– A hozzáértők azt mondják, hogy 30 kilométernél van egy „fal”, amit át kell tudni törni. Érezte már ezt?
– 37 kilométer volt eddig a legtöbb, amit futottam, akkor volt az árokban a vége. Akkor nem is egy, hanem 4-5 fal volt, az utolsónak már hiába feszültem neki. Biztosan lesz most is nehézség. Ahogy én éreztem, 35-nél kezdődik a férfimunka.
– Gazdag sportpályafutása eseményei közt hová helyezné a maratonfutást?
– Nem lehet összehasonlítani a futballeseményekkel, de ha már muszáj, simán egy telt házas bajnoki győzelemhez tudnám hasonlítani. Futok, és mindenki buzdít, közben azt érzem, hogy repülök. A félmaratoni „elfutásomat” is igazából ráfognám a szurkolókra, mert annyira biztattak, hogy túl gyorsan mentem, féltáv, 41 perc után kipurcantam, úgy vánszorogtam be a célba, összességében mondjuk aránylag jó idővel. Persze, ha túl nagy lemondással vagy szenvedéssel járna, biztosan nem csinálnám. Nagyon sok örömöm van benne.
– Készült valahogy külön is a túl gyors rajt, az elfutás ellen?
– Lesznek olyan iramfutók, akik 3 óra 45 perc alatt futják végig a távot, mögéjük szeretnék majd beállni. Ha gyorsabban akarnék menni, akkor sem fogok. Majd látni fogom, mit bírok, lehet, hogy lassítanom is kell, de az még mindig jobb, mintha elrohanom az elejét, utána pedig előzgetnek. Az nagyon rossz hatással tud lenni rám. Megmondom őszintén, csalódott lennék, ha nem sikerülne, a 4 órán belüli célba érést tűztem ki magam elé, elégedett 3.45-tel lennék.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!