Berlinbe beszökött az ősz, még a Wilhelmstrasse is beleremegett. Pulóvert húztak az emberek, a Brandenburgi kaputól pár méternyire, a Tiergarten bokrai között korzózó nyulak is fázósan ugrabugrálnak, a Március 18. téren rám köszönő, mosolygós rendőr sem ingujjban posztol már. Még szerencse, hogy a 32. úszó Európa-bajnokság hétfőn kezdődő medencés versenyeit nem szabad téren rendezik – mint például 1991-ben, Athénban, ahol Egerszegi Krisztina a húsz éven át fennálló, korszakos világcsúcsát (2:06.62 p) úszta
A németek viszonya – ha már a Reichstagot (ma: Bundestag) is körbefutottuk hajnali városfelderítő portyánkon – sajátos önnön történelmükhöz. A Yitzhak Rabin Strassén jutok el arra a sarokra, ahonnan már látszik az a második világháborús szovjet emlékmű, az egykor megosztott Berlin nyugati szektorában, amely mellett a Szabadság téri obeliszk eltörpül, s még két T–34-es tank, két acélszörny is nagyobb hangsúlyt ad a márvány építménynek. Pár méterrel odébb, mielőtt befutnánk a Brandenburgi kapu alá, a járda kövezetébe belevésve olyasféle rajzolat, mint Hollywoodban a színészek csillagai, csak itt valamivel komolyabb dologról szól a történet: Mr. Gorbachev, open this gate, tear down this wall!
Az 1987. június 12-i, világtörténeti jelentőségű Ronald Reagan-beszédet örökíti meg a szöveg, amellyel tulajdonképpen megkezdődött a berlini fal három évvel későbbi ledöntésében kicsúcsosodó, a hidegháború befejeződéséhez és a létező szocializmus néven elhíresült, világszerte tízmilliók halálát okozó történelmi kísérlet összeomlásához vezető folyamat.
Ekkora hordereje talán nem lesz az úszó-Eb medencés versenyeinek, azt viszont joggal reméljük, hogy a moszkvai kajak-kenus aranyesőnek és Pars Krisztián káprázatos zürichi dobásának méltó magyar folytatásának tapsolhatunk majd a Velodrom kerékpáros létesítményéből átalakított Schwimm- und Sprunghalléban. S mindenképpen ide kell sorolnunk a nyílt vízi úszóink dupla bravúrját, Risztov Éva (