Slózi, Flóri és

Vasárnap új otthonába költözik a Ferencváros. Szombat délután felavatták az aréna előtti Sas-szobrot.

Akkor a mindössze másfél milliárd lakosú föld 18 milliós Magyarországának (a világ népességéből hazánk nagyjából tízszer akkora aránnyal részesült, mint napjainkban) legnépszerűbb klubja, nem mellesleg Európa élvonalába tartozó egylet vette birtokába a vadonatúj pályát, amelyen az első gólt a nemzetközi labdarúgás korszakos klasszisa szerezte. Nem sztárja, mert akkoriban inkább még hősök, bálványok születtek. És eme bálványt nem kellett dollármilliókért idecsábítani, hiszen napról napra az FTC zöld-fehér csíkos szerelésében rúgta a bőrt. Ő volt Schlosser Imre, a karikalábú Slózi, akivel megesett, hogy rajongói kifogták a lovakat konflisa elől, és így vontatták haza a gólkirályt.

Az első Fradi-pálya, a Soroksári úti albérlet puritán körülményei – a szűk játékteret két vasúti töltés közé szorították be, de így legalább öltözőnek is megtette egy kiselejtezett vasúti kocsi, ám ezért a tisztálkodási lehetőség kezdetben kimerült egyetlen szabadtéri zuhanyrózsában – után pompás létesítménynek tűnt az új aréna. A látvány és a még békebeli, téli táj versírásra is ihlette a korabeli tudósítót, aki persze nem e költeménnyel lovagolt fel a Parnasszusra: „Be szép is volt a franzstadti pálya, / Havas volt a tája, / Havas volt a fája, / Havas volt minden porcikája. / Havas volt a tetőn a pala, / Sőt még a bíró is Havas vala.” (Az utolsó sor még Havas Lajos játékvezető nevét is megörökítette.)

A Ferencváros első igazi stadionja számos megpróbáltatást túlélt. Az I. világháborúban a pálya egy részét a katonaság ágyúparkként, az öltözőket szálláshelyként használta. 1927 augusztusában egy elhajított cigarettacsikk lángra lobbantotta az állóhelyi lelátót, majd 1935 nyarán egy óriási vihar letépte és az Üllői út túloldalára, a pénzverde (a Magyar Nemzet szerkesztőségének jelenlegi épülete – A szerk.) elé sodorta a B tribün tetejét. A II. világháborút egy-két belövéstől eltekintve átvészelte a létesítmény, ám 1947 áprilisában csak a csoda óvott meg a tömegkatasztrófától. A magyar–osztrák válogatottmérkőzésen leomlott a lelátó egy része, az ott helyet foglalók mintegy nyolc méter magasságból, szabadeséssel zuhantak egymásra és a csonkokra, de a több száz sérülés egyike sem járt halálos áldozattal.

Jelentősen felgyorsította a majdnem tragédia az 1953-ban átadott Népstadion felépítésének előkészületeit, ám a diktatúra időszakában margóra került Ferencváros számára még bő két évtizedig megfelelőnek találták a szó szoros és átvitt értelmében is „fapados” stadiont. Amelynek bontását 1968-ban kezdték meg, és 1974. május 19-én adták át az új arénát. A megnyitóra akkoriban még nem hívtak vendéget, a soros bajnoki ellenfél Vasas amúgy is jött, és nem kis megrökönyödést keltve 1:0-s győzelemmel távozott. Az új, futópálya nélküli, e tekintetben angol stílusú pálya azonban a fővárosi futball ékszerdobozává vált, és aranyat is találtak benne, már az 1975–76-os bajnokság megnyerésével. A csapatukra és stadionjukra roppant büszke szurkolók ekkor alkották meg a „Fradi-pálya közepén aranycsillag van” kezdetű, vitatható művészi értékű nótájukat, amelyet azóta el is felejtett a hálátlan utókor.

A holnap átadandó pálya közepén sincs aranycsillag, de gyakorlatilag minden mást tartalmaz, amit egy XXI. századi arénának kell. Megvalósulása kapcsolódik Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója szerepvállalásához, aki 2011 februárjában lett a Ferencvárosi Torna Club elnöke. Ebbéli minőségében 2011 végén már beszélt egy új, modern létesítmény állami pénzből történő felépítéséről, a hivatalos bejelentésre pedig hosszas előkészítés és tárgyalássorozat után, 2012-ben került sor. Az előzetes becslések mintegy 13 milliárd forintos költséggel számoltak, amely végül a kivitelező idén májusi elszámolása alapján 14,735 milliárdra rúgott.

