James Rodríguez, Ángel Di María, Diego Costa, Eliaquim Mangala. Négyen együttvéve 195 millió fontért (80 milliárd forint) cseréltek klubot a nyáron, és akkor még nem beszéltünk az „apróról”, mondjuk a Manchester Unitednek 6 millió fontért kölcsönadott Falcaóról. (Aki a szezon végén, ha Louis van Gaal is úgy akarja, 43,5 millió fontért végleg a Vörös ördögöké lehet.)
Mi a fent említett labdarúgókban a közös, azon túl, hogy világsztárok? (Bár nem tudjuk, Mangala mennyire az ) Nos, valamennyiüknek Jorge Mendes az ügynöke. Aki csak négyükön 19,5 millió fontot, azaz 8 milliárd forintot keresett augusztusban. Nem rossz
Mr. Tíz százalék, ahogy futballistakörökben hívják, minden kliensétől tíz százalékot kér, ami az átigazolási összeg tíz százalékát jelenti, és azon felül semmi költségük nincs a játékosoknak, mindent ingyen intéz nekik Mendes, illetve a cége, a GestiFute.
Mendes karrierje nehezen indult. Gyengécske félprofi futballista volt, majd visszavonulása után nyitott egy bárt Caminhában, az ország északnyugati csücskében. Itt – pontosabban egy guimaraesi lokálban – futott össze 1996-ban Nunóval, a Guimaraes kapusával, akinek segített abban, hogy átigazolják a Deportivo La Corunába.
Ezzel elindult egy olyan pályafutás, amelynek még most sem ismerjük a csúcsát. A félreértések elkerülése végett: nem Nunóé, hanem Mendesé. Megalapította cégét, a GestiFutét, és azóta dübörög a vállalkozás.
Mendes mindenre képes. Még arra is, hogy egy hajléktalan futballistát, bizonyos Bébét 2011-ben eladjon a Manchester Unitednek. Bébé volt az egyetlen megvásárolt játékos Sir Alex Ferguson csaknem három évtizedes Old Trafford-i uralkodása alatt, akit nem látott előzőleg. Akkora volt Mendes reputációja, hogy elhitte neki, jó vásárt csinál.
Nem csinált. Bébé a klub története legrosszabb vásárának bizonyult. A fedél nélküli 20 éves fickót olyan gyorsan passzolták tovább, mintha forró krumpli lett volna a kezükben
A nagy buli, amely után Mendes csillaga meredeken felfelé kezdett emelkedni, 2003-ban Cristiano Ronaldo eladása volt a Sportingtól a ManUnitednek, 12,2 millió fontért. Hat évvel később ugyanő adta tovább CR-t nyolcvanmillió fontért a Real Madridnak. (Minden ügylet után 10 százalék volt a jutaléka, ne feledjük.)
Mendes az edzőket is menedzseli, 2004-ben ő beszélte rá Roman Abramovicsot, hogy szerződtesse a Chelsea-hez José Mourinhót. Akkoriban még bizonyos José Badiek volt Mourinho ügynöke, és már csak órák hiányoztak ahhoz, hogy a Porto friss BL-győztes sikeredzője a Liverpoolhoz szerződjön. Ám Mendes közbelépett, elcsábította a Különlegest Badiektől, és eladta Abramovicsnak.
Akire aztán Mourinho távozása után egy másik ügyfelét, Luiz Felipe Scolarit is rásózta
Mendes lassan húszéves ügynöki pályafutása alatt megtanult angolul, franciául, olaszul és spanyolul a portugál mellett. És roppant kreatív. Ő „szabadalmaztatta” az úgynevezett third party ownership néven elhíresült tulajdonosi konstrukciót, amelynek az a lényege, hogy a játékos kereskedelmi jogait egy ügynök vagy egy gazdasági társaság vásárolja meg, s az rendelkezik a befolyó haszonból is. Mendes azonban sztárjátékosainak kieszközölte, hogy 50-50 százalékban oszlik meg a kereskedelmi jogok birtoklása a futballista és a gazdasági társaság között.
Csoda-e, hogy Florentino Péreztől a Glazer családig mindenki az ő kegyeit keresi?
