Vébére fel: hajrá, magyarok!

Férfi kéziseink hatalmas ambícióval vágnak neki a spanyolországi vébének, és 1986 után újra éremmel a nyakukban térnének haza. Új kapus, új védekezés, új remények. Hajrá, magyarok!

Érem kell a világbajnokságról! Ha a magyar női kézilabda-válogatott valamelyik tagja pengette volna meg ezeket a húrokat, talán a nagy sóhajtás közepette, a fantasztikus decemberi Eb-bronzra visszagondolva nyugtáztuk volna a kívánságot. De nem erről van szó. Férfi válogatottunk több tagja is kerek perec kijelentette az elmúlt napokban: ő bizony nem szívesen jönne haza negyedik, vagy annál rosszabb helyezéssel a pénteken – számunkra szombaton – rajtoló spanyolországi vébéről. E hatalmas ambíció gyökereit egyetlen helyen kell kutatnunk, mégpedig Londonban, ahol tavaly nyáron olimpiát rendeztek.

A mieink Mocsai Lajos és stábja tökéletes formaidőzítésének köszönhetően azokat a mérkőzéseket nyerték „csak” meg, melyek az elődöntőhöz kellettek. Ezzel ugyan megismételték a 2004-es athéni produkciót, de kis magyar olimpiatörténetünket figyelembe véve – négyszer is odaértünk a negyedik helyre London előtt – ez talán nem is olyan eget rengető. A szurkolóknak ugyanakkor mégis az volt. És persze játékosainknak is, akik amellett, hogy hazai pályán a világ legjobbjait is képesek felülmúlni, bebizonyították: az Eb-ezüstérmes szerbeket és az olimpiai második helyezett izlandiakat is haza lehet küldeni lógó orral.

A mieink mérlege a csoportellenfelekkel szemben:

Egyiptom: 13 mérkőzés, 12 győzelem, 1 döntetlen (368-291)
Ausztrália: 2 mérkőzés, 2 győzelem (81-37)
Horvátország: 29 mérkőzés, 8 győzelem, 5 döntetlen, 16 vereség (732-781)
Spanyolország: 30 mérkőzés, 12 győzelem, 5 döntetlen, 13 vereség (704-707)
Algéria: 12 mérkőzés, 10 győzelem, 2 döntetlen (327-229)

A magyar válogatott vb-csoportmérkőzései:

2012. január 12. 19:00 Magyarország–Egyiptom

2012. január 14. 21:15 Magyarország–Ausztrália

2012. január 15. 21:15 Magyarország–Horvátország

2012. január 17. 19:00 Magyarország–Spanyolország

2012. január 19. 21:15 Magyarország–Algéria

Olimpiai érmünk hajszálon múlt, egy svédcsavarral maradtunk csak le róla, de a nyári menetelés meghozta játékosaink étvágyát, akik most begyűjtenék a medálok valamelyikét. Ezt a válogatottságtól visszavonuló Fazekas Nándor, a veterán Perez Carlos és a sérüléssel bajlódó Ilyés Ferenc nélkül kell megtenniük. A szövetségi kapitány rögvest ki is jelentette, hogy ezen a világversenyen nagyobb szerepet kapnak az eleddig jórészt a padot – vagy még azt sem – koptató fiatalok. Nagy Kornél a felkészülési meccseken bizonyította, hogy az eddig sem gyenge lövőereje tovább javult a francia légiós lét idején, Szöllősi Szabolcs Csurgóban bontotta sikerrel a hatos falat, míg a kapuban Liszkai Szilveszter halászta le jó százalékkal a labdákat, repjegyet váltva ezzel a madridi járatra. A 22 éves Ancsin Gábort Mocsai kapitány már bedobta világversenyen a mély vízbe, így az ő célja leginkább az, hogy megmutassa a stábnak: a világklasszis Nagy László mögött is bőszen kopogtatnak. A sérült Ilyés hiányában a balátlövő poszton Putics Barnának és Nagy Kornélnak kell majd hajigálnia a gólokat, de a legproblémásabb pozíció mégsem ez, hanem a jobb szél. Harsányi Gergelyre elég teher hárul csapatkapitányként, és teljesen biztos, hogy nem fog tudni egyedül végigrobotolni 6-8 meccset egyhuzamban. Ebben lehet segítéségére az újabban többször a sarokba húzódó Krivokapics Milorad.