Nyugodtan nevezhetjük a Ferencváros 115 éves történetét hullámvölgyektől sem mentes, de alapvetően nagyszerű sikersztorinak, ezen belül az aréna felépítése váratlanul rövid, ám annál szebb fejezet. Hajlamosak vagyunk a kétségtelenül meglévő rossz példák alapján lesajnálni a hazai építőipart, ehhez képest ennek a projektnek a során minden idejében és rendben elkészült nagyjából egy év alatt. S ne feledjük, szerencsére baleset nélkül, ami egyáltalán nem mondható el például a brazíliai világbajnokságra átadott új arénák kapcsán.

A régi Albert-stadiontól tavaly márciusban két mérkőzéssel búcsúzott az FTC futballcsapata. Az Újpest elleni 2:1-es bajnoki győzelemről így tudósított a Magyar Nemzet sportrovata: „Magyar pályán ritkán tapasztalható látvány, csordultig telt ház, tizenhétezer néző fogadta a látogatót. Az Üllői úton hasonlóban legutóbb tíz éve volt részünk. [ ] Hiányérzetünk leginkább mégis a játék miatt lehetett.” Persze, hiszen a hazai labdarúgás rögvalóságától nem egyszerű elszakadni. Március 23-án még itt verték 1:0-ra a zöld-fehérek az Egert a ligakupában, majd egy napra rá búcsúgálát vívtak a kolozsvári CFR csapatával. A gálajelleget nem az eredmény (0:0), hanem a körítés adta. „Az FTC-t – a többi szakosztályt is – régi nagy bajnokai, valamint az utánpótlás-korosztályok is képviselték, így három-négy generáció volt tanúja a mérkőzésnek” – írtuk mintegy tizenhat hónapja, utalva a látottak alapján most is uralkodó fradista összetartásra.

Március 28-án pedig megindultak a munkagépek, elkezdődött a régi pálya bontása, s egyben az új aréna alapkövét is elhelyezte Kubatov Gábor mellett Simicskó István sportért felelős államtitkár, Kocsis Máté, a VIII. és Bácskai János, a IX. kerület polgármestere. A bontási és alapozási munkálatok párhuzamosan zajlottak, méghozzá váratlan gyorsasággal, így a klub irodáinak a tervezettnél korábban, tavaly áprilisban költöznie kellett az FTC népligeti telepére. Május 30-án helyezték el az új lelátók első pillérét, júliusban pedig már a tetőszerkezetet kezdték a helyére emelni. Október elején megnyílt az FTC látogatóközpontja, amelynek teraszáról nagyszerű kilátás nyílt az építkezésre. Májusban közölte a kivitelező, hogy kész a létesítmény, amelyről júniusban bejelentették, hogy hét évig a Groupama Aréna nevet viseli. Augusztus 4-én, e hét hétfőn egy Fradi–Újpest-öregfiúkderbivel a főpróba is megtörtént, 7-én felavatták a főépület előtt az aranylabdás legenda, Albert Flórián egész alakos szobrát, a megnyitóra pedig vasárnap kerül sor, amikor a Ferencváros a világhírű, Bajnokok Ligája- és Európa-liga-győztes, négyszeres angol bajnok Chelsea-t fogadja.

A rivális méltó az eseményhez és a stadionhoz, de nyugodtan mondhatjuk fordítva is. Az FTC új otthona négycsillagos UEFA-minősítésű, azaz mindent „tud”, amit a Bayern München, a Real Madrid arénája, a brazíliai vb létesítményei a technikai paramétereket, a kiszolgálást, az akusztikát illetően, a füve angol, a külső „héja” spanyol, működik benne videós gólvonal-technológia és pénz nélküli, kártyás fizetési rendszer. Csak épp kisebb, 22 ezer fős befogadóképességű, s ezt sem lesz könnyű megtölteni. Kellene hozzá egy jó csapat.

Valamiben viszont már most több az új stadion, mint híres-neves külföldi társai: a régi Fradi-pálya elbontott beton- és acélanyagát beleépítették az alapokba, az utakba, az egykori reflektorok a fényes múltat jelképezve a kerengőben, a múzeum előtt, az étteremben élnek tovább. Remélhetőleg a klub szellemével és jelszavával együtt: Erkölcs, erő, egyetértés!

Orosz Pál pénteken a Magyarország élőben című Hír TV-műsor vendége volt: