Buday Dániel még bízik a csodában

Kézilabda Normális esetben minden sportoló boldog, amikor csapatával kupagyőzelmet arat, ám Buday Dánielnek, a veszprémi férfi kézilabdacsapat irányítójának a május 22-i Magyar Kupa-döntő után nem sok oka volt az örömre. Hiába győzött klubja a Szeged ellen, a válogatott játékos megsérült, veszélybe került az athéni szereplése.

Drámai pillanat volt, hiszen az utolsó percekben, amikor a rossz mozdulat miatt a térdszalagok részlegesen elszakadtak, már eldőlt a kupa sorsa, s akár a kispadról is nézhette volna a találkozót. Másnap dr. Csordás József megműtötte Budayt, ám az olimpiai szerepléssel nem biztathatta.
– Tíz napig sínben volt a lábam, azóta egy olyan rögzítőkötés van rajta, ami megengedi, hogy tíz-tizenöt fokos szögben hajlítsam – mesél a gyógyulásáról az irányító.
– Így azért könnyebb, mintha gipszben lenne. Azt mondták, hat hét után kezdhetem el az óvatos mozgást, s ha minden rendben van, akkor július 29-én, amikor Veszprémben folytatódik a válogatott olimpiai felkészülése, én is bekapcsolódhatok. Még teljesen nem mondtam le az athéni szereplésről.
Buday Dániel ugyan rendkívül bizakodóan s fegyelmezetten várja a gyógyulását, ám még a szakemberek közül is kevesen ennyire optimisták. Őt azonban a balszerencsés sérülés nem törte meg.
– Igyekszem pozitívan felfogni azt, ami velem történt – folytatja a Szegeden nevelkedő, s tavaly Veszprémbe igazoló játékos. – Lehetett volna rosszabb is, mert teljes szakadás esetén egy egész évet is kihagyhattam volna. Nem tartozom a szerencsés játékosok közé, mert két éve Szegeden egy gerincsérülésre egy teljes esztendőm ráment, az idén kezdtem formába lendülni, s most ez a lendület megtört.
A 23 éves tehetséges kézilabdázó esete ismét rámutat arra, mekkora terhelésnek is vannak kitéve a legjobbak, s emiatt elsősorban a szezon vége felé már könnyebben érhetik sérülések a kulcsjátékosokat. Buday meghatározó szerepet játszott a Veszprém bajnoki, kupa- és Bajnokok Ligája menetelésében, ezenkívül egyik oszlopa a válogatottnak. Különösen fontos pontja, hiszen az irányítók közül ő az, aki előbb Szegeden, majd Veszprémben folyamatosan együtt játszott és edzett az átlövőkkel, akiknek a megfelelő kiszolgálása döntően befolyásolhatja a férficsapat olimpiai szereplését.
– Mivel a klubnál és a válogatottban is folyamatosan pályán vagyok, védekezésben és támadásban egyformán játszom, nagyobb a terhelésem, mint másoknak. Biztos benne van a fáradtság is, de a történtekért a balszerencsét okolhatom, egy ártatlan helyzetben tapadt le a lábam. Egyelőre csak szoríthatok a srácoknak, s a vb-selejtezőt borzasztó volt tehetetlenül nézni. Nem állítom, hogy velem továbbjuthattunk volna, de esetleg lendíthettem volna a csapaton. Most nincs más, mindenben az orvosokra hagyatkozni, s bízni, bízni…

---