Igazságot vegyenek!

L E L Á T Ó

Fantasztikus megkönnyebbülés: tényleg a Fradi a futballbajnok. Lehetne ez természetes, hiszen a mindent eldöntő meccsen esélye sem volt a Debrecennek – a pályán. Igen ám, de nálunk a játék csak azért kell a futball környékén, hogy lehessen óvni, reklamálni, tiltakozni, magyarázgatni.
Mint most is. Mert kétségtelen, a futball-liga szégyene, hogy egy Tököli nevű indolenst eltiltanak, aztán mégis játszhat, ám ott a pályán – ha hiszik, ha nem, akadnak helyek, ahol számít, ami ott történik – meg lehetett volna állítani az illegálisan labdázgatót, nem kellett volna más, csak tudás, tehetség, ötlet. Istenem, éppen nem volt kéznél egyik sem a debrecenieknél, így aztán a bírógyalázó lőtt egy gólt, adott egy gólpasszt – és kész.
Azaz, dehogyis kész. A Debrecen protestált, bízva a jogban, reményeit alátámasztotta az igazsága, így azt várhatta a kívülálló, hogy utólag helyreáll a világ rendje – és kész.
Persze, most sem lett vége.
A futball-liga érezte a blamát, rábírta hát a debrecenieket, vonják vissza az óvást. A jogos fölháborodás rögtön megszelídült a milliós ajánlat hallatán, az óvás visszavonatott, a tiltakozást elsöpörte a pénz.
Ez kérem szégyen – és kész.
De – gondolhatják – még mindig nincs vége. A debreceni klubtulajdonos nem átall a magyar futball érdekeire hivatkozni a vesztegetés kapcsán, mondván, ha tovább kardoskodnak, meglehet, nem indulhat magyar csapat az európai kupákban (na és…?). Szima urat ugyanakkor ne hibáztassuk, ő csak beáll a sorba. Bozóky szövetségi elnök ugyanis a sportlapban azért üdvözli az egyezséget, mert „a magyar futballnak nem hiányzott egy újabb botrány”. Hasonlóan nyilatkozik Sallói igazgató úr Újpestről, ám mielőtt a labdából élőkön elhatalmasodna az elégtétel, gyorsan leszögezem: a botrány nem kerülte el a magyar futballt.
Sőt.
A Debrecennek adott milliókkal a szakmai (?) testület beismerte, hogy rosszul döntött; hogy Tököli nem játszhatott volna, az pedig szégyen, hogy nyilvánosságra kerültek a részletek. Amikor még volt futballunk, létezett a betyárbecsület is, a titoktartás magától értetődő volt a simlinél. (Évtizedek kellettek, hogy kiderüljön egy-egy meccsről: bunda volt.) Most viszont Szima úr magától értetődőnek tartja, hogy megszegi az alkut, és beszél a történtekről.
A sportlap értesülései szerint a bronzéremért járó 25 millió helyett a bajnoknak dukáló százmillió forint üti a debreceniek markát, mi tagadás, szép summa. Az meg parádés ötlet, hogy a liga bepereli a megegyezésről hírt adó újságot, hogy miért, azt nem közli, de nyilván azért teszi, mert a magyar futballnak nem hiányzik a botrány. Persze, minden nézőpont kérdése, meggyőződésem, hogy ami történt, nem botrányos – kész röhej. Nincs itt semmiféle szenzáció, a magyar futball fölkent vezérei megérdemlik egymást, főjenek csak tovább egymás levében.
A debrecenieknek pedig azt üzenem, hogy tetszettek volna megnyerni a bajnokságot, higgyék el, a jogosan szerzett milliók is boldogíthatnak.