Csikar: 75

A magyar futball egykori szívembere, minden idők egyik legkiválóbb magyar jobbszélsője, az MTK gyors, örökösen cselező, váratlanul lövő, csukafejesekkel gólt szerző, kiapadhatatlan humorú, hetvenötszörös válogatott játékosa, Sándor Károly ma 75 éves.

Csikar hetvenöt éves? Nehéz elhinni arról a játékosról, aki mindenkinek csak Kicsi és Csikar maradt. A bolondul lelkes, a játék szeretetét vérében hordozó kamasz azután, hogy abbahagyta a futballt, nem tűnt fel soha öregfiúk-mérkőzéseken, élménybeszámolókon, nem akart edző, a múltból tőkét kovácsoló lenni. Maradt az MTK portáján apróbb tanácsokat osztogató „bejáró inas” – Móravárosból. Már Pesten, a Kisstáció utcában lakott, amikor esténként fogta magát és lement egy újságért, aztán Szegeden kötött ki a szerelménél. Aki máig a felesége.
Az ötvenes éveket pompásan jellemzi Csikar bonmotja. Így kért Népsportot az újságárustól: „Adjon egy sportlapot, hadd tudjam meg, hány traktort adtunk tegnap a mezőgazdaságnak.” Egyéniség ma is. Egykoron repülő, szárnyaló, égő futballista, ma fehér hajú, mindig cigarettázó, szép fekete cipőket viselő, elegáns, magát sohasem többnek mutató – volt futballista.
Hungária körút. Ma Hidegkuti-pálya. Hidegkutinál a labda, tovább adja Sándornak, Csikar vissza a középcsatárnak, miközben azt ordítja: „Megyeeek!” „Mész a…” – szakadt ki Hidegkutiból, mert a balfedezet rátartott a lábára; Csikar ugyanis röviden, csinnbe adta a labdát. Így született meg a szállóige: „Megyek!”… Az egyik meccsen Sándor rosszul játszott. A hármas sípszó elhangzása után lassan ballagtak az öltözőbe, Csikar rohant, hogy mószerolni tudjon Bukovinál. Hidegkuti arra ért be, hogy magából kikelve mondja: „Én állok a jobb szélen és nem kapok labdát!” „Mész a… – üvöltötte Hidegkuti –, ki tud neked labdát adni? Nem a bekk fog téged, te fogod a bekket!” De hiába volt minden, Csikar célt ért Bukovinál. A mester leültette őket, és Hidegkutit szúrta le… Más. Sándor szidta a bírót. A játékvezető megfordult és kereste, hogy ki volt. Csikar ujjal mutogatott Hidegkutira. És a bíró őt állította ki…
„Jaj, gyerekek, szép világ volt!” – mondta Hidegkuti. „Jaj, gyerekek, szép világ volt” – mondja Csikar, és megtelik a szeme könnyel. Csikar rosszul lett Hidegkuti temetésén. Vannak olyan zugok az ember szívében, amelyek még nem élnek; azért költözik beléjük a szenvedés, hogy életre keljenek. Áldja a sorsot, hogy a válogatott mérkőzések alkalmával Bozsikkal egy szobában lakhatott. A barátja volt. Ismerős a kép. Sándor szárnyakkal, alig mosolygósan; Bozsik is lendületben – mosolygósan. A kezük futás közben találkozik. Sándor tiszta fehérben, Bozsik piros-fehérben. Sándor gyermekarccal, Bozsik a felnőtt férfi arcával. Mintha Bozsik járt volna túl Csikar eszén. A játék öröme és szépsége egy mozdulatban.
Kártya, lóverseny hébe-korba. Egy anekdota. Amikor először volt lóversenyen, biztosnak látszó tippet kapott Scheibal Vilmostól, a zsokétól. „Kimentünk a mázsáláshoz. Azt mondták, nagyon figyeljek. Ha Scheibalnál pálca lesz fölemelve, minden pénzt rá, mert megnyeri a futamot. Viszont, ha lefelé lesz a pálca, akkor a következő, a háta mögött lévő lóra fogadjunk… A franc egye meg, pálca se volt nála!”
Az 54-es vb megviselte Csikart. Most is viaskodik Sebessel, indulat forr benne, s ez az indulat nem nyugszik meg talán már soha. A Kettesben című rádióműsorból máig kihallatszik Csikar válasza: „Amikor megkérdezték, miért nem játszom, Sebes azzal indokolta, hogy Csikar idegileg ki van borulva, annyit kártyázik, hogy nem tud játszani. Akkor már tízszeres válogatott voltam. Utána is kártyáztam ugyanannyit és még több mint hatvanszoros válogatott lettem.”
Puskás egyszer kérdőre vonta Sebest: „Guszti bácsi, Sándor miért nem utazik?” „Budai a szélső!” – világosította fel Sebes. „De Guszti bácsi, mi lesz a sefttel?” – aggódott Öcsi. Azt is kérdezhette volna: „Guszti bácsi, mi lesz a jókedvvel?” Mert Csikar ehhez is értett. A magyar játékosok ma nem tudnak nevetni… Csikar sem, ha látja a játékukat. Talán ez a legszomorúbb ezen a születésnapon: nincs magyar futball! S csak az emlékek gyógyítanak. A Sándor-szögből lőtt gól ma is fogalom. „Hogy csináltad?” – kérdezik. „Helyezkedés kérdése volt az egész – mondja. – Azért lett gól, mert a kapus rosszul, a kapufa jól helyezkedett.”
Egy ország szeretete övezi az aranyszívű, éles eszű, derűt árasztó, hetvenöt éves sportembert, aki elhitette velünk: a futball szórakozás és játék.