Bizony, kétségtelen, Ronaldón van némi súlyfelesleg, de kit érdekel… Zseni, és ez a lényeg. Sokan keresik, hogy mi a titka, szerintem éppen azért csodálatos, mert nem lehet megmagyarázni, mit miért csinál. Biztos vagyok benne, hogy ő se tudja, viszont teszi, és ez a legfontosabb. Nála a labda, adott a szituáció, őt pedig megszállja az ihlet, és máris jön a varázslat.
Eszem ágában sincs magam hozzá hasonlítani, de szerencsére nekem is részem volt néhány ihletett pillanatban. Ott volt például az a gól, amelyet a Bilbaónak, pontosabban Iribarnak lőttem a Megyeri úton, fogalmazzunk úgy, hogy kiszorított helyzetből. Láttam, hol áll a kapus, átvillant az agyamon, hogy le kellene tenni a labdát a rövid sarokba, aztán végül mégis megemeltem, szerencsére beesett a hosszúba. Mindez elmondva sokkal hosszabb, mint ahogyan történt, a pillanat tört része alatt döntöttem, és cselekedtem. Nos, Ronaldo ezer és ezer ilyen pillanatot élt és él még át, hiszen mindössze huszonhét esztendős.
A fölös kilók pedig? Sohasem szerettem, ha ilyesmivel zaklatták a játékosokat. Aki profi futballista, tudja, mire van szüksége, ha tisztában van vele, és mégsem teszi, legyen az ő sara. Az edzőnek csak azt kell figyelnie, produkál-e vagy sem, a közönséget kevésbé érdeklik a szikár, magokon élő, unalmas játékosok, mint az esetleg kicsit duci, az életet szerető klasszisok, akik – fölösleg ide, fölösleg oda – robbanékonyak, és mindent tudnak a labdával. Úgyhogy Ronaldóról szólva maradjunk annyiban, nem véletlenül kapta a Fenoméno becenevet, nomen est omen, valóban fenomenális futballista.
Minden súlycsoportban.
Büntetést követel az Air India katasztrófa egyik áldozatának édesapja + videó