Mocsai Lajosnak nem csak a szélen, de a védekezésben is forradalmat kellett csinálnia: a magyar válogatott a tőle eddig kevésszer látott nyitott formációval készül a spanyol vb-n. A tesztmeccseken egyelőre még nyikorgott az 5:1-es gépezet, de akkor sem dől össze a világ, ha marad a megszokott hatos fal, melyben akár a világ legmagasabb tengelye (Nagy–Ancsin–Putics–Mocsai) is összeállhat. Támadásban Császár Gábor és Lékai Máté kormányozza a hajót, előbbi ráadásul rettentő gólerős az utóbbi időben, Londonban például csapatunk legeredményesebb játékosának bizonyult.

Bivalyerős afrikaiak jönnek

Csoportellenfeleink közül a horvátok és a spanyolok egyértelműen kiemelkednek. Balicsék tavaly egy Európa-bajnoki és olimpiai bronzot is összeszorgoskodták, egyébként pedig minden világeseményen az első helyért szállnak harcba, míg a hispánok a két évvel ezelőtti vébén végeztek a dobogó legalsó fokán, ráadásul most hazai pályán játszanak. Mindazonáltal Zubaiéknak egyik csapattól sem kell berezelniük, hiszen a tavalyi Eb-n mindkét ellenféllel döntetlent játszottunk. Egyiptom a feltörekvő afrikai csapat mintapéldája, a tavalyi Afrika-kupa harmadik helyezettje európai szinten is jegyzett játékosokkal érkezik Spanyolországba. Erődemonstrációként nemrég megsemmisítő vereséget mértek a szerbekre, és kimondva-kimondatlanul a továbbjutó helyek egyikére pályáznak. Algéria ennél is előbbre tart. A csapat a tavalyi kontinensviadal döntőjében kevéssel maradt alul Tunéziával szemben, a keret zöme pedig a bitang erős francia bajnokságban pallérozódik. Ausztrália a hatos csoport talán egyetlen olyan tagja, melytől kevéssé kell tartanunk. Az Óceánia-bajnok a 2011-es svédországi világbajnokságon 24 csapat közül a 24. helyen végzett, és közös sporttörténelmünk során még csak pontot sem szerzett soha nemzeti csapatunk ellen.

A várakozások szerint a Mocsai-legénység a csoport második vagy harmadik helyéért szállhat ringbe reális eséllyel, de tudni kell, hogy még a negyedik pozíció is továbbjutást ér. Ha előbbi forgatókönyv valósulna meg, akkor nagy eséllyel Lengyelországot vagy Szlovéniát sodorná az utunkba a szél. A szövetségi kapitány ugyanakkor mindenkit óvott a latolgatástól, szerinte ugyanis teljesen mindegy, hogy előbbi két csapat vagy a szerb–dél-koreai páros valamelyike ellen kellene játszani a nyolcaddöntőben. Onnantól kezdve pedig már nincs is előzetes terv: meccsről meccsre kíván célokat kitűzni a szakmai stáb.

A spanyolországi vébé nem kvalifikációs verseny, így a játékosok vállát nem nyomja plusz teher. Eleget raktak ők már magukra a nagyszerű londoni szerepléssel. Most már csupán kézilabdázni kell. Azt pedig nagyon tudnak.

A magyar válogatott keret:

Kapusok: Mikler Roland (Pick Szeged), Tatai Péter (Pick Szeged), Liszkai Szilveszter – tartalék (Bacau, román)
Jobbszélső: Harsányi Gergely (Grundfos Tatabánya)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (Pick Szeged), Krivokapics Milorad (Cimos Koper, szlovén), Mocsai Tamás (Hannover Burgdorf, német), Nagy László (MKB Veszprém)
Irányítók: Császár Gábor (MKB Veszprém), Lékai Máté (Celje, szlovén)
Beállók: Schuch Timuzsin (MKB Veszprém), Szöllősi Szabolcs (Csurgó), Zubai Szabolcs (Pick Szeged)
Balátlövők: Nagy Kornél (Dunkerque, francia), Putics Barna (VfL Gummersbach, német)
Balszélsők: Iváncsik Gergő (MKB Veszprém), Vadkerti Attila (Pick Szeged)