Törő szerint...

Hír: A szombati FTC– Újpest mérkőzés előtt Régi idők békéje elnevezéssel, a párharc korábbi játékosainak részvételével próbálják meg visszaszerezni a rangadó hírnevét. Valamennyi futballista ott lesz, aki korábban akár egyetlen percet is szerepelt valamelyik csapatban. Az újpestieket a klubház előtt fogadják az egykori ellenfelek, majd közösen szurkolják végig a rangadót. (MTI)

Mindenképpen ott leszek, mert valóban örömmel tölt el, hogy a fradisták végre tesznek azért, hogy rend legyen a pályán és a környékén, s végre csak a futballról szóljon ez a másfél óra. Remélem, a középkorúaknak, meg talán a fiataloknak is, jelent még annyit a nevünk, hogy legalább a mi „tiszteletünkre” megbékélnek egymásssal. Jó lenne, ha végleges, hosszú időre szóló béke lenne ez, de én már azzal is elégedett lennék, ha a meccs után a szurkolók a saját játékosaikat éltetnék, s nem egymást keresnék az utcákon…
Tény, a két csapat összecsapását, ha nem voltak is a maihoz hasonló botrányok, soha nem kísérte békés szurkolás. Olyan jelenetekre azonban senki nem gondolt, amelyekkel mostanában kellett – remélem, nem tévedek, ha a múlt időt használom – szembesülni. A magyar futballra pedig éppenséggel ráférne, hogy ne a balhékról szóljon, hanem magáról a játékról. Emlékszem, a mi korunkban sem ettünk egymás tenyeréből a mérkőzés alatt, zsiványkodtunk eleget, de amikor a játékvezető lefújta a rangadót, mindenki – szurkoló, játékos egyaránt – megbékélt, s még olyan „bűnt” is elkövettünk, hogy közösen ittunk meg egy pohár sört…
Biztos vagyok abban, hogy mint rendesen, ezúttal is pattanásig feszült lesz a hangulat az Üllői úton. A Fradi–Újpest meccsek esetében ugyanis teljesen mindegy, hogy melyik csapat milyen formában van, ki sérült, s hányadik helyen áll a tabellán. Ha a pályán lévők mindent megtesznek azért, hogy szórakoztassák a közönséget, s ha ebben partner lesz a játékvezető is, akkor csak a labdával, s nem egymással törődnek majd a szurkolók.