A semmire nem szerződik a Kispest

Aki járt mostanában – vagy régebben akár – a kispesti sporttelepen, az egyet kell értsen azzal, hogy hazánkban, de a fővárosban mindenképpen, a legrosszabb, legelhasználtabb állapotban a Budapest Honvéd, a korábbi Kispest Honvéd, a még korábbi Bp. Honvéd sporttelepe van. Mind a pályák, mind az öltözők, mind a kiszolgálóhelyiségek állapota minősíthetetlen, gyakorlatilag alkalmatlan a sportolásra. Nemhogy a falak, de valószínűleg az azokon málladozó festék, a megrepedezett betonkockák, a rozsdás zuhanyrózsák meg a falból kilógó elektromos vezetékek is „látták” futballozni Détárit, Tichyt, tán még Puskás Ferencet is… Az esőtől víz alatt álló, a meccsekre fűrészporral és salakkal felszórt, csak elvileg füves centerpályát ha az MLSZ pályahitelesítő bizottsága úgy akarná, alkalmatlanná nyilváníthatná bajnoki találkozók megrendezésére. Nem tette, nem teszi, éppen elég sebből vérzik az egykoron kiemelten kezelt, a politika által is felkarolt egyesület. A hét elején aztán felforrósodtak az indulatok, mert kihűltek, körülbelül 15-16 fokosra, az öltözők.
Gál László, a kft. ügyvezető igazgatója érthetően dühös, feldúlt ebben a kilátástalan helyzetben.
– Nincs mire és miért szerződést kötnünk. Minek? Megfagyni képesek vagyunk egyedül is. Életveszélyes, katasztrofális állapotban vannak, gyakorlatilag használhatatlanok az épületek, az öltözők, akárcsak a pályák. Ha elkövetnénk azt a hibát, hogy megállapodunk a Sportfolió Kht.-vel, akkor minden felelősség minket terhelne. Itt állnánk tehetetlenül, amit nem vállalunk.
A sportvezető határozottan állította, hogy csak akkor lenne hajlandó bérleti szerződést kötni, ha a kht. legalább a minimális balesetvédelmi és egészségügyi előírásoknak megfelelő állapotba hozná a kispesti létesítményeket.
Addig azonban nem szerződnek, ellenben maradnak, még akkor is, ha tudják, a helyzet tarthatatlan. „A jelenünket sem tudjuk, nemhogy a jövőnket.”
Ismeretes, hogy a Sportfolió január 15-én levélben szólította fel Gált, hogy január végéig kösse meg a szerződést, amely alapján a bevétel 25 százaléka a kht.-t illetné meg. (Nem igazán lehetünk biztosak abban, hogy ez az egyezség a kispestiek javát szolgálta volna…)
Pedig a sport élni, létezni akar még ilyen minősíthetetlen körülmények között is. Naponta 80-100 gyerek edz a Téglaégető út hat pályáján, amelyek közül valójában csupán egyetlen alkalmas érdemleges szakmai munkára. Ezzel meg az a gond, hogy nem normál méretű.
Gál szerint a klub utánpótlás-nevelésében részt vevő 280 gyermek futballista ennél jóval többet érdemelne.