Ám a józan ész, az igazságosság szabta mértéket nem szabadna elvetni. Eleve durván háromszor-négyszer annyian kajakoznak, mint kenuznak, s mindkét szakágban túlnyomó többségben vannak a férfiak, így hát túlzás, sőt hiba egyensúlyt előírni, erőn felül helyzetbe hozni a női kenut. Ez is egyfajta numerus clausus.
A túlhajszolt emancipáció, az ekképpen csökkenő olimpiai részvétél esélye továbbá fiúk egész tömegének veheti el a kedvét a kajakozástól. Akiktől nem kívánhatjuk, hogy ritmikus gimnasztikában vagy szinkronúszásban valósítsák meg önmagukat. (E két sportágat a mai napig – szerencsére – csak hölgyek űzik.)
A férfikajakos, pontosabban a „kajakos” férfi a mai napig ideáltípus. A női kenus sohasem lesz az. És ez így van rendjén.
