Csak a románok számítanak

Bernd Storck szerint a játékosoknak azt kell érezniük, hogy semmi sem változott. Interjú a válogatott kapitányával.

– Nem sokat tudunk önről, alig szerepel a médiában, ami egy szövetségi kapitánytól szokatlan. Szándékosan húzódik vissza?
– Ha valaki eljön ide Telkibe, és kérdez, én válaszolok. Ugyanakkor nagyon kevés a szabad percem, hiszen sportigazgatóként rengeteg a munkám, törődnöm kell a korosztályos válogatottakkal, emellett természetesen a felnőttválogatott mérkőzéseire is készülök, és mindez felemészti az időmet.

– Önről a lényeget összefoglalva annyit tudnak a szurkolók, hogy Dárdai Pál ajánlására jött sportigazgatónak, és az érkezésekor gyorsan kirúgott néhány szövetségi edzőt. Elég is ennyit tudnunk?
– Ez nyilván kevés, és nem is pontos. Lehet, hogy diktátor vagyok, de nem rúgtam ki senkit sem. Van egy elképzelésem arról a munkáról, amelyet el kell végeznünk, és a kollégáim ennek megfelelően kövessenek engem. Tehát nem az érdekel, hogy mit tettek a múltban, hanem az, hogy mit tesznek ma. Ha azt tapasztalom, hogy valaki nem tud vagy nem akar ezen az úton haladni, akkor elválunk egymástól, és néhány esetben ez történt.

– Milyen elvárásoknak kell megfelelnie annak, aki önnel szeretne haladni?
– Határozott elképzelésem van arról, hogy miként kell levezetni egy edzést, hogyan kell tanítani a gyerekeket. Nem elég teoretikusan sokat tudni a labdarúgásról, a gyakorlatban képesnek kell lenni meg is mutatni, hogy mit tanuljanak meg. A tudás birtoklása rendkívül fontos a futballban, és tudni kell azt továbbadni. A mi szakmánk nagyon összetett, muszáj sokat tudnunk a fitneszről, a regenerációról, a fizikális képzésről, és még nagyon sok mindenről. Ha azt érzem, hogy valakiből hiányzik ez a tudás, akkor nem izgat a végzettsége, nem tartok igényt rá. Jó példa Szélesi Zoltán, aki a közelmúltban még válogatott játékos volt, még nincs pro licence, de benne rejlik a szükséges tudás, kiváló edző válhat belőle, és már most tagja a stábomnak.

– Többször elmondta, sok tehetséget lát. Ha így van, miért nincsenek európai szintű labdarúgóink?
– Az edzések miatt. Az alap nagyszerű, de a klubok nem fejlesztik megfelelően a fiatalokat, sokkal több és más minőségű munkára lenne szükség. Sokkal több egyéni edzés kell. Láttam olyat, hogy valaki a keretből egy percet sem játszott, de nem tartottak neki edzést, holott azokra is kiemelt figyelmet kell szentelni, akik nem töltenek sok időt a pályán. Hallottam olyat is, hogy nemzetközi kupameccsről visszatérve egy csapat két napig nem edzett, ez szerintem képtelenség. Megtudtam, hogy előfordult, a játékosok egyéni edzésterv nélkül mentek el szabadságra, ilyen a profi futballban nem lehetséges. Nem is lehet csodálkozni azon, ha ez a csapat a nulláról indulva két hét alatt nem tud rendesen felkészülni egy nemzetközi selejtezőre. A szabadság a regeneráció időszaka, nem pedig a semmittevésé.

– Az MLSZ sportigazgatójának pozíciójából milyen hatással lehet a kluboknál zajló szakmai munkára?
– Ez nagyon nehéz kérdés. A legfontosabb a példamutatás. Thomas Doll például már megmutatta, hogyan kell dolgozni egy klubcsapatnál. Elismerem, a nemzetközi szint még a következő lépés a Fradinál is, de itthon ez a csapat kiemelkedik, és ez a munka következménye. Muszáj megváltoztatni sokak gondolkodást a futballról, másként és többet kell dolgozni.

– A válogatottnál miben igényli az elődje, Dárdai Pál tanácsait?
– Szeretném megtudni, mit tud a csapat. Mire képes védekezésben, és mire támadásban. Természetesen van elképzelésem, hogy miként kellene festenie egy csapatnak játék közben, ez szerencsére nem áll messze attól, amit Pál vall a labdarúgásról. Kicseréltük a véleményünket az edzésmunkáról is, ebben is sok a hasonlóság, és azt hiszem, ez is az oka annak, hogy én lettem az utódja. Máshonnan szerződtetett kapitány új stábot hozna magával, sok mindent megváltoztatna, merőben új módszerekkel dolgozna, és erre most éppen nincs szükség a magyar válogatottnál.

– Miben lesz más a Storck-csapat, mint a Dárdai-csapat volt?
– Nem szeretnék a különbségekről beszélni. Fontosabb, hogy mindannyian sikeresek akarunk lenni. Nincs idő kísérletezgetni az edzéseken és a mérkőzéseken, a játékosoknak azt kell érezniük, hogy semmi sem változott. Lehet, néhány részletben eltér az én módszerem Pálétól, de alapvetően ugyanolyan stílusú munka zajlik majd.

– Az elmúlt hetekben találkozott a keret több tagjával, és elbeszélgetett velük. Mit kapott ezeken a találkozókon?
– Csak pozitív energiákat, mindenkit kizárólag a siker érdekel. Elmondtam nekik, hogy szerintem a szövetség remek munkát végez, másként nem is lenne esélyünk a kijutásra az Európa-bajnokságra. Ezt a sikerorientált filozófiát kellene kijuttatnunk jövőre Franciaországba, és ebben partnerek a játékosok. Itt nem az én személyem a fontos, és nem is az egyes személyeké. Mondhatják győzelem esetén, hogy az Dárdai Pál sikere, ha kikapunk, akkor pedig az én kudarcom, de ez nem így van, csak többes szám első személyben beszélhetünk, csak mi, együtt, a közös célért dolgozva lehetünk sikeresek.

– Járja a bajnoki mérkőzéseket. Mit lát, mi tetszik, és mi nem?
– Elsősorban a kerettagságra jelölt labdarúgókat figyelem, rájuk összpontosítok. Általánosságban tetszik, hogy a csapatok próbálnak futballozni, játszani, ez nagyon rokonszenves törekvés. Ugyanakkor kellemetlen meglepetés a mérkőzések hangulatának az agresszivitása. Amit az Újpest–Puskás Akadémia és a Videoton–Ferencváros mérkőzéseken tapasztaltam, nagyon megdöbbentett. A pályán a feszültség természetes, de a nézőtéren érezhető erőszakos atmoszféra számomra lehangoló.

– A keretben lesznek új arcok?
– Mint említettem, ez nem a kísérletezés ideje, ezért nagy változás nem lesz. Tőzsér Dániel, Dzsudzsák Balázs és Juhász Roland két-két sárgalappal lép pályára Románia ellen, ők egy harmadikkal kieshetnek a belfasti meccsből, ezért lehet, hogy az U21-es csapatból egy-két fiatalt nevezünk a keretbe.

– Mindenki a románok elleni meccsről beszél. Az északírekről nem esik szó?
– Egyszerre két meccsre készülni nem jó ötlet. Én természetesen velük is foglalkozom már, de a csapattal a románok elleni meccs másnapjáig nem beszélünk Belfastról. Addig csak a románok számítanak.