Éremhalmozók napja

A tegnapi sajtótájékoztatók sztárja vitathatatlanul az orosz Tatjana Lebegyeva és az amerikai Gail Devers volt. Az előbbi azért, mert páratlan bravúrt hajtott végre azzal, hogy szombaton a hármas-, vasárnap pedig a távolugrásban nyert. Az előbbiben 15,36-dal új világcsúcsot ért el, s a távolugrásban is csupán két centi hiányzott a hét méterhez. Az már csak hab a tortán, hogy eközben kiváló sorozatokat produkált. „A hármasugrásra különös figyelemmel koncentráltam, célom volt az új rekord, ami szerintem nem sokáig marad érvényben, mert már többen vannak, akik a 15 és fél méterrel ismerkednek.” Neveket nem mondott, de a gonosz kollégák információja szerint Lebegyeva is elrepült már edzésen ilyen távolságra. A 16 métert egyelőre álomszerűnek tartja az újdonsült világbajnok, szerinte még évek kellenek ahhoz, hogy valaki áttörje ezt az álomhatárt.
Gail Devers akár szomorú is lehetett volna a tájékoztatón, hiszen néhány perccel korábban lett – a szombati vágtagyőzelme után – ezüstérmes a hatvan gáton. Bánatnak azonban nyoma sem volt az arcán. „Egy arannyal és egy ezüsttel megyek haza, miért lennék elégedetlen? Az atlétika, különösen a vágtaszám ilyen. A legkisebb késlekedés is végzetes, s én most egy pillanatot késtem, bent ragadtam a rajtnál, s ez elég volt Feliciának (a győztes, a kanadai Perdita – a szerk.), hogy legyőzzön. Javaslom, figyeljék őt a jövőben is, kiváló tehetségű atléta.”
A különleges körömdivatot bevezető atléta elmondta, számára már szinte törvényszerű, hogy csupán utolsónak foglalja el a helyét a rajtgépben. „Nincs ebben semmi különleges, semmi babona, még ifjúsági korú voltam, amikor megszoktam ezt. Aztán az egész pályafutásom során így történt, s lám ma már erre a semmiségre is kíváncsiak az újságírók.”
Devers így búcsúzott el: „Gyönyörűnek és az Isten ajándékának tartom, hogy 38 évesen 22 éves pályafutás után is két éremmel térhetek haza.”