A két utolsón 8-at vágtak nekünk
A jelenünkről néhány szóval: az elmúlt napokat Telkiben töltő Egervári Sándor nem győzte hangsúlyozni, hogy olyan eredmény kell a Puskásban este fél 9-kor kezdődő összecsapáson, amelyet örömmel cipelünk majd a hátunkon hónapokig. Szó se róla, innen ezt már csak elrontani lehet, a kapitány elvárt 4 pontjából (erről is volt pár keresetlen szavunk ) 6 sikerült a versenyben maradás szempontjából kulcsfontosságú két selejtezőn, a törököknél semmivel sem jobb, ráadásul most ifigarnitúrával érkező Norvégia pedig most végre megverhető.
Miért „végre”? Lobogtathatjuk ugyan bőszen a csinos kis mutatónkat az északiak ellen, de a 100 éve íródó közös futballtörténelem legnagyobb meccseire gyakorlatilag már senki sem emlékszik ('81-ben győztünk utoljára, ami óta 8 összecsapás ment le magyar diadal nélkül), annál emlékezetesebb viszont az a bizonyos oslói éjszaka 1996-ból, amikor 82 percen át önfeláldozóan védekezett a Bánfi–Mracskó–Sebők Vili tengely, majd Kjetil Rekdal egy jól sikerült szabadrúgása (1–0) után még besimított kettőt, kialakítva a 3–0-s végeredményt. Sem akkor Oslóban, sem az utolsó két összecsapásunkon (1–4 itthon, 4–0 kint) nem volt fikarcnyi esélyünk, ezért is dolgozhat igen nagy revánsvágy a szurkolókban (csaknem 20 ezer jegy elkelt már 1000, illetve 2000 forintért), és remélhetőleg a csapatban is.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!