Egy félidőnyi jó játék után kaptunk ki

Ilyen tétnél régóta nem játszottunk ilyen jól a horvátok ellen, akik szinte minden világversenyen érmesek.

Arday Attila
2017. 01. 14. 21:38
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha a németekről azt írhattuk a pénteki vb-nyitányunk előtt, hogy több jó emlékünk volt róluk, hát a horvátokról nem mondhatunk hasonlót férfikézilabdában. Ha csak két olimpiát, az athénit és a londonit nézzük, azt kell megállapítanunk, hogy bizony ők voltak azok, akik megfosztották a jelenlegi keretből Fazekas Nándort, Harsányi Gergelyt, Nagy Lászlót és Császár Gábort attól, hogy két olimpiai érmük legyen. A 2004-es athéni játékokon az elődöntőben, a 2012-es londoni játékokon a bronzmérkőzésen győztek a mieink ellen a délszlávok, de a világ- és Európa-bajnokságok alapján is azt mondhatjuk: ha van együttes, amelynek játéka nem feküdt egyelőre a magyaroknak, az a horvát.

Percről percre követtük a mérkőzést, KATTINTSON, ha lemaradt valamiről!

A németek ellen bokasérülést szenvedő Nagy László ott volt a csapatban most is, de nem a kezdőben. A bemelegítés alapján nem lehetett számítani a játékára. Mikler Roland kezdett a magyar kapuban, a németek elleni kiemelkedő produkciója alapján ez indokolt is volt, meg is hálálta. Kapus nélkül álltak ki kapásból a horvátok, ezt eddig a mérkőzés későbbi szakaszában volt szokás bevetni, a németek is akkor nyúltak hozzá pénteken, amikor kezdtek bajba kerülni. 

Öt perc után 1-0 volt ide, ez alapján futballmeccs is lehetett volna. Igazság szerint elvettek a horvátoktól egy-két gólt, amikor túl korán fújtak bele a támadásukba a bírók, legnagyobb játékosukat, Duvnjakot ki is állították reklamálás miatt. Horvát kapufák jellemezték többek között az első tíz percet átlövésekből, hétméteresből.

Bánhidi Bence sokkal jobban kezdte a meccset, mint ahogy a németek ellenit befejezte. Lékai Máté és Balogh Zsolt összjátéka eszményire sikerült többször is, ők már juniorkorban is együtt kézilabdáztak az Elektromosban, látszott is (kettejük játékkapcsolatát most kezdi kihasználni a válogatott). Negyedóra után 6-3 volt ide, ezt az állást több szempontból is nagyon szeretjük. A horvátok hamarjában ki is kérték az idejüket.

Juhász Ádám lehet ennek a vb-nek a nagy felfedezettje, ahogy a tavalyi Eb-nek volt Bánhidi. Bátran, lámpaláz nélkül játszott, két lövésből két gólt hozott össze az első félidőben,

így az első két meccs alapján (háromