A tizenkét menet után is fenntartja ezt a véleményét?
– Igen, miért ne? Tökéletes volt, azt azonban nem gondoltam, hogy ilyen kemény ellenfél lesz Pérez, aki, s ezt is el kell ismernem, jobban bírta. Pontosabban, ő még bírta volna tovább is.
– Miért, ön nem?
– Úgy érzem, hogy nem… Elkészültem az erőmmel, teljesen kiütöttem magam. Olyannyira, hogy az utolsó menetekre nem is emlékszem.
– Ha nem, akkor hadd mondjam el, hogy az első kilenc-tíz, győztes menet után az utolsókat elveszítette…
– Ennyire azért nem esett ki… Igaz, hogy az utolsó perceket a spanyol nyerte, de az az előny, amit összeütöttem korábban, az elég volt. Így gondolom.
– Lehet, hogy ünneprontó a kérdés, de hadd tegyem fel: milyen hibákat talált a bunyójában?
– Nem ünneprontás ez, tény, hogy néhány dologban javulnom és változtatnom kell. Például az erőmet nem osztottam be megfelelően, kicsit „elszaladtam” az elején, ezért is lettem holfáradt a végére, bár ezzel együtt azt mondom, jó kondícióban vívtam végig a meccset. És még valami: a védekezésemet biztonságosabbá, zártabbá kell tennem. Talán ez a legfontosabb.
– A meccs közben úgy tűnt, mintha régi barátok lennének Pérezzel. Kis túlzással minden pofon után elnézést kértek egymástól, a menetek végén pedig pacsival búcsúztak. Szokatlan ez címvédő mérkőzésen.
– Ha barátok nem is vagyunk, de kiváló a kapcsolatunk. Olyanynyira, hogy a banketten már egy parketten táncoltunk. Többször is edzettünk, kesztyűztünk együtt Hamburgban, ezt pedig nem lehet teljesen kitörölni. Még akkor sem, ha szombaton éjjel tényleg nagy volt a tét.
– Tizenhét mérkőzés, ugyanenynyi győzelem. Sokan irigyelhetik a profi bunyósok közül.
– Biztosan így is van, én azonban azt mondom, a neheze még hátravan.
– Gondolom, néhány nap pihenő után elkezdi a felkészülést a következő ellenfélre.
– Én meg azt gondolom, s így is teszek, hogy most pihenni fogok – rám fér. Szeretnék végre nyugodtan horgászni, mert ezt elhanyagoltam az utóbbi időben. Bunyóról csak annyit, hogy legföljebb visszanézem majd videóról a Pérez-meccset. De egyelőre ez is ráér…
origo.hu
„Kamu!” – Kálmán Olga kommentálta Ukrajna EU-s csatlakozását – videó
