Balzsay Károly újjászületése kilenc hónap alatt

A volt profi világbajnok a kopaszságról, az imákról, az önkormányzati képviselőségről és a búcsúmeccsről.

– Ránézésre, kívülről egészségesnek tűnik, de belülről is minden rendben? Milyen most a „hivatalos” állapota?
– Tünetmentessé nyilvánítottak, miután a második CT-leletem is negatív lett. Végigcsináltam a szokásos protokollt, és a kezelőorvosom, dr. Bátai Árpád, a László kórház hematológusa gyógyultnak mondott, elmagyarázva természetesen az ilyenkor fennálló kockázatokat. Ráadásul lehetőségem adódott egy úgynevezett másodvéleményt kérni, a leleteimet elküldték Bostonba egy specialistához, és a világ másik végéről is ugyanezt az álláspontot postázták.

– Akkor most nagy kő gördült le a szívéről?
– Érdekes, kilenc hónapig csináltam a kezelést teljesen nyugodtan, mintha csak egy megfázásról lenne szó. Ám úgy két hete, amikor már látszott, hogy gyógyult leszek, s régóta nem is éreztem magam betegnek, elolvastam részletesen, mi is volt a bajom. Limfóma, rosszindulatú daganat a csontvelőmben, a tüdőmben, a lépemben, a nyirokrendszeremben... Csak ekkor ijedtem meg, de szerencsére a sokk rövid ideig tartott, aztán megjött az említett bostoni szakvélemény. Persze még nincs teljesen vége, egyelőre háromhavonta kell utókezelésre járnom.

– Ezenkívül a mindennapokban maradt valami nyoma a kórnak? Szükséges például diétáznia?
– Persze, hogy ne hízzak el! Mivel ugyanis nem mozoghattam, de étvágyam az volt, felmentem 86 kilóra. Teljesen átalakult a formám, ráadásul kopasz lettem a kemoterápia miatt, rossz volt rám nézni, nem is fértem bele az öltönynadrágomba. Az orvosok azt mondták, hogy ez olyanfajta betegség, hogy teljesen mindegy, mit eszem. Úgyhogy nem ezért, de azóta figyelek az étkezésekre, edzek. Le is fogytam 82 alá. Így a gyerekekkel is jobban tudok dolgozni a KSI-ben.

– Gondolom, a tanítványok gesztusa nem esett rosszul, amikor szolidaritásból lenyírták a hajukat.
– Pedig megtiltottam nekik! De hiába, mégis megcsinálták, sőt a karjukra íratták a nevemet egy csapatbajnoki meccsre, amelyen a kezelés miatt épp nem lehettem ott. Sokáig kopaszon, pontosabban sapkában jártam le a terembe és máshová is, minden szőrszálam kihullott, még alul is. Olyan voltam, mint Cseh Laci egy úszóverseny előtt.

– Az ifjú KSI-s bunyósok mellett volt német profi klubja tagjai is kiálltak ön mellett.
– Tudtam, hogy szerveztek egy gyűjtést, a Bild című lapban is megjelent, de hogy jönnek ide Pestre, csak véletlenül tudtam meg. Peter Hanrathsszal, a gazdasági főnökkel mindig is jóban voltam, de Jürgen Brähmeren, a világbajnokon ledöbbentem. Vele évekig csak pár mondatot váltottunk egymással, kocsikról meg ilyesmiről, aztán az utolsó meccsem előtt az öltözőben tök jót dumáltunk a gyerekeinkről meg komolyabb dolgokról. Ettől még nem gondoltam volna, hogy ilyen gesztust tesz.

– A szűkebb család tagjai hogyan bírták a megpróbáltatásokat?
– Az elején érdekes módon inkább én tartottam minden  kiben a lelket, a végén ők bennem. Tücsi (Reubl Tünde, volt válogatott tornász, Balzsay felesége – a szerk.) kemény volt, a gyerekek közül Hanna nehezen bírta, Jázmin könnyebben, mindig nyomott egy puszit a kopasz fejemre. Apu (idősebb Balzsay Károly, a női bokszválogatott jelenlegi mestere – a szerk.) viszont nagyon kivolt, a munkába menekült, s most szinte boldogabb, mint én.

– Megváltozott az élethez való viszonya a betegség ideje alatt?
– Nem lettem spirituálisabb, mint voltam, megmaradt az alaphitem, s köszönöm mindennek és mindenkinek felfelé, jobbra és balra, akik segítettek, imádkoztam értem, vagy akármivel hozzájárultak a gyógyulásomhoz. Annyiban változtam, hogy elengedtem sok mindent, nem vágyom jobb kocsira, nagyobb házra, több pénzre. S végre újra tervezhetek, mert azt eddig nem nagyon mertem.

– S mit tervez?
– Kovács Koko rágja a fülemet, hogy kellene jövő tavasszal egy búcsúmeccs, mert úgy hagytam abba, hogy nem tudtam, az lesz az utolsó derbim. Aztán októberben megcsinálom a kötelező edzői licencet, s ugyanekkor megpályázom az önkormányzati képviselőséget Soroksáron, a helyi sváb civil szervezetek színeiben. A polgármester megkeresett, hogy számítana rám a sportbizottságban, úgy döntöttem, belevágok. Vannak tehát új lehetőségeim, terveim, mondhatom, újjászülettem e kilenc hónap alatt.