– A legfrissebb FIFA-ranglistán a 30. pozíciót foglaljuk el, vagyis a számok alapján pótselejtezős helyen kellene végeznünk a csoportban. Azzal együtt, hogy pillanatnyilag másodikok vagyunk, még mesésebbnek tűnik a helyzet. Valóban a továbbjutásra pályázik a nemzeti tizenegy?
– A számoktól függetlenül tisztában vagyunk vele, és a szurkolók is biztosan tudják, hogy csoportbeli ellenfeleink futballkultúráját figyelembe véve nem vagyunk olyan előkelő helyen, mint azt az eredmények mutatják. Jelenleg jobban állunk, mint az elvárható lenne a csapattól. Ki kell jelenteni, hogy csakis bravúrok árán végezhetünk a záráskor a második helyen. Az viszont biztos, hogy ezekről a bravúrokról semmiképp sem szeretnénk lemondani.
– Még mindig úgy látja, hogy pontot kell csennünk Hollandiától, hogy pótselejtezős helyen végezzünk?
– Annak a csapatnak, aki ezt a bravúrt végre tudja hajtani, nagyobb esélye lesz a továbbjutásra, inkább így fogalmaznék. Komoly esélyét látom annak, hogy keresztbeverések lesznek a csoportunkban, a románok például isztambuli győzelmükkel már felborították a papírformát. A magyar–török–román–észt négyesből mindenki verhet mindenkit.
– Komolyan azt gondolja, hogy az észtek még most is feltámadhatnak? Négy meccsen egyetlen gólt tudtak lőni, azt is a pofozógép Andorra ellen.
– Ennek ellenére biztosra veszem, hogy javítanak, és fognak még pontokat csenni az előttük állóktól.
– A Huszti-ügy elcsendesülését követően hosszabb interjúnkban kiemelte: olyan egység uralkodik a csapat háza táján, mely megveti az alapjait a komolyabb eredményeknek. Szalai Ádám a hollandok ellen kispadozott, majd bírálta önt emiatt. Ennek ellenére szilárdnak tartja ezt az egységet?
– Igen. A hollandoktól elszenvedett vereséget követően finoman fogalmazva összezárt a közösségünk. A közösen vallott morális és szakmai értékek segítettek abban, hogy átsegítsük egymást ezen a kudarcon, és ennek rögvest bizonyítékát adta a csapat Észtország és Törökország legyőzésével. A csapat pályán és azon kívül mutatott hozzáállását abszolút pozitívnak értékeltem.
– Szóval akkor közelében sem vagyunk egy újabb Huszti-ügynek?
– Nem. A csapat előremutató hozzáállását nemcsak most érzem megfelelőnek, hanem az elmúlt két évben is ilyennek láttam. Nálunk ez már egy alap, erre lehet építeni.
– 8 meccs, 4 győzelem, 3 döntetlen és 1 vereség. Hogyan értékeli az évet 2012 végéhez közeledve?
– Úgy gondolom, hogy az előttünk álló feladat megoldása a legfontosabb, így most a norvégok legyőzése. A törökök felett aratott siker már a múlté, amiből érdemes táplálkozni, de nem szabad megragadni ezen a szinten. A célunk most az, hogy az idei utolsó meccsen megerősítsük a szurkolók hitét a csapatban, és bebizonyítsuk, érdemesek vagyunk a szeretetükre. Örömet szeretnénk szerezni az országnak, ezért ugyanis komoly felelősséggel tartozunk.
– Mindezeken túl elégedett az idei teljesítménnyel?
– Még nem fejeztük be az évet, úgyhogy ennek a kérdésnek a megválaszolásával várjuk meg a Norvégia elleni meccs végét.
