A Hold titokzatos túlsó oldala: „Senki sem fog hinni nekünk!”

A NASA jelenleg is zajló Artemis II küldetése több mint fél évszázad elteltével az első olyan Hold-expedíció, amikor négy asztronauta, Reid Wiseman, Victor Glover és Christina Koch, valamint a kanadai Jeremy Hansen az Orion űrhajó fedélzetén megkerülik égi kísérőnket, miközben 406 600 kilométerre távolodnak el a Földtől, ami abszolút távolságrekordnak számít az űrkutatás eddigi történetében. Amikor elérik a Földtől való legtávolabbi pontot, éppen a Hold tőlünk sohasem látható túlsó oldalán lesznek, ekkor pedig rövid időre megszakad velük a rádióösszeköttetés. Legutóbb az Apollo–10 legénysége került hasonló helyzetbe 1969. május 21-én, amikor valamivel több mint három napig tartó repülés után a Hold körüli pályára állva, annak túlsó oldalán megszakadt az összeköttetés az űrhajósokkal. Az Apollo–10 asztronautái ekkor azonban valami olyan furcsaságot tapasztaltak, amiről azt mondták: „Senki sem fog hinni nekünk!”

Földkelte a Hold horizontján, az Apollo-10 felvételén Fotó: NASA

A parancsnoki modul a távolodó holdkompból nézve  Fotó: NASA

Amikor azonban visszatérőben voltak a parancsnoki egységhez, a holdkomp vadul és irányíthatatlanul pörögni kezdett. A veszélyes helyzetet csak többszöri próbálkozás után és manuális irányítással sikerült leküzdeni, ami alaposan megizzasztotta az űrhajósokat.

Hallottad ezt?

Az asztronauták számára azonban messze nem ezek az incidensek számítottak a legdöbbenetesebbnek. Az egyik alkalommal, amikor az Apollo–10 belépett a Hold Földről sohasem látható túlsó oldalára, 

a legénység egyszerre csak rendkívül kísérteties sípoló hangokra figyelt fel, 

ami az elmondásuk szerint leginkább az egyik népszerű sci-fi film űrzenéjére emlékeztette őket – írja az Ilf Science tudományos hírportál. A NASA az esetről rögzített hivatalos feljegyzése szerint a furcsa zajt először a holdkomp pilótája, Eugene Cernan fedezte fel. „Hallod ezt? Ezt a sípoló hangot! Ez még itt, a világűrben is hallatszik?” Majd pár másodperces fülelés után így kiáltott fel: „Hú!” 

Az Apollo–10 személyzete, balról jobbra: Eugene A. Cernan, Thomas P. Stafford és John W. Young   Fotó: NASA

A személyzet másik két tagja szintén meghallotta a furcsa „zenét” ami mélyen megdöbbentette őket, de ennek ellenére az ütemterv szerint folytatták az előírt feladataik elvégzését, látszólag mit sem törődve az esetleges veszéllyel.

Az Apollo–10-küldetés során első alkalommal tesztelték a Holdra leszálló egység, a holdkomp működését asztronautákkal a fedélzetén. Erre a nagy jelentőségű missszióra a Gemini-program három és sokat tapasztalt veterán asztronautáját választotta ki a NASA. A parancsnok, Tom Stafford három, John Young, a főmodul pilótája hat, a holdkompot iránytó asztronauta, Eugene Cernan pedig két űrrepülést teljesített.

Kétségtelen azonban, hogy erősen nyugtalanította őket ez a permanensen ismétlődő túlvilági hang. Végül napirendre tértek a furcsa űrbéli melódia felett, amiről a földi irányítást is részletesen tájékoztatták.

A holdkomp az Apollo–10 parancsnoki moduljából nézve   Fotó: NASA

A Hold túlsó oldalán – és csak ott – észlelt űrbéli zaj két hónappal később Michael Collins asztronautát, a Holdra elsőként leszálló küldetés, az Apollo–11 parancsnoki kabinjának a pilótáját is meglepte. Amikor Neil Armstrong és Edwin (Buzz) Aldrin a „Sas” nevet viselő holdkompot leválasztotta az Apollo–11-ről és elindultak, hogy a nagy becsapódási medence, a Hold Föld felőli oldaláról szabad szemmel is jól látható Nyugalom-tengerén landoljanak, Collins egyedül maradt a parancsnoki modulban.

Az elsőként a Holdre leszállt Apollo–11 misszió tagjai, balról jobbra: Neil Armstrong, Michael Collins, Buzz Aldrin  Fotó: NASA

 Michael Collins a Hold körüli pályán keringett, hogy az égitest felszínén elvégzett küldetés befejezésével ismét összekapcsolja a visszatérő holdkompot az Apollo–11 űrkabinjával. Az egyik keringés alkalmával, amikor ugyanazon a pályán, amelyen az Apollo–10 is haladt, belépett a Hold „sötét” oldalára, ő is meghallotta a kísérteties sípolást.

Egyesek már az idegeneket vizionálták a túlvilági űrbéli hangok mögött

A zaj akkor kezdődött el, amikor a holdkomp levált a főmodulról, és csak akkor szűnt meg, amikor a Sas leszállt a Holdra. Mindez pedig történetesen akkor történt, amikor a NASA irányítóközpontja egy órán át nem tudott kapcsolatba lépni Collinsszal, ami csak még jobban fokozta a hátborzongató hangulatot. Természetesen Collinst, Neil Armstrongot és Buzz Aldrint is még a start előtt figyelmeztették , hogy ez a szokatlan zaj az Apollo–10-zel történtek után esetleg megismétlődhet.

A Hold felszíne az Apollo–10 kabinjából fényképezve   Fotó: NASA

Furcsa zajt hallok a fejhallgatómban, egy hátborzongató vuu-vuu hangot

– írta Collins a Carrying the Fire: An Astronaut’s Journeys című könyvében. „Ha nem figyelmeztettek volna rá, halálra rémültem volna” – emlékezett vissza a Hold körül átélt ijesztő pillanatokra a veterán asztronauta. Szerencsére azonban ekkorra a NASA szakembereinek már volt magyarázata a hátborzongató kozmikus melódia eredetére, és ennek köszönhetően sikerült is megnyugtatniuk a magányosan a Hold körül keringő asztronautát, Michael Collinst. 

A Föld panorámája a világűr fekete hátterében az Apollo–10 bolygónktól távolodó űrkabinjából   Fotó: NASA

A NASA rádiótechnikusai megtalálták a furcsa zaj eredetét, noha a jel egyes élénk fantáziával megáldott ufóhívők szerint a Hold sötét oldalán megbúvó idegenektől származhatott. 

A szakemberek azonban ennél sokkal prózaibb magyarázatot találtak a kétségkívül ijesztően hangzó jel eredetére, 

amit a holdkomp és a parancsnoki egység VHF rádiói között fellépő interferencia okozott a szakértők analízise szerint. Évtizedekkel később, 2018-ban a NASA nyilvánosságra hozta a Hold túlsó oldalán rögzített hangfelvételt, ami kétségkívül egy furcsa kozmikus melódia hangjaira hasonlított, és ami az alább beágyazott videófelvételen hallgatható meg.

Az Apollo–10 missziója alkalmával:

• amikor a parancsnoki egység a Hold túlsó oldala mögé került,
• Eugene Cernan holdkomppilóta furcsa sípoló hangokra figyelt fel,
• amit később az Apollo–11 Hold körül keringő űrhajósa, Michael Collins is hallott,
• és amit a NASA szakértői szerint az űrhajó és a holdkomp rádióadói között fellépő interferencia okozott.