Torghelle Sándor nyugodt, kiegyensúlyozott, ami rendjén való, hiszen három nappal ezelőtt csinált valamit a kaiserslauterni Fritz Walter Stadionban. Nem kevesebbet, mint hogy röpke huszon-egynéhány perc alatt két gólt rúgott annak az Oliver Kahnnak, akinek sztárok sora adta meg magát a két évvel ezelőtti világbajnokságon. A magyar csatár azonban, mint mondja, nem törődött sem a kapussal, sem azzal, hogy melyik csapat ellen lépett pályára.
„Tudtuk mindannyian, különösen egy ilyen fontos találkozó előtt, hogy a válogatott körül kialakult vagy inkább kialakított hangulatot csak akkor tudjuk megváltoztatni, ha valóban mást, többet nyújtunk, mint egy egyszerű barátságos meccsen. Igazából nem tudom szavakba önteni, de valahogy bennünket is áthatott az ötvenéves jubileum hangulata. Tudtuk, Puskás Öcsi bácsiért meg a stadionban ülő Grosicsért és Buzánszkyért is játszunk. Ez volt fontos, nem az, ki áll a kapuban, mennyivel érnek többet a német focisták. És az sem, hogy a német kapus is gratulált a lefújás után.”
Pedig az ellenfél válogatottja papíron s a valóságban is előttünk áll, de amikor a magyar csatár, kirobbanva a német védők között, belőtte a második gólt (akár oktatófilmre vehették volna), a védőknek nem sok okuk maradt a mosolygásra. Csak arra maradt esélyük, hogy a hátát nézzék a villámgyors csatárnak.
A kérdésre, „Mit tud hatvanon?”, azt válaszolta: „Ezt még nem is kérdezték tőlem, szerintem nincs mért időm, de egyszer tényleg kíváncsi lennék rá, mennyit tudok. Azt viszont érzem, éreztem vasárnap is, felveszem a futóversenyt a sztárokkal, nem gyorsabbak nálam.”
Ha valaki hét válogatottsága során három gólt szerez, elmondhatja, nem kezdett rosszul… Ha azonban ezeket a találatokat a mai (brazil) és volt a világbajnok (német) csapatok kapujába helyezi el, akkor a büszkesége az egekig érhet, nem is adhatja alább.
„Amióta hazajöttünk, azt mondják a barátaim, most már arra is figyeljek, hogy kinek rúgok gólt, ne adjam alább. Igazuk van, s ha belegondolok, például az angolok, a spanyolok és az olaszok még hátravannak… Ettől függetlenül nagyon boldog leszek akkor is, ha mondjuk a liechtensteiniek vagy a máltaiak kapujába betalálok. Az utóbbi aktuális, a vébéselejtezőkön őket is le kell győzni, ha húsz év után végre ismét ott akarunk lenni a világbajnokságon. Négyéves voltam, amikor a mexikói vébét rendezték, ideje lenne megint megmutatni magunkat.”
Megemlítem, hogy ezt mondja a kritikák poklából a dicsőségbe menekült kapitány, Lothar Matthäus is, mi több, ő vakon hisz abban, hogy a magyar futball képes végre kilépni a semmiből. A szavaiból kiderül, az ifjú csatár jó partnere lehet a német szakembernek.
„Másként nincs értelme az egésznek. Eltökéltség és százszázalékos akarat nélkül kár egyetlen lépést is tenni, akkor elfocizgathatunk akár egymás között. Matthäus képes arra, hogy fanatizálja a játékosait, focistaként sem ismert megalkuvást, gondolom, velünk sem fog. Nekem ez szimpatikus, csak így változtathatjuk meg a magyar fociról kialakult képet.”
Torghelle a magyar labdarúgásról beszél, miközben azt emlegetik: ha van esze, s hívják, akkor most szerződik külföldre.
„Tudom, ez most slágertéma, egyelőre azonban senki nem keresett meg. A klubomhoz, az MTK-hoz érvényes szerződés köt. Ha kellek, úgyis megtalálnak, s ha konkrétumok lesznek, akkor lesz majd érdekes. Jelenleg azt tartom a legfontosabbnak, úgy szerepeljen a válogatott, hogy ott nyüzsögjenek a játékosügynökök az edzőtábor előtt.”
Névjegy
Torghelle Sándor
Születési idő: 1982. május 5.
Hely: Budapest
Egyesületei: Kispest-Honvéd, MTK
Válogatottságainak száma: 7
Válogatottbeli gólok száma: 3
