A Hold titokzatos túlsó oldala: „Senki sem fog hinni nekünk!”

A NASA jelenleg is zajló Artemis II küldetése több mint fél évszázad elteltével az első olyan Hold-expedíció, amikor négy asztronauta, Reid Wiseman, Victor Glover és Christina Koch, valamint a kanadai Jeremy Hansen az Orion űrhajó fedélzetén megkerülik égi kísérőnket, miközben 406 600 kilométerre távolodnak el a Földtől, ami abszolút távolságrekordnak számít az űrkutatás eddigi történetében. Amikor elérik a Földtől való legtávolabbi pontot, éppen a Hold tőlünk sohasem látható túlsó oldalán lesznek, ekkor pedig rövid időre megszakad velük a rádióösszeköttetés. Legutóbb az Apollo–10 legénysége került hasonló helyzetbe 1969. május 21-én, amikor valamivel több mint három napig tartó repülés után a Hold körüli pályára állva, annak túlsó oldalán megszakadt az összeköttetés az űrhajósokkal. Az Apollo–10 asztronautái ekkor azonban valami olyan furcsaságot tapasztaltak, amiről azt mondták: „Senki sem fog hinni nekünk!”

Földkelte a Hold horizontján, az Apollo-10 felvételén Fotó: NASA

A Hold felé tartó Apollo–10 küldetése volt a főpróbája az 1969. július 16-án elstartolt Apollo–11 missziójának, vagyis a Holdra szállás közvetlen előkészítésének. Az Apollo–10 Hold körül útját azonban számos hirtelen felmerült probléma és más furcsaságok nehezítették meg. Mindez már csak amiatt is érdekes, mivel az Artemis II misszió négy asztronautája éppen most kerüli meg az égi kísérőnket.

A Hold ostromában kulcsfontosságú volt az Apollo–10 missziója   Fotó: NASA

A Hold ostromában kulcsszerepet játszott az Apollo–10 küldetése

Az Apollo–10 1969. május 16-án UTC szerint 16 óra 49 perckor startolt el a floridai Cape Kennedy űrrepülőtér LC39B számú indítóállásáról. Az első komolyabb probléma már rögtön a start után jelentkezett; a legénység ugyanis borzasztó, abnormális rázkódást észlelt mindjárt az első fokozat emelkedése közben. 

Az Apollo–10 stratja, 1969. május 16-án   Fotó: NASA

A vibráció annyira erős volt, hogy az asztronauták szeme előtt összefolyt a műszerek képe, és amikor a parancsnok, Tom Stafford ezt jelezni akarta az irányításnak, csak artikulálatlan hangok kiadására volt képes. 

Ez a komoly és ijesztő zavar csak azután szűnt meg, hogy az űrhajó ráállt a Föld körüli pályára. 

Mind a legénység, mind pedig a földi irányítás komolyan aggódott, hogy az erős vibráció nem okozott-e károsodást az űrhajó, illetve a holdkomp rendszereiben. Másfél órás alapos vizsgálat után azonban kiderült, hogy a parancsnoki egység, továbbá a holdkomp is sértetlenül vészelte át az erős rázkódást, éppen ezért szerencsére nem volt semmilyen technikai akadálya annak, hogy a Hold felé vezető pályára állítsák az űrhajót. 

Az Apollo–10 személyzete, közvetlenül az indítás előtt   Fotó: NASA

A Holdhoz vezető 75 óráig és 59 percig tartó űrrepülés már problémamentesen zajlott le. 

Az Apollo–10 személyzetének az volt a legfőbb feladata, hogy élesben tesztelje a leszálló rendszer, a holdkomp működését, illetve, hogy közeli felvételeket készítsen az Apollo–11 lehetséges landolási helyszíneiről. A Hold körüli tizedik keringés után Tom Stafford parancsnok és Eugene Cernan holdkomppilóta átmásztak a leszálló egységbe, amit leválasztottak a parancsnoki modulról. A két asztronauta 14 447 méteres magasságig ereszkedett le az űrjárművel megközelítve a Hold felszínét. 

A parancsnoki modul a távolodó holdkompból nézve  Fotó: NASA

Amikor azonban visszatérőben voltak a parancsnoki egységhez, a holdkomp vadul és irányíthatatlanul pörögni kezdett. A veszélyes helyzetet csak többszöri próbálkozás után és manuális irányítással sikerült leküzdeni, ami alaposan megizzasztotta az űrhajósokat.

Hallottad ezt?

Az asztronauták számára azonban messze nem ezek az incidensek számítottak a legdöbbenetesebbnek. Az egyik alkalommal, amikor az Apollo–10 belépett a Hold Földről sohasem látható túlsó oldalára, 

a legénység egyszerre csak rendkívül kísérteties sípoló hangokra figyelt fel, 

ami az elmondásuk szerint leginkább az egyik népszerű sci-fi film űrzenéjére emlékeztette őket – írja az Ilf Science tudományos hírportál. A NASA az esetről rögzített hivatalos feljegyzése szerint a furcsa zajt először a holdkomp pilótája, Eugene Cernan fedezte fel. „Hallod ezt? Ezt a sípoló hangot! Ez még itt, a világűrben is hallatszik?” Majd pár másodperces fülelés után így kiáltott fel: „Hú!” 

