A becsvágy és az érzelmek harca a gazdagsággal

K O S Á R L A B D A Története során másodszor jutott be a Final Fourba az Euroligában a PVSK női kosárlabdacsapata. A pécsi lányok kedden és pénteken egyaránt legyőzték a francia CJM Bourges-t (62-58, 85-84), a negyeddöntő mindkét mérkőzése csata – kis túlzással háború – volt a javából, éppen ezért nagy tett a továbbjutás. Mert ugyebár nem túl gyakori, hogy a feszült szituációkból magyar csapat kerül ki győztesen.

Rátgéber László, akárcsak a lefújás után, most is állítja, hogy a pénteki volt élete legnagyobb meccse. Nemcsak azért, mert a négyszer tíz perc dramaturgiáját a legjobb színpadi szerzők is megirigyelhetnék – mindkét csapat megjárta a mennyet és a poklot egyaránt –, azért is, mert a sport diadala volt ez az este.
„Ezen a szinten már a pénz beszél, a csapatok általában jól bevásárolnak, a legtöbben mindenkit meg tudnak venni, akit csak akarnak, aztán a klasszisokat pályára küldve magától értetődően fogadják a sikert – magyarázza az edző. – Mi nem vásárolhatunk be, gazdálkodnunk kell – remélem, érzi a különbséget –, ráadásul néhány játékosunk korábban csak tévében látott Euroliga-meccset, mégis sikerült nyernünk.”
Talán azért (is), mert a pécsi lányokról meccsről meccsre kiderül, hogy van tartásuk, óriási bennük a becsvágy, nem csupán a tudásukat, hanem az érzelmeiket is bevetik a sikerért.
„Mindig arra vágytam, hogy egyszer egy Európában számottevő csapat edzője legyek – folytatja Rátgéber –, most elmondhatom magamról. Itt van, amire vágytam, megspékelve azzal a különleges érzéssel, hogy át tudtam adni valamit a csapatnak abból, amit a kosárlabdáról, a sportról, az életről gondolok. Hogy mi az? Nehéz megfogalmazni. Talán nem is lehet, talán nem is kell. Az a lényeg, nem azt érzem, hogy segítettem a lányoknak, hanem azt, hogy együtt csináltunk valamit, valami nagyot, emlékezeteset.”
A siker áttört egy gátat a csapatnál. Azt most sem mondja senki Pécsett, hogy nincs megállás, mindent megnyer a csapat, azt viszont határozottan állítják, hogy nincs az a nagy feladat, amelynek ne állhatnának neki – a siker reményében. Mert azért ne feledjük, hiába ad rengeteg erőt a stabil lélek, a valóság, azaz az ellenfelek gazdagsága egy ponton megálljt parancsolhat.
„A pénz nagy úr, a hatalom az hatalom, mi most rést ütöttünk rajta, egyelőre csak ez a biztos. A többi majd kiderül. Mindig kis lépésekben gondolkozom. Az Euroliga kapcsán először arra vágytam, hogy egyáltalán elindulhassunk, aztán hogy bejussunk a negyeddöntőbe, majd jött a Final Four, ami a miénk. A következő cél a döntő lehet, utána pedig a végső győzelem. Ha sikerül megkapnia Pécsnek a rendezést, akkor több az esélyünk, mint egyébként, mert nekünk a hazai pálya tényleg otthont jelent. Idetartozik, hogy három olyan játékosom is van – Keller, Szakács, Fegyverneky –, aki tősgyökeres pécsi, az ilyesmi különlegesség.”
Hiába jutott főszerep a lelkieknek a pécsiek négy közé jutásában, a siker természetesen szakmailag is jelentős, a hozzáértők nem is fukarkodnak az elismeréssel.
„A franciák honlapja, a Basket Féminin megérdemeltnek tartja a továbbjutásunkat, ami nagy szó, mert arrafelé nem mennek a szomszédba egy kis elfogultságért. Az olasz vélemények egybecsengenek az enyémmel, tényleg mindenhová várhattak bennünket, csak a legjobb négy közé nem. Viszont… Viszont ott vagyunk – és ez a lényeg.”