Vébére fel: hajrá, magyarok!

Férfi kéziseink hatalmas ambícióval vágnak neki a spanyolországi vébének, és 1986 után újra éremmel a nyakukban térnének haza. Új kapus, új védekezés, új remények. Hajrá, magyarok!

Gabay Balázs
2013. 01. 11. 8:20
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Érem kell a világbajnokságról! Ha a magyar női kézilabda-válogatott valamelyik tagja pengette volna meg ezeket a húrokat, talán a nagy sóhajtás közepette, a fantasztikus decemberi Eb-bronzra visszagondolva nyugtáztuk volna a kívánságot. De nem erről van szó. Férfi válogatottunk több tagja is kerek perec kijelentette az elmúlt napokban: ő bizony nem szívesen jönne haza negyedik, vagy annál rosszabb helyezéssel a pénteken – számunkra szombaton – rajtoló spanyolországi vébéről. E hatalmas ambíció gyökereit egyetlen helyen kell kutatnunk, mégpedig Londonban, ahol tavaly nyáron olimpiát rendeztek.

A mieink Mocsai Lajos és stábja tökéletes formaidőzítésének köszönhetően azokat a mérkőzéseket nyerték „csak” meg, melyek az elődöntőhöz kellettek. Ezzel ugyan megismételték a 2004-es athéni produkciót, de kis magyar olimpiatörténetünket figyelembe véve – négyszer is odaértünk a negyedik helyre London előtt – ez talán nem is olyan eget rengető. A szurkolóknak ugyanakkor mégis az volt. És persze játékosainknak is, akik amellett, hogy hazai pályán a világ legjobbjait is képesek felülmúlni, bebizonyították: az Eb-ezüstérmes szerbeket és az olimpiai második helyezett izlandiakat is haza lehet küldeni lógó orral.

A mieink mérlege a csoportellenfelekkel szemben:

Egyiptom: 13 mérkőzés, 12 győzelem, 1 döntetlen (368-291)
Ausztrália: 2 mérkőzés, 2 győzelem (81-37)
Horvátország: 29 mérkőzés, 8 győzelem, 5 döntetlen, 16 vereség (732-781)
Spanyolország: 30 mérkőzés, 12 győzelem, 5 döntetlen, 13 vereség (704-707)
Algéria: 12 mérkőzés, 10 győzelem, 2 döntetlen (327-229)

A magyar válogatott vb-csoportmérkőzései:

2012. január 12. 19:00 Magyarország–Egyiptom

2012. január 14. 21:15 Magyarország–Ausztrália

2012. január 15. 21:15 Magyarország–Horvátország

2012. január 17. 19:00 Magyarország–Spanyolország

2012. január 19. 21:15 Magyarország–Algéria

Olimpiai érmünk hajszálon múlt, egy svédcsavarral maradtunk csak le róla, de a nyári menetelés meghozta játékosaink étvágyát, akik most begyűjtenék a medálok valamelyikét. Ezt a válogatottságtól visszavonuló Fazekas Nándor, a veterán Perez Carlos és a sérüléssel bajlódó Ilyés Ferenc nélkül kell megtenniük. A szövetségi kapitány rögvest ki is jelentette, hogy ezen a világversenyen nagyobb szerepet kapnak az eleddig jórészt a padot – vagy még azt sem – koptató fiatalok. Nagy Kornél a felkészülési meccseken bizonyította, hogy az eddig sem gyenge lövőereje tovább javult a francia légiós lét idején, Szöllősi Szabolcs Csurgóban bontotta sikerrel a hatos falat, míg a kapuban Liszkai Szilveszter halászta le jó százalékkal a labdákat, repjegyet váltva ezzel a madridi járatra. A 22 éves Ancsin Gábort Mocsai kapitány már bedobta világversenyen a mély vízbe, így az ő célja leginkább az, hogy megmutassa a stábnak: a világklasszis Nagy László mögött is bőszen kopogtatnak. A sérült Ilyés hiányában a balátlövő poszton Putics Barnának és Nagy Kornélnak kell majd hajigálnia a gólokat, de a legproblémásabb pozíció mégsem ez, hanem a jobb szél. Harsányi Gergelyre elég teher hárul csapatkapitányként, és teljesen biztos, hogy nem fog tudni egyedül végigrobotolni 6-8 meccset egyhuzamban. Ebben lehet segítéségére az újabban többször a sarokba húzódó Krivokapics Milorad.

