Radulovics Bojánát újra megkoronázták

K é z i l a b d a Elképesztő esztendőt zárt tavaly Radulovics Bojána, a Dunaferr és a válogatott jobbátlövője, hiszen szülését követően áprilisban kezdte újra az edzéseket, augusztusban játszott először, és decemberben a világbajnokságon már jobb volt, mint korábban. Gólkirályként ezüstéremmel zárt, s ezt a teljesítményt ismerte most el a nemzetközi szövetség azzal, hogy az elmúlt év legjobbjának választotta.

Fantasztikus ez a Radulovics, de nem furcsa az, hogy egy szerb kézilabdázón múlik a magyar válogatott sorsa? – kérdezte 2000-ben egy laikus ismerősöm az olimpia alatt. Igyekeztem neki elmagyarázni, hogy Bojána legalább annyira magyar, mint szerb, s nem elsősorban azért, mert a vegyes lakosságú vajdasági Palicson született, így már Dunaújvárosba igazolásakor is kiválóan beszélt magyarul, hanem leginkább azért, mert ő így érzi. Lehet, kívülállókban ez a kérdés a mai napig felmerül, ám számára egyértelmű, akkor lehet sikeres, ha a Dunaferr-rel és a magyar válogatottal is eredményes. A teljesítménye pedig különösen elismerésre méltó, hiszen aki sérülés vagy más ok miatt kihagyott már egy teljes évet, az tisztában van vele, milyen nehéz visszakapaszkodni a csúcsra. Ő azonban olyan könnyedséggel tért vissza, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
– Annyira azért nem volt könynyű, mert százegy kiló voltam, amikor a kórházba bementem, s a szülés után harminc kilót kellett fogynom – idézi fel a tavalyi év kezdetét Radulovics. – Amíg a kisfiamat, Józsikát vártam, nem fogtam vissza magam, annyit ettem, amennyit kívántam, s gyakran voltam éhes. Áprilisban kezdtem el az edzéseket, s kemény munkával elértem a versenysúlyomat.
Radulovics nem csupán világklasszis kézilabdázó, de az egyre jobban férfiasodó sportban nőiességére is rendkívül ügyel.
– Számomra egy fontos életérzés, hogy nő vagyok, ezért még az sem mindegy, hogy edzésen vagy meccsen, amikor a pályára kimegyek, milyen a megjelenésem. Mindig gondosan kisminkelem magam, mert akkor érzem jól magam, ha ilyenkor is ápolt vagyok. Aztán a meccs közben persze ez már nem érdekes, akkor csak a játékra koncentrálok, s nem kímélem magam.
Az elmúlt négy esztendő során másodszor választották a világ legjobbjának, 2000 után ismét nagy fölénnyel, amely azért is meglepő, hiszen az olimpián Dánia, a tavalyi vb-n Franciaország diadalmaskodott, ennek ellenére vita sem volt afelől, hogy nem a győztes válogatott valamelyik kitűnősége érdemli ki ezt a címet, hanem Radulovics Bojána. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a 2001-es esztendő nagy részét sérülés, a 2002-es évet pedig gyermekáldás miatt hagyta ki, kijelenthetjük, ha játszik, nincs nála jobb.
– Engem is meglepett, hogy decemberre ilyen formába lendültem, s gondolom, a mostani elismerésben döntő szerepe volt a vb-n lőtt 97 gólomnak, amellyel gólkirály lettem. De bármekkora is volt az örömöm, a végére fájdalmasan emlékszem, hiszen az aranyérmet nem nyertük meg. Márpedig ez csapatjáték, s a jó egyéni teljesítmény akkor ér valamit, ha az a csapat eredményességén is meglátszik.
A Dunaferr klasszisa híres megalkuvást nem ismerő maximalizmusáról, nem véletlen, hogy még a mindig kritikus Mocsai Lajos szövetségi kapitány is példaként emlegeti. Káprázatos technikai tudása és taktikai érzéke mellett azt tartja a legfontosabbnak, hogy kiemelkedő a sikeréhsége, s az eredményesség érdekében példamutató fegyelmezettséggel készül.
– A társak közül sokan érdeklődtek, hogyan tudtam ilyen rövid idő alatt harminc kilót fogyni, s a fiatalok az edzéseken is figyelik, mit csinálok, hogy készülök. Jó érzés, mert tudom, hogy ezzel hatással lehetek a fejlődésükre.
Az idei esztendő legfontosabb kihívása egyértelműen az olimpia lesz, majd a decemberi magyarországi Európa-bajnokság, ahol elképzelése szerint elbúcsúzik a válogatottól, ezt követően pedig már csak a Dunaferr színeiben lép pályára.
– Mivel a világbajnokság után alig maradt időnk a pihenésre, tavasszal nekem is volt egy kisebb hullámvölgyem. Ilyen sorozatot senki nem tud végigjátszani kiemelkedő formában. Nagyon jól jött a bajnokság megnyerése után a háromhetes pihenő, bár igazi nyaraláshoz ez kevés. Eddig itthon intéztem az ügyeimet, jövő héten pedig otthon leszek Palicson, aztán elkezdjük az olimpiai felkészülést.
Radulovics számára ez a két hónap ugyan nagyon hosszú lesz, mert a szokottnál kevesebbet tud együtt tölteni fiával, ám tisztában van vele, hogy a siker érdekében vállalnia kell a lemondást.
– Ezért is döntöttem úgy, hogy az Európa-bajnokságot követően már nem vállalom tovább a válogatottságot, szeretnék több időt együtt lenni a családommal. A Dunaferrben még folytatom, jó lenne megnyerni a Bajnokok Ligáját, ami az idén nem sikerült, de messzire már nem tekintek, pillanatnyilag jövő nyárig szól a szerződésem, s majd akkor eldöntöm, érzek-e még magamban elég erőt a folytatáshoz.