Ünnepelt a hét végén a német labdarúgás. Az apropót az ötven évvel ezelőtti labdarúgó-vb döntője adta. Az a berni találkozó, amelyen Németország 3-2-re legyőzte a verhetetlennek hitt Aranycsapatot, hihetetlen örömöt szerezve ezzel az országnak. A jubileumi mérkőzés körül végső soron minden rendben is lett volna, ha a magyar csapat is csak a gálára koncentrált volna. Ehelyett lemondások nehezítették a szövetségi kapitány, Lothar Matthäus helyzetét, aki a távozás gondolatával foglalkozott, ám végül csoda született a Fritz Walter stadionban. Az esélytelen magyar válogatott Torghelle két góljával nyert. Előtte azonban történt egy s más. Kétszeres jubileum a német városban, Kaiserslauternben: az ötven esztendeje lezajlott 1954-es világbajnokságra emlékezők mellett Rudi Völler is ünnepelt: a német szövetségi kapitány ötvenedik alkalommal irányította az együttest. Számára a nyitány, igaz, pályán kívül, nem volt szerencsés. Az első megmérettetés eredménye ugyanis 0-1 lett, Magyarország javára – már ha a két válogatott csapatfőnökének tévéfocija számítana. A közszolgálati ZDF tévéállomás szombat esti Sportstudio című adásában a kapura lövésben Rudi Völler és Lothar Matthäus közül az utóbbi napokban igencsak idegesnek tűnő Matthäus bizonyult jobbnak.
Természetesen szembesült a kapitány azzal a kérdéssel is, mikor utazik Isztambulba. Annak ellenére, hogy a hasonló kérdésekre előzetesen nem volt hajlandó válaszolni, ezúttal elmondta, hogy három héttel ezelőtt tárgyalt először a török Besiktasszal, de akkor még a klub elnökválasztása nem zajlott le. Azóta viszont az a személy került az elnöki székbe, aki mellette kardoskodik, vagyis Yildirim Demirören. „Abból indulok ki, hogy a válogatott találkozó után – ha addig nem találnak valaki mást – ismét kapcsolatba lép majd velem. Ebben az esetben újból leülünk, hogy megtárgyaljuk a részleteket” – mondta Matthäus. A szövetségi kapitány a két együttes közötti különbséget a tegnapi összecsapás előtt így jellemezte: „A Ferrarit nem lehet összehasonlítani egy miniautóval.”
Akkor még nem tudhatta…
A stadionba kilátogatott 36 ezer néző, biztos győzelmet várt a csapatától. Egészen addig, amíg az angol Bennett el nem indította a mérkőzést. Attól a pillanattól kezdve ugyanis – vannak még csodák – a magyar válogatott volt a pályán, s még leírni is hihetetlen: a mieink irányították a játékot. S nem csupán ezt tették, de a vezetést is megszerezték. A 7. percben Torghelle fordult le Wörnsről, s lőtt jobbal Kahn kapujának a jobb alsó sarkába. (0-1). Aki tiszavirág-életűnek hitte a magyar előnyt, az tévedett. Mert igaz, hogy a németek lassan rájöttek: nem elég csupán a mezt a pályára küldeni. A középpályán mégis a magyar válogatott volt a jobb. Függetlenül attól, hogy a 20. és 30. perc között több egyenlítési lehetőséget is elszalasztottak a hazaiak, akik a nézők dühös füttyétől űzve próbáltak a kapunk elé jutni. Jellemző azonban, hogy az első kapura lövést csak a 25. percben kellett hárítania Királynak. Meg is tette, biztosan.
A 31. percben aztán néma csönd szállt a Fritz Walter stadionra. Akkor, amikor Gera parádés átadását Torghelle mellel átvette, majd a kifutó Kahn mellett hét méterről jobbal lőtt a kapuba. (0-2). A döbbenetet aztán újabb dühös fütty követte; a szurkolók nem azt kapták, amit vártak. Völler sem, aki dúlt-fúlt a kispad előtt, miközben a „szomszédban” Matthäus mosolygott.
A második játékrész úgy kezdődött, ahogy azt várni lehetett. A németek támadtak, a magyarok, vezetésük tudatában, védekeztek. Ennek az lett az eredménye, hogy nyolc perc alatt három helyzetet hagytak ki a vendéglátók. A legnagyobb Bobicé volt, aki sarokkal perdített a kapu mellé. Az 56. percben aztán Gera is bemutatta, miként lehet elhibázni a tutit. Torghelle labdáját lőtte meg rossz ütemben – fölé.
Ahogy teltek a percek, úgy ment el a németek kedve az egésztől… Támadtak ugyan, de veszélyt egyik akciójuk sem jelentett, ha meg igen, akkor mindig volt egy közbelépő magyar láb vagy éppenséggel Király kapus. Amikor Bennett lefújta a mérkőzést, tudomásul vehettük: minden hírrel ellentétben a futballban vannak még csodák. Mert ez a győzelem ebbe a kategóriába tartozik, még akkor is, ha a német válogatottat június közepétől kell majd csúcsra járatnia Rudi Völlernek.
A mérkőzés után Matthäus kijelentette: marad a válogatott élén.
Háttér a 4. oldalon
Magyar Péter
Magyar Péter megint ringbe szállt a valósággal, de az végül a baloldali politikus fölé kerekedett