Mocsai Lajosnak nem csak a szélen, de a védekezésben is forradalmat kellett csinálnia: a magyar válogatott a tőle eddig kevésszer látott nyitott formációval készül a spanyol vb-n. A tesztmeccseken egyelőre még nyikorgott az 5:1-es gépezet, de akkor sem dől össze a világ, ha marad a megszokott hatos fal, melyben akár a világ legmagasabb tengelye (Nagy–Ancsin–Putics–Mocsai) is összeállhat. Támadásban Császár Gábor és Lékai Máté kormányozza a hajót, előbbi ráadásul rettentő gólerős az utóbbi időben, Londonban például csapatunk legeredményesebb játékosának bizonyult.

Bivalyerős afrikaiak jönnek

Csoportellenfeleink közül a horvátok és a spanyolok egyértelműen kiemelkednek. Balicsék tavaly egy Európa-bajnoki és olimpiai bronzot is összeszorgoskodták, egyébként pedig minden világeseményen az első helyért szállnak harcba, míg a hispánok a két évvel ezelőtti vébén végeztek a dobogó legalsó fokán, ráadásul most hazai pályán játszanak. Mindazonáltal Zubaiéknak egyik csapattól sem kell berezelniük, hiszen a tavalyi Eb-n mindkét ellenféllel döntetlent játszottunk. Egyiptom a feltörekvő afrikai csapat mintapéldája, a tavalyi Afrika-kupa harmadik helyezettje európai szinten is jegyzett játékosokkal érkezik Spanyolországba. Erődemonstrációként nemrég megsemmisítő vereséget mértek a szerbekre, és kimondva-kimondatlanul a továbbjutó helyek egyikére pályáznak. Algéria ennél is előbbre tart. A csapat a tavalyi kontinensviadal döntőjében kevéssel maradt alul Tunéziával szemben, a keret zöme pedig a bitang erős francia bajnokságban pallérozódik. Ausztrália a hatos csoport talán egyetlen olyan tagja, melytől kevéssé kell tartanunk. Az Óceánia-bajnok a 2011-es svédországi világbajnokságon 24 csapat közül a 24. helyen végzett, és közös sporttörténelmünk során még csak pontot sem szerzett soha nemzeti csapatunk ellen.

A várakozások szerint a Mocsai-legénység a csoport második vagy harmadik helyéért szállhat ringbe reális eséllyel, de tudni kell, hogy még a negyedik pozíció is továbbjutást ér. Ha előbbi forgatókönyv valósulna meg, akkor nagy eséllyel Lengyelországot vagy Szlovéniát sodorná az utunkba a szél. A szövetségi kapitány ugyanakkor mindenkit óvott a latolgatástól, szerinte ugyanis teljesen mindegy, hogy előbbi két csapat vagy a szerb–dél-koreai páros valamelyike ellen kellene játszani a nyolcaddöntőben. Onnantól kezdve pedig már nincs is előzetes terv: meccsről meccsre kíván célokat kitűzni a szakmai stáb.

A spanyolországi vébé nem kvalifikációs verseny, így a játékosok vállát nem nyomja plusz teher. Eleget raktak ők már magukra a nagyszerű londoni szerepléssel. Most már csupán kézilabdázni kell. Azt pedig nagyon tudnak.

A magyar válogatott keret:

Kapusok: Mikler Roland (Pick Szeged), Tatai Péter (Pick Szeged), Liszkai Szilveszter – tartalék (Bacau, román)
Jobbszélső: Harsányi Gergely (Grundfos Tatabánya)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (Pick Szeged), Krivokapics Milorad (Cimos Koper, szlovén), Mocsai Tamás (Hannover Burgdorf, német), Nagy László (MKB Veszprém)
Irányítók: Császár Gábor (MKB Veszprém), Lékai Máté (Celje, szlovén)
Beállók: Schuch Timuzsin (MKB Veszprém), Szöllősi Szabolcs (Csurgó), Zubai Szabolcs (Pick Szeged)
Balátlövők: Nagy Kornél (Dunkerque, francia), Putics Barna (VfL Gummersbach, német)
Balszélsők: Iváncsik Gergő (MKB Veszprém), Vadkerti Attila (Pick Szeged)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.