Ecclestone 1930-ban született a kelet-angliai Ipswichben egy egyszerű halászember fiaként, viszont már gyerekkorában világossá vált, hogy az ő pályafutása az üzleti életben fog kiteljesedni, miután tízévesen egynapos, leárazott sütemények eladásával üzérkedett az iskolában. A rendkívül alacsony, törékeny, jobb szemére alig látó Bernie-nek kreatívnak kellett lennie pénzének megtartásában is, hiszen könnyű préda volt a nagyobb fiúk számára, de pont ezért már korán megtanulta, hogy érdemes sok barátot tartania maga körül, akik megvédik ők.
Az iskolát egészen hamar, már 15 évesen otthagyta, hogy egy gázüzemben dolgozzon. A benzingőz szaga ekkoriban ejtette rabul, előbb alkatrészeket, majd motorkerékpárokat adott el és vásárolt, húszas évei elején pedig saját vállalkozást indított.
A siker gyorsan jött: a második világháborút követő években már Ecclestone-é volt Nagy-Britannia legnagyobb motorkerékpár-kereskedése.
A négy kerék iránti szerelme azonban nem kopott, 1949-ben Formula–3-as versenyeken is feltűnt a kormány mögött, de egy baleset után inkább feladta a versenyzői karrierjét, helyette pedig elkezdett még nagyobb összegeket leakasztani ingatlanközvetítéssel és autóaukciókkal.
Később, már a Forma–1 első embereként Ecclestone a bájos modell barátnőiről, celebbé váló lányairól és elképesztő vagyonáról vált ismertté. A pénz hajkurászása nála egyfajta életpályamodell, hiszen Nagy-Britannia egyik leggazdagabb embereként is a folyamatos gyarapodásra törekedett. Egyik nyilatkozata akár mottója is lehetne: „Szinte soha nem veszek semmit árengedmény nélkül.”
Egy 2013-as interjúban a kiváló üzletkötői képességéről így vallott: „Ez olyan, mintha énekes lennél, vagy egy művész. Az ember születik bizonyos képességekkel, amiket ha időben észrevesz, nagyon messzire juthat velük.”
Ecclestone igazán nagy dobása a hetvenes években a konstruktőrök szövetségének (FOCA) megalakítása volt, de előtte tragikus halálesetekkel beárnyékolt, nehéz időszakon kellett keresztülmennie. Az ötvenes évek végén már vastag pénztárcával megvásárolta a Connaught csapatát (melynek színeiben egyszer ő is autóba ült, de a Monacói Nagydíjra nem tudta kvalifikálni magát). Azonban egy marokkói versenyen az istálló walesi pilótája, Stuart Lewis-Evans életét vesztette, miután felrobbant a motorja.
A történtek után Ecclestone kiszállt a sportágból, de pár év múlva visszatért a lelátóra, ahol barátságot kötött egy fiatal osztrák pilótával, Jochen Rindttel. A barátságból üzleti kapcsolat is lett, miután Ecclestone vált Rindt menedzserévé, majd a Lotus sportigazgatójává. A történelem azonban megismételte magát, amikor 1970-ben egy monzai szabadedzésen Rindt beleszaladt a falba, és rögtön meghalt. Mind a ketten akkoriban házasodtak, nászútjaikat is egy helyen akarták eltölteni, viszont legjobb barátjának elvesztése után Ecclestone újra kiszállt a Forma–1-ből, és sokak szerint a monzai eset óta nem alakított ki mélyebb baráti kapcsolatot egy versenyzővel sem.
A hidegvérű üzletembert mélyen megviselték ezek a tragédiák. Ecclestone később a nagyszerű brazil pilóta, Ayrton Senna halálát is élőben nézte végig, ám egy interjúban sem volt hajlandó beszélni a versenypályán elhunyt sportemberekről, akik közül többen is a barátai voltak.
Azért később az idétlenkedésre is futotta olykor:
A hetvenes években, Rindt halála után két évvel mégis visszatért a Forma–1-be, mint a Brabham csapatfőnöke, innentől pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy a sportág legbefolyásosabb embere legyen. A konstruktőrök szövetsége (FOCA) Ecclestone, illetve Max Mosley ötlete volt, a csapatok érdekszövetségéből pedig egyhamar egy olyan erős szervezet lett, amely felvette a harcot a Nemzetközi Autómobil-szövetséggel (FIA) a tévés közvetítési jogok ügyében, s végül meg is szerezte tőle azokat.
A nyolcvanas években a Forma–1-es nagydíjak a labdarúgó-világbajnokságok és az olimpiák után már a legnézettebb sportesemények voltak a világon, ehhez pedig az egyre befolyásosabb Ecclestone újításaira volt szükség.
„Ő építette fel az üzletet, ő csinált márkát a Forma–1-ből”
– mondta ki az igazságot David Coulthard, az egykori pilóta és a BBC jelenlegi szakértője.
A közvetítési jogok megvásárlásával Ecclestone kezébe került a marsallbot, 1995-ben a FIA pedig bérbe adta a Forma–1 összes kereskedelmi jogát az ősz hajú milliárdosnak, aki ezzel az autósport koronázatlan királya lett, a magyar sajtóban rendre csak „a Forma–1 mindenható ura”.
Szívműtétei és válásai sem terelték el figyelmét egyetlen igazi szerelméről, a Forma–1-ről, mely egyre biztonságosabbá vált ténykedése alatt. Ecclestone hozott rendszert a legnépszerűbb autósportba, szigorú szabályokat állított fel a kockázatok minimalizálása érdekében, melyek stabilitást hoztak a versenyzők és az istállók számára is. Természetesen ez a stabilitás egyet jelentett a folyamatos növekedéssel, így vált Ecclestone a világ egyik leggazdagabb emberévé. A kilencvenes években évi több mint 50 millió dollár haszna volt a Forma–1-ből, alig tudta hova tenni a pénzt. 2007-ben Flavio Briatoréval közösen megvette a Queens Park Rangers futballcsapatát.
A QPR-t végül eladták, a Forma–1 azonban napjainkig egybeforrt Ecclestone nevével. Tavaly ősszel kezdődött el egyébként az autós birodalom felvásárlása a Liberty Media részéről, a végleges tulajdonosváltásra pedig most került sor. Az új vezérigazgató a Fox Sports korábbi vezetője, Chase Carey lett, aki az Ecclestone által elkezdett utat, vagyis a profitorientált cirkuszmodellt kívánja folytatni újszerűbb módszerekkel.
„A rajongók, a csapatok, a partnerek és a részvényeseink javára akarjuk fejleszteni a sportágat, a digitális tartalomszolgáltatás jobb kiaknázásával pedig új szintre emelhetjük a Forma–1-et.”
Hogy mennyire volt érdekelt az utóbbi években Ecclestone a Forma–1 fejlesztésében, arról megoszlanak a vélemények. Kicsit talán Sir Alex Ferguson Manchester Unitedjére hasonlít a szituáció. Egy rendkívül sikeres, népszerű terméket építettek fel mindketten, melyek a korral együtt kiüresedetté, változásra képtelen rendszerekké váltak.
Egy nemrégen készült interjúban megkérdezték Ecclestone-tól, hogy mit szól a korábbi évtizedekben oly jellemző bajtársiasság kikopásáról a versenyzők körében. Az idős milliárdos véleménye a jelenségről árulkodó:
„Őszintén szólva nem érdekel, mit csinálnak. A csapatok és a szponzorok egyre nagyobb felelősséget raknak a versenyzőkre, akik emiatt óvatosabbak és sokkal autonómabbak. Mindenesetre minél több pénz van a Forma–1-ben, annál inkább az üzletiesség fertőzi meg az atmoszférát.”
Hogy ez jó irány-e, vagy sem, talán maga Ecclestone sem tudja, de egy biztos; neki köszönhető, hogy egyre nagyobb pénzek mozognak a sportágban. A Liberty Media a felvásárlási procedúrával egyébként óriási összegre, 8,5 milliárd dollárra taksálta az F1-et, melynek 35,3 százalékát fogja birtokolni az új szezon kezdetére. Ez egyben azt is jelenti, hogy az európai túlsúlyú F–1 megújuló vezetősége teljesíti régóta dédelgetett vágyát, és szilárdabban megvetheti a lábát a tengerentúlon, új pénzcsapokat megnyitva ezzel.
Ecclestone afféle búcsúajándékként megkapta a szervezet tiszteletbeli elnöki címét, melynek jelentőségével maga sincs tisztában, de egy-két versenyre azért ki fog látogatni, mint mondta „van elég pénzem ahhoz, hogy ott lehessek a helyszíneken”.
„Büszke vagyok arra az üzletre, amit negyven év alatt létrehoztam, és biztosra veszem, hogy Chase irányítása jó hatással lesz a Forma–1-re” – köszönt le a 86 éves Ecclestone.
###HIRDETES2###
