Ahányszor végleg távozott valaki az Aranycsapatból, és szomorú kötelességünknek eleget téve visszaszámláltunk, hogy már csak hárman, ketten maradtak, illetve egyedül Buzánszky Jenő, mindannyiszor joggal éreztük úgy, hogy méltánytalanságot követünk el a még köztünk lévő tartalékokkal, elsősorban Tóth II-vel és Sándor Csikarral. Pontosabban e méltánytalanságot már Sebes Gusztáv szövetségi kapitány elkövette, amikor az MTK Szegedről elszármazott klasszisa abszolút „civil” okok miatt kegyvesztetté vált nála. Sebes természetesen megtehette – amúgy is mindent megtehetett –, hogy a kalkulálhatóbb, inkább csapatember, a gólzsák Kocsis Sándort önzetlenebbül kiszolgáló Budai II-nek szavazott bizalmat, de hogy nem szakmai döntést hozott, azt éppen az 1954-es világbajnokság sokkal felérő döntője igazolta. Hisz az NSZK ellen kihagyta a szerinte formán kívül került Budait, ám nem a vb-t a lelátón töltő Sándort vetette be helyette, hanem Czibort hozta át a bal oldalról, így mindjárt két szélsőt veszítettünk.
Sándor Károly gólja Skócia ellen (1960)
„Csikar, ahogy mindenki szólította, nemcsak az MTK, hanem a magyar labdarúgás egyik legnagyobb egyénisége volt. Szegeden, a Móravárosi Kinizsiben kezdte pályafutását, majd 1945-ben lett az MTK játékosa. A népszerű játékos minden idők egyik legjobb jobbszélsőjének bizonyult. 1947 és 1964 között háromszázhetvenkilenc mérkőzésen száznyolcvankét gólt szerzett. A magyar labdarúgó-válogatottban hetvenöt alkalommal szerepelt, huszonhétszer talált be az ellenfelek kapujába.
Visszavonulása után fiatal tehetségek kutatásával segítette a klubot. Beválasztották az MTK elnökségébe és a Baráti kör is vezetőjének kérte fel. Az MTK agárdi futballakadémiáját róla nevezték el.
Klubunk osztozik a család fájdalmában.
Sándor Károlyt a Magyar Testgyakorlók Köre és a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek” – olvasható az MTK Budapest Facebook-oldalán.
No meg a magyar futball legfontosabb, legemlékezetesebb mérkőzését. Történelmietlen felvetés, hogy Csikarral mire mentünk volna. A keret- és sorstárs, ugyancsak tartalék Várhidi Páltól hallottam, hogy ott, Svájcban a magyar B garnitúra játszott egy hírverő meccset a helyiek „ligaválogatottja” ellen, amelyet 9-0-ra megnyert, Sándor hét góljával. Csikar – aki vagy a Karcsiból kapta a becenevét, vagy abból, hogy minden szituációból a maximumot csikarta ki – nem lépett pályára a helsinki olimpián és a Wemlbley-ben, az évszázad mérkőzésén sem.
Az ő karrierjét és kedélyét azonban nem lehetett kettétörni; a Sebes-éra után még 57-szer volt válogatott, nagyrészt csapatkapitányként, mert Puskástól ő örökölte a karszalagot. Még az 1962-es vb ugyancsak sokra hivatott magyar ötösfogatában is villogott, 36 évesen, 1964-ben, mai futballunk és az MTK számára is örökre meghódíthatatlan magasságban, európai kupadöntővel zárta le pályafutását. Amely a kártyaasztalnál és a lóversenypályán azért visszhangos sikerekkel folytatódott. Természetes és utánozhatatlan intelligenciáját, humorát néhány alkalommal magam is megcsodálhattam, amikor a Magyar Nemzet szerkesztőségében felhívott telefonon, és rövid jellemzéseket adott napjaink futballjáról. A legutóbbi alkalommal már riadtan észleltem, hogy a csillogó kedély és elme hanyatlik, de még akkor is, így is élmény volt beszélgetni az emberrel, akiről szöget neveztek el.
Sándor Károly gólja az NDK ellen (1963)
A gárdonyi akadémia névadójáról nagyon sok anekdota kering, egyszer Szepesi György nyilatkozott róla:
„A legemlékezetesebb számomra az első KK-győzelem. Együtt mentem a csapattal a mérkőzésekre. Legyőztünk osztrák, jugoszláv, cseh csapatokat, így nyerte meg az első újra kiírt KK-t az MTK. Legszebb személyes emlékem a Celtic Glasgow elleni Csikar-gól volt. Odakint 3-0-ra győzött az ellenfél. Meccs előtt együtt ültünk Csikarral az Ipoly-presszóban, és Csikar váltig azt mondta: „Ez a mérkőzés meglesz!” Elképesztően küzdött, elöl-hátul, jobbról-balról, minden az övé volt, és aztán ő rúgta a továbbjutást jelentő Sándor-szögből leadott, csodálatos negyedik gólt. Szerintem minden idők legeszesebb játékosa a móravárosi Sándor Csikar. Ha fővárosi, polgári családban születik, egyetemi tanár lett volna, mert fantasztikus esze van. Nagy szerencse, hogy így alakult, mert így ő a magyar futball professzorává válhatott. De Csikar nemcsak okos, hanem szellemes, jó humorú is. Egyszer Sebes jobbszélsőt játszatott Hidegkutival. Utána Nándi azt mondja Csikarnak: „Látod, Csikar, most megmutattam neked, hogy kell jobbszélsőt játszani!” Mire Csikar: „Próbáld ki egyszer Hidegkuti mellett!” – olvasható a Futball-anno nevű blogon.
