Világbajnokság helyett

S A K K

Kirszan Iljumzsinovnak közlési kényszere van. Két hete Kaszparovhoz intézett ultimátumfélét, tegnap pedig a sakkvilág megosztottságának felszámolására tett javaslatot. Azt találta ki a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) kalmük elnöke, és osztotta meg hallgatóságával a szervezet tanácsának grúziai ülésén, hogy a világ nyolc legjobb játékosát szeretné egy tornára meghívni. De persze nem egyszerűen azzal a céllal, hogy egy jót játszanak, hanem hogy eldöntsék: ki legyen a világbajnok. Laikusként azt mondhatnánk, milyen nemes elhatározás, ám ha kicsit elmerülünk a részletekben, amelyek közül elegendő azt megemlítenünk, hogy minderre ötszázezer dollárt szán a FIDE-elnök, akkor más az értékelés: blöff!
Aminek az értékét az is kikezdi, hogy már a sokadik. E helyütt nem szándékunk, hogy felelevenítsük annak kronológiáját, miként került a mostani áldatlan állapotba a sakkvilág trónusáért folytatott versengés, elegendő azt felidézni, miként hiúsult meg a 2002-ben kitűzött címegyesítési folyamat. Akkor minden egyszerűnek látszott. Az egyik ágon a klasszikus világbajnok, Kramnyik játszik majd a dortmundi világbajnok-jelölti torna győztesével, a másikon pedig a FIDE világbajnoka Kaszparovval, s a két nyertes meccsén már az egyesített világbajnokság a tét. Persze az a kiírás is tartalmazott furcsaságokat – egyrészt az akkori világranglista harmadik (a jelenlegi második) helyezettje, Anand nem vett részt a dortmundi tornán, másrészt Kaszparov felbukkanása a FIDE köreiben finoman fogalmazva furcsának tetszett –, mégis rendet ígért, s mindenki elfogadta. Első lépésként – számunkra nagy örömre – Lékó nyert Dortmundban, a folytatás azonban elmaradt. A FIDE-ágon meghiúsult a Kaszparov–Ponomarjov mérkőzés, s a Kramnyik–Lékó összecsapás is egyre csúszott. Minden jel arra utalt, hogy a szponzorok újabb Kaszparov–Kramnyik meccs összehozásán mesterkednek. Ez azonban a nagy Garri trónfosztójának tisztességén megbukott. Kramnyik tartotta magát ahhoz, hogy Lékó Péter a kihívója. Tavaly ősszel végül a Profi Sakkozók Szövetsége (ACP) szervezésében ezt a vb-döntőt le is játszották, a végeredmény ismeretes: 7-7-tel az orosz maradt a világbajnok. A FIDE-nél időközben Ponomarjovot megfosztották címétől, de az új bajnok, avagy inkább Világkupa-győztes Kaszimdzsanov is egészen a mai napig hiába vár Kaszparovra.
Pedig legutóbb Iljumzsinov már 1,65 millió dolláros díjalapról beszélt. S itt a hiba: csak beszélt róla, letétbe nem helyezte. Ígéretekkel pedig már tele a padlás. A mostani ötszázezer dolláros ajánlat komolyságát az alábbi adatokkal jellemezhetjük. 2000-ben Kaszparov és Kramnyik mérkőzésén 2,4 millió dollár volt a díjalap; Kramnyik és Lékó egymillió svájci frankért játszott, Iljumzsinov pedig – mint említettük – 1,65 millió dollárt ajánlott a Kaszparov–Kaszimdzsanov páros meccsért.
Persze ötszázezer dollár nem kevés pénz. Megrendezhető belőle az év legrangosabb tornája – összehasonlításképp a jelenleg is zajló linaresi versenyen a győztes markát százezer euró üti –, de világbajnokság megszervezéséhez kevés. Aligha véletlen, hogy a számításba jövő érintettek egyike sem mondott véleményt az ötletről.
Az anyagiak mellett más probléma is adódik. A hivatalos világbajnoknak, Kramnyiknak ugyan mi érdeke fűződne ahhoz, hogy részt vegyen egy nyolcas tornán? Ő a hagyományoknak megfelelően a jelöltek legjobbjával mérkőzne meg.
Ezért egyelőre fölösleges is találgatni, hogy az Iljumzsinov által megálmodott legjobb nyolc közül – a két világbajnok, Kaszimdzsanov (FIDE) és Kramnyik (klasszikus) mellett Kaszparov, Lékó, Anand, Topalov, Adams és Morozevics – közül ki fogadná el a meghívást. Így hát a válasz határidejeként megszabott március 15-ét is annyira vehetjük komolyan, mint a Kaszparovhoz intézett ultimátumot. Ám az biztos, ha a kiszemeltek közül csak kettő-három távol marad, a tornának csupán a neve lesz világbajnokság. Persze Iljumzsinovot ez aligha zavarná.