– Tényleg éremért megyünk Spanyolországba, kapitány úr?
– Hűha, mondtam volna ilyet?
– Ön nem, de Mikler Roland, Vadkerti Attila, sőt a csapatkapitányi karszalagot viselő Harsányi Gergely is ezzel a céllal szállt repülőre.
– Akkor őket kell megkérdezni.
– De én most az ön véleményére vagyok kíváncsi.
– Az én elsődleges célom, hogy jusson tovább csapatunk a csoportból, és a szövetségnek is ugyanez a hivatalos célkitűzése. Azután pedig nyerjen meg annyi meccset a kieséses szakaszban, amennyit csak tud. Nagyon nehéz mérkőzéssorozat elé nézünk. Ilyés Ferenc sérülése miatt vált ki közülünk, egy jobbszélsővel utazunk, és a játékosok többsége alig tudott pihenni az elmúlt hónapokban. A világbajnokságon egy új, fiatalokkal megtűzdelt válogatottat láthatunk majd, rájuk ezúttal nagyobb felelősség hárul. Pozitív ember lévén bízom csapatomban.
– A papírforma alapján azért a harmadik helyen illene továbbjutnia Magyarországnak.
– Melyik papírforma alapján? Azzal azért mindenki legyen tisztában, hogy az egyiptomi válogatott, amellyel a lélektani szempontból fontos nyitómeccsünket játsszuk, nemrég idegenben verte az Eb-ezüstérmes szerbeket, mégpedig 16 góllal. Algéria játékosai közül a legtöbben a francia bajnokságban kézilabdáznak, szóval őket sem becsülném le. A horvátok és a spanyolok kiemelkednek a csoportból, talán egyedül a vb-ken általában utolsó helyen záró ausztrálok lógnak ki a sorból.
– A tavalyi Európa-bajnokságon teljesen átírtuk az előre megírt forgatókönyvet a csoportban. Vertük a franciákat, és pontot csentünk a spanyoloktól. Van esély hasonló bravúrokra Madridban?
– Semmi jelentősége nincs, hogy hányadik helyen jutunk tovább a csoportból, mert a másik ágról négy azonos erősségű csapatot kaphatunk az egyenes kieséses szakaszban. Talán egyedül a lengyelek tűnnek némiképp erősebbnek riválisaiknál.
– Nagy László a szerbek elleni decemberi, egyébként győztes meccs után csalódottan beszélt a védekezésünkről, ön viszont a szlovákok ellen már elégedett volt a fal munkájával. Tartja a véleményét?
– A decemberi találkozón elsősorban a nyitott védekezést gyakoroltuk. Ráadásul nagyon kevés időnk volt, hogy begyakoroljuk. A szlovákok elleni találkozón hatos zónát védekeztünk, mégpedig megfelelő hatásfokkal. Ilyés Ferenc hiánya most még égetőbb, sokat kellett változtatni a rendszeren.
– Az előzetes nyilatkozatokban sok szó esett erről a nyitott védekezésről, amit egy új variációban kellett gyakorolni. Mesélne róla?
– Fontos, hogy nem 5+1-es, vagyis emberfogásos, hanem 5:1-es, tehát nyitott védekezésről beszélünk. Ebben a formációban Vadkerti Attila a kinti ember, hátul-középen pedig Nagy László vagy Schuch Timuzsin áll majd. Kettesben Nagy Kornélnak juthat szerep, de Mocsai Tamásnak, Zubai Szabolcsnak, a szélen pedig Harsányi Gergelynek is bőven lesz majd dolga. Azokban az időszakokban, amikor ebben a szisztémában védekeztünk a felkészülési mérkőzéseken, általában döntetlen körüli részeredményt hoztunk ki, szóval még csiszolni kell rajta.
– Ugyan az olimpiára is így utaztunk, de nem túl veszélyes egyetlen jobbszélsőt nevezni egy komoly sorozatterhelést jelentő világeseményre?
– Sajnos a szélső posztja csapatunkban hiányposztnak számít. Egy fiatal játékosunkat, Hornyák Pétert kivihettük volna a világbajnokságra, de ő még nem rendelkezik megfelelő tapasztalattal, így marad otthon.
– Néha azért Harsányinak is fújnia kell majd. Ilyenkor Krivokapics húzódik majd le a sarokba?
– Nem szeretnék jósolni, hogy milyen megoldást alkalmazunk majd, de több lehetőségből is választhatunk. Előfordulhat, hogy két átlövővel állunk majd fel az egyik oldalon, de az is lehet, hogy Krivokapics megy le a szélre esetenként. Emellett próbálkozhatunk befutásokkal is, szóval széles a repertoár.
– Mit gondol, a szurkolók kiindulhatnak a fényes olimpiai szereplésből (4. hely), vagy az egy igen kifutott eredmény volt a válogatottól?
– Erőn felül teljesítettünk Londonban. Többek között ez is közrejátszik abban, hogy a játékosaim zöme a végletekig túlterhelten érkezik majd a vb-re. Abban biztos vagyok, hogy – miután nem kvalifikációs világesemény következik – a gárdák többsége csapatépítésre használja majd a világbajnokságot. Vannak azonban olyan országok is, amelyek régóta nem vehettek részt világversenyen, ők komolyabban veszik majd a küzdelmet. Mi egyetlen meccset sem fogunk feladni.