Az Apollo–10 személyzete, balról jobbra: Eugene A. Cernan, Thomas P. Stafford és John W. Young   Fotó: NASA

A személyzet másik két tagja szintén meghallotta a furcsa „zenét” ami mélyen megdöbbentette őket, de ennek ellenére az ütemterv szerint folytatták az előírt feladataik elvégzését, látszólag mit sem törődve az esetleges veszéllyel.

Az Apollo–10-küldetés során első alkalommal tesztelték a Holdra leszálló egység, a holdkomp működését asztronautákkal a fedélzetén. Erre a nagy jelentőségű missszióra a Gemini-program három és sokat tapasztalt veterán asztronautáját választotta ki a NASA. A parancsnok, Tom Stafford három, John Young, a főmodul pilótája hat, a holdkompot iránytó asztronauta, Eugene Cernan pedig két űrrepülést teljesített.

Kétségtelen azonban, hogy erősen nyugtalanította őket ez a permanensen ismétlődő túlvilági hang. Végül napirendre tértek a furcsa űrbéli melódia felett, amiről a földi irányítást is részletesen tájékoztatták.

A holdkomp az Apollo–10 parancsnoki moduljából nézve   Fotó: NASA

A Hold túlsó oldalán – és csak ott – észlelt űrbéli zaj két hónappal később Michael Collins asztronautát, a Holdra elsőként leszálló küldetés, az Apollo–11 parancsnoki kabinjának a pilótáját is meglepte. Amikor Neil Armstrong és Edwin (Buzz) Aldrin a „Sas” nevet viselő holdkompot leválasztotta az Apollo–11-ről és elindultak, hogy a nagy becsapódási medence, a Hold Föld felőli oldaláról szabad szemmel is jól látható Nyugalom-tengerén landoljanak, Collins egyedül maradt a parancsnoki modulban.

Az elsőként a Holdre leszállt Apollo–11 misszió tagjai, balról jobbra: Neil Armstrong, Michael Collins, Buzz Aldrin  Fotó: NASA

 Michael Collins a Hold körüli pályán keringett, hogy az égitest felszínén elvégzett küldetés befejezésével ismét összekapcsolja a visszatérő holdkompot az Apollo–11 űrkabinjával. Az egyik keringés alkalmával, amikor ugyanazon a pályán, amelyen az Apollo–10 is haladt, belépett a Hold „sötét” oldalára, ő is meghallotta a kísérteties sípolást.

Egyesek már az idegeneket vizionálták a túlvilági űrbéli hangok mögött

A zaj akkor kezdődött el, amikor a holdkomp levált a főmodulról, és csak akkor szűnt meg, amikor a Sas leszállt a Holdra. Mindez pedig történetesen akkor történt, amikor a NASA irányítóközpontja egy órán át nem tudott kapcsolatba lépni Collinsszal, ami csak még jobban fokozta a hátborzongató hangulatot. Természetesen Collinst, Neil Armstrongot és Buzz Aldrint is még a start előtt figyelmeztették , hogy ez a szokatlan zaj az Apollo–10-zel történtek után esetleg megismétlődhet.

A Hold felszíne az Apollo–10 kabinjából fényképezve   Fotó: NASA

Furcsa zajt hallok a fejhallgatómban, egy hátborzongató vuu-vuu hangot

– írta Collins a Carrying the Fire: An Astronaut’s Journeys című könyvében. „Ha nem figyelmeztettek volna rá, halálra rémültem volna” – emlékezett vissza a Hold körül átélt ijesztő pillanatokra a veterán asztronauta. Szerencsére azonban ekkorra a NASA szakembereinek már volt magyarázata a hátborzongató kozmikus melódia eredetére, és ennek köszönhetően sikerült is megnyugtatniuk a magányosan a Hold körül keringő asztronautát, Michael Collinst. 

A Föld panorámája a világűr fekete hátterében az Apollo–10 bolygónktól távolodó űrkabinjából   Fotó: NASA

A NASA rádiótechnikusai megtalálták a furcsa zaj eredetét, noha a jel egyes élénk fantáziával megáldott ufóhívők szerint a Hold sötét oldalán megbúvó idegenektől származhatott. 

A szakemberek azonban ennél sokkal prózaibb magyarázatot találtak a kétségkívül ijesztően hangzó jel eredetére, 

amit a holdkomp és a parancsnoki egység VHF rádiói között fellépő interferencia okozott a szakértők analízise szerint. Évtizedekkel később, 2018-ban a NASA nyilvánosságra hozta a Hold túlsó oldalán rögzített hangfelvételt, ami kétségkívül egy furcsa kozmikus melódia hangjaira hasonlított, és ami az alább beágyazott videófelvételen hallgatható meg.

Az Apollo–10 missziója alkalmával:

• amikor a parancsnoki egység a Hold túlsó oldala mögé került,
• Eugene Cernan holdkomppilóta furcsa sípoló hangokra figyelt fel,
• amit később az Apollo–11 Hold körül keringő űrhajósa, Michael Collins is hallott,
• és amit a NASA szakértői szerint az űrhajó és a holdkomp rádióadói között fellépő interferencia okozott.