Az ember, aki vízilabdára született

Majdnem úszó lett, aztán a kézibe is belekóstolt, de sikerült visszarántani a pólóba. Ő Biros Péter.

„Amikor elszakadt a combizma, nem tudta folytatni a játékot a pekingi olimpiai döntőben, pedig az első két negyedben két gólt is dobott. Úgy kellett volna lejátszani a hátralévő nem kevés időt, hogy ő már nincs. Amikor kijött a partra, megkérdeztem tőle még egyszer: biztos vagy benne, hogy nem tudsz játszani? A következő választ adta: sajnos nem. De ha le kell tépni az egyik amerikai fejét, akkor visszamegyek... Szóval ez volt a Peti.” Kemény Dénes volt szövetségi kapitány három olimpiai bajnoki címet ünnepelt Birossal, emlékei róla nem fakultak, úgy gondol vissza rá, mint a magyar vízilabdázás egyik legkiemelkedőbb alakja.

A Miskolcon született Biros Péter mára Eger egyik legemblematikusabb márkájává vált, persze elképesztő eredményeivel a háta mögött az ország minden pontján büszkék lehetnek a klasszis vízilabdázóra. A vasárnapi, nem mindennapi gálameccsre egyébként egy nap alatt elfogytak a jegyek, hiszen ki tudja, lesz-e még alkalom, ahol Kásást, Kiss Gergelyt, Benedek Tibort és természetesen Birost Pétert egyszerre láthatjuk a medencében…

Budapest és Eger díszpolgára, a 15 kilós pontyok és a rakott kelkáposzta nagy szerelmese egyébként Eger egy csendes lakóövezetében él párjával és két fiával. Idén ősszel vette át a ZF Eger női vízilabdacsapatának irányítását, miután 40 évesen befejezte aktív pólós karrierjét. Azonban annak idején nem volt teljesen egyértelmű, hogy ennél a sportágnál fog kikötni, hiszen sok vízilabdáshoz hasonlóan úszóként kezdte, de ifistaként a Veszprém kézilabdacsapatában is nagy jövőt jósoltak neki.

Miskolcon kezdett el lejárni az uszodába, ahol Fázold Henrik edzette 9 és 13 éves kora között. Országos utánpótlás versenyekről már ekkor rendszeresen érmekkel tért haza. „Olyan nem volt, hogy sumákolt volna, mindig addig hajtott az edzéseken, ameddig csak bírta –vagy még annál is tovább” – jellemzi Fázold egykori tanítványát.

„A másik, ami szembetűnő volt, hogy amennyiben nem megy el vízilabdázónak, úszóként is olimpikonná, sőt, olimpiai érmessé válhatott volna. Kiváló tehetsége volt akármelyik sporthoz, állítom, még fociban is sikeres lett volna, emellett rendkívül szívós és szorgalmas volt már kisgyerekként is.”

Tinédzser korában jött a kézilabdás időszak, de rövid időn belül kiderült, hogy Veszprémből újra a medence felé kell venni az irányt, mert Birosnak az az igazi otthona. A sportágba való visszatérése nem csak neki, a magyar vízilabdának is „jó üzlet volt”, hiszen az egyébként sem sikertelen magyar pólós történelem egyik legeredményesebb időszakának megkerülhetetlen figurája volt. Erről az időszakról korábbi honvédos edzője, Kovács István sokat mesélt nekünk, aki már korábban, a 90-es évek végén ismerte őt, ekkor igazolt a pólós Egerből Újpestre.

Útjaik elváltak egy kis időre, Biros kipróbálta magát külföldön a Primorje Rijeka és a Becsej csapatainál, de a Domino Honvédnál újra összetalálkoztak, hogy a klub példátlan sikertörténetét együtt írják meg. „A szemem előtt formálódott át Peti, vagány, hosszú hajú srácból olimpiai bajnok, majd családos ember lett.”

„Ő azon ritka játékosok egyike volt, aki utánpótlásszinten nem került be a válogatottba, de a felnőtteknél kihagyhatatlan volt. Ez azért is történhetett meg, mert elég későn kezdett el vízilabdázni, és pont ezért nagyon sokat köszönhet a családja támogatásának.”

A Domino Honvéddal zsinórban megnyert hat magyar bajnoki cím és a 2004-es Euroliga-győzelem (korábban BEK, ma Bajnokok Ligája) mellett a sikerlajstrom legelőkelőbb helyén természetesen a válogatottal megszerzett három olimpiai arany szerepel. Sydney, Athén és Peking… de ezt a történetet mindannyian ismerjük.

Biros univerzális sportolói képességeiről egyébként nem csak első edzője, Fázold Henrik, hanem Kovács István is azt mondta, hogy bármelyik sporttal próbálkozott volna, ugyanilyen sikeres lett volna. „Egy őstehetség” – zárta rövidre Kovács. Erről a kérdésről azonban egy valakinek biztos más véleménye van, és azért a három olimpiai aranyban oroszlánrészt vállaló szövetségi kapitány, Kemény Dénes szavára is adhatunk.

„Mivel a medencés sportágakhoz teljesen más típusú ízületi felépítésre van szükség, így azt gondolom, hogy ő semmilyen más sportágban nem lett volna ilyen sikeres, mint a pólóban.” – árulta el nekünk Kemény. „Viszont a döntő mindig a feje volt. Nagyon nyugodt játékos volt, és a kudarcélményeket is remekül tudta kezelni. Péter a vízilabdára született, és nagy szerencse, hogy ezt észrevettem, mert 21 éves korában nagyon a határán volt, hogy abbahagyja a pólót, mert nem voltak sikerélményei. Fordulópontot jelentett, hogy válogatott lett, mert 21 éves korában a határán volt, hogy abbahagyja a pólót, a klubjában nem voltak sikerélményei.”

A vasárnapi gálán újra az egri medence kapujában repkedő Szécsi Zoltán mindhárom győztes olimpia során, illetve 2007 és 2013 között a ZF Egerben is együtt játszott Biros Péterrel, akit a valaha volt egyik legjobb csapattársának nevezett. A jelenleg Kaposváron edzősködő kapus és Biros a medencében, és a medencén kívül is tökéletesen megértették egymást. „Most sajnos 320 km-re kerültem tőle, így azért kevesebbet beszélünk, de nagyon szeretem őt, és játszani is szerettem vele. 90 százalékban megértettük egymást, anélkül, hogy egy szót szólnánk. Persze volt, hogy meglepett, de ez is azért történt, mert mondjuk egy olyan zseniális megoldást választott a vízben, hogy hirtelen nem értettem, mi történt.”

Vezéregyénisége volt akármelyik csapatnak, amelyikben játszott, ezt Szécsi is megerősítette. Az Eger csapatkapitányaként nagyszerű beszédeket tartott, de bizony nem csak a medencében volt főnök: „A nagy győztes meccsek utáni csapatbulikon általában eljött az a pont, amikor átvette az irányítást a zenegépnél, és onnantól mindannyian jobban éreztük magunkat.”

Biros pólós pályájának legutolsó szakasza Egerben játszódott, és mondhatni az ő vezérletével vált újra vízilabda-nagyhatalommá a megyeszékhely. 2011-ben, 2012-ben, és 2014-ben is magyar bajnokságot nyert a csapat, melynek természetesen Biros volt a kapitánya. Lőrincz Bálint kis túlzással sihederként került a felnőtt csapathoz, és tevékenyen kivette a részét az utóbbi évek sikersztorijából, ennek nyomán kapott válogatott behívót Benedek Tibortól. Eddigi felnőtt pályafutását végigkísérte Biros Péter, és a 22 éves pólósnak kissé szokatlan is az idei felállás a legenda nélkül: „Furcsa, hogy most nincs ott a csapatban, hiszen én csak úgy vízilabdáztam felnőtt szinten, hogy ő a csapattársam.”

„Eredetileg egy poszton játszunk, és az, hogy nap mint nap vele edzhettem, vele passzolgathattam, vele gyakorolhattam, nekem a mai napig hatalmas élmény. Elmondhatatlanul sokat tanultam tőle a vízilabdáról.”

A nagy győzelmek utáni ünneplésekkel kapcsolatban Lőrincz megosztotta velünk Biros italpreferenciáit is. „Édesapámnak van egy borászata, és itt, Egerben egyébként is bort iszik szinte mindenki, de amikor elmentünk egy helyre megünnepelni egy-egy győzelmet, Peti mindig kikötötte, hogy gyerekek, sör legyen, én inkább sörös vagyok.”

Az aktív játékkal felhagyva sincs megállás, hiszen Biros Péter már túl van első bajnokiján mint az egri női pólósok vezetőedzője. Kovács István örömét fejezte ki, hogy a sportágban maradt, mondván, annyi mindent kapott a vízilabdától, hogy most edzőként vissza is adhatja ezt, de nem lesz egyszerű dolga friss húsként az edzői szakmában.

„Más kávéház az edzősködés, ráadásul nehéz időszakban veszi át az egri lányokat, újra kell építeni a csapatot, de ez egy nagyon szép feladat rögtön az elején. Nem biztos, hogy könnyen fognak jönni a sikerek, de ami játékosként is jellemezte, az a szorgalom és a kitartás, mindig is ezt csodáltam benne a legjobban. Most is erre lesz szüksége.”

Magáról a gáláról is érdemes szólni, hiszen a Bitskey uszodában totális telt ház jött össze, és egy látványos pólóünnep részese lehetett minden szerencsés, akinek sikerült időben jegyet szereznie. A kizárólag olimpiai bajnokokból felálló „Biros Péter és barátai” elnevezésű csapatban majdnem mindenki képviseltette magát, aki szóba jöhetett, így Kásás Tamástól Vári Attilán át Kósz Zoltánig számos exklasszist láthatott a közönség – ebben a felállásban talán utoljára. Kemény Dénes a születési sorrend alapján dobálta be a medencébe egykori játékosait. Biros egy-egy félidőt játszott az All Star és a ZF Eger csapatában, még két fia, Vince és Samu is vízbe ugorhatott. Sokat örököltek apjuktól, mind a négy negyedben szerepet kaptak, és gólokat is dobtak.

A gálameccs utolsó negyedében egészen szürreális dologgal fűszerezték a show-műsort a szervezők, ugyanis csak lábbal és fejjel, vagyis a labdarúgás szabályai szerint érhettek labdába, és volt olyan pillanat, amikor egyszerre 5 labda volt a medencében. A káosz vége egy 16-16-os döntetlen lett, és egy olyan gálamérkőzés, ahol a résztvevők legalább annyira élvezték a játékot, mint a kilátogató nézők. Biros a gálameccs előtt egyébként szerényen hangsúlyozta, hogy ez az este nem róla szól, hanem a magyar vízilabda ünnepéről.

Birosnak jó néhány sikerét érintettük, de még nem emlékeztünk meg olyan „apróságokról”, mint hogy a válogatottal minden valamire való világeseményt megnyert legalább egyszer, volt magyar és horvát gólkirály, még máltai bajnok is, az 1999-es Eb döntőjében 5, a 2008-as pekingi olimpia döntőjében 3 gólt szerzett, majd nem sokkal később eltávolítottak egy cisztát a szívéről, hogy év végén megválasszák a világ legjobb vízilabdázójának. Felépült, majd az ő vezetésével nyerte meg az Eger története első bajnoki címét, 2012-ben pedig ő vitte a magyar olimpiai küldöttség zászlaját Londonban. És ha mindez nem lenne elég, még átlagon felüli horgász is. Na jó, hogy cseppet árnyaljuk a tökéletesnek tűnő képet, nyílt titok róla, hogy néha rágyújt egy-egy cigarettára. Na és? Az utolsó szezonjában is olyan lendülettel mozdult rá egy-egy labdára, mint egy erőtől kicsattanó tinédzser… „Szóval ez volt a Peti.”