A célok már megvannak, csapat még nincs

LABDARÚGÁS Amikor az FTC labdarúgócsapata megnyerte a bajnokságot, a szurkolók joggal gondolták, hogy az öröm nemcsak a siker miatt töltheti el őket, hanem az érkező szponzorok és befektetők miatt is, akik majd egymást megelőzve igyekeznek az Üllői útra. Új támogató azonban nem jelentkezett. Ezzel szemben a klubelnök, Furulyás János talpal, hogy legyen elegendő pénz a kasszában. Nem könnyű a feladat, napjainkban sem a sport, sem a labdarúgás nem vonzó. Még a Ferencváros után sem kapkodnak.

Az elnök néhány percet késve érkezik, ami betudható egyrészt a főváros nem éppen akadálymentes közlekedésének, másrészt – s ez a fontosabb – az egyik szponzorral folytatott elhúzódó tárgyalásának.
– Nincs mese, menni kell a pénz után, magától nem hullik az ölünkbe. Nagy szükség van minden forintra, sosem elég belőle, ráadásul nem jellemző a nagy érdeklődés, a cégek másfelé fordulnak – kezdi Furulyás János. – Szerencsére ez a mostani megbeszélés azért sikeresnek nevezhető.
Kell is, hiszen a labdarúgó kft. költségvetésének legfontosabb részét, a végösszeget megismerve egyértelmű: magyar viszonylatban csillagászati a szám. Mintegy 1,5 milliárd kell, kellene a gond nélküli működéshez. Ehelyett azonban körülbelül csak a fele van (lesz) meg.
– A bevételünk hatszázezer forint, ehhez kell hozzákeresni, hogy minden működjön.
Esetükben sportból megélni kényszerülő cégről van szó, kézenfekvő, hogy abból boldoguljanak, amiből kell. A futballból. Ez azonban több okból is nehéznek tűnik...
– Ahhoz, hogy az őszi szezon után maradéktalanul elégedettek lehessünk, minden elképzelésünknek valóra kellene válnia. Alapvetően annak, hogy a Bajnokok Ligájában ismét eljussunk a csoportkörig. Ha nem, akkor az igazán nagy bevételről csak álmodozhatunk. Tudjuk, hihetetlenül nagy feladat ez, mert előbb egy nehéz, majd egy nagyon nehéz ellenfélen kellene túljutni.
Furulyás tudja, hogy ehhez egységes, egy célért hajtó futballistákból álló csapatra van szükség. Róluk azonban manapság, pár nappal a felkészülés megkezdése előtt, elsősorban olyan hírek látnak napvilágot, hogy ki hová készül – legalábbis tervezi –, ki melyik klubbal tárgyal. Magyarán: egyelőre nem a szakma jár a bajnokok fejében, inkább az egzisztencia, ami önmagában nem baj, de létezik más is. Tapasztalja ezt az elnök, s nem is hagyja szó nélkül.
– Az ünneplés és a pihenés után olyan munkának kell következnie, amely megalapozza a jövőnket. Határozottak a céljaink, ezeket pedig csak a játékosokkal szemben támasztott hasonló követelésekkel valósíthatjuk meg.
Többen más csapatban folytatnák, volt, aki már ki is mondta ezt. Gerát például több helyről megkeresték. Kapott ajánlatot Angliából, Franciaországból, Portugáliából, legutóbb pedig Németországból, a Hannovertől. Ráadásul Tököli, Dragóner és Kriston szerződése lejár, ők szabadon igazolhatók, feltéve, hogy nem köt velük új szerződést a klub, magyarán nem nyúl a zsebébe. Feloldhatatlannak tűnik az az ellentmondás, amely a „légy sikeres, de közben építs csapatot is” elv között feszül. Mert vagy ez, vagy az, a kettő együtt ritkán sikerül.
– Mivel az átigazolási időszak csak hétfőn kezdődik, ma még nem lehet konkrétumokról beszélni. Gera elmenne, ki akarja próbálni magát külföldön. Úgy tudom, Dragóner és Tököli még kivár, s Kriston sem döntött véglegesen. Egyelőre tehát több a kérdőjel, mint a konkrétum, akár a távozókról, akár a tervezett átigazolásainkról kérdez.
Akkor inkább arról, vajon érkezett-e befektető arra a létesítményre, amely március óta, 49 évre, ismét az FTC sajátja. Az Üllői úti stadionra.
– Azt nem állítom, hogy tülekednek a befektetők, azt viszont igen, hogy vannak, talán már tennék is a dolgukat, feltéve, ha nem húzódna hónapok óta az a hozzájárulás, amelyet a Kincstári Vagyonkezelőtől várunk. Azt ígérték, szinte csak formalitás lesz, aztán nem történt semmi. Nem rajtunk múlik, a mi érdekünk ugyanis, hogy végre egy Fradihoz méltó, multifunkcionális stadion épüljön a jelenlegi helyén. A terveket már láttam, mondhatom, ha megvalósul a jövőben, az maga lesz a csoda.
A jelenben élve az valóban maga lesz a csoda.