– Tényleg éremért megyünk Spanyolországba, kapitány úr?
– Hűha, mondtam volna ilyet?
– Ön nem, de Mikler Roland, Vadkerti Attila, sőt a csapatkapitányi karszalagot viselő Harsányi Gergely is ezzel a céllal szállt repülőre.
– Akkor őket kell megkérdezni.
– De én most az ön véleményére vagyok kíváncsi.
– Az én elsődleges célom, hogy jusson tovább csapatunk a csoportból, és a szövetségnek is ugyanez a hivatalos célkitűzése. Azután pedig nyerjen meg annyi meccset a kieséses szakaszban, amennyit csak tud. Nagyon nehéz mérkőzéssorozat elé nézünk. Ilyés Ferenc sérülése miatt vált ki közülünk, egy jobbszélsővel utazunk, és a játékosok többsége alig tudott pihenni az elmúlt hónapokban. A világbajnokságon egy új, fiatalokkal megtűzdelt válogatottat láthatunk majd, rájuk ezúttal nagyobb felelősség hárul. Pozitív ember lévén bízom csapatomban.
– A papírforma alapján azért a harmadik helyen illene továbbjutnia Magyarországnak.
– Melyik papírforma alapján? Azzal azért mindenki legyen tisztában, hogy az egyiptomi válogatott, amellyel a lélektani szempontból fontos nyitómeccsünket játsszuk, nemrég idegenben verte az Eb-ezüstérmes szerbeket, mégpedig 16 góllal. Algéria játékosai közül a legtöbben a francia bajnokságban kézilabdáznak, szóval őket sem becsülném le. A horvátok és a spanyolok kiemelkednek a csoportból, talán egyedül a vb-ken általában utolsó helyen záró ausztrálok lógnak ki a sorból.
– A tavalyi Európa-bajnokságon teljesen átírtuk az előre megírt forgatókönyvet a csoportban. Vertük a franciákat, és pontot csentünk a spanyoloktól. Van esély hasonló bravúrokra Madridban?
– Semmi jelentősége nincs, hogy hányadik helyen jutunk tovább a csoportból, mert a másik ágról négy azonos erősségű csapatot kaphatunk az egyenes kieséses szakaszban. Talán egyedül a lengyelek tűnnek némiképp erősebbnek riválisaiknál.
– Nagy László a szerbek elleni decemberi, egyébként győztes meccs után csalódottan beszélt a védekezésünkről, ön viszont a szlovákok ellen már elégedett volt a fal munkájával. Tartja a véleményét?
– A decemberi találkozón elsősorban a nyitott védekezést gyakoroltuk. Ráadásul nagyon kevés időnk volt, hogy begyakoroljuk. A szlovákok elleni találkozón hatos zónát védekeztünk, mégpedig megfelelő hatásfokkal. Ilyés Ferenc hiánya most még égetőbb, sokat kellett változtatni a rendszeren.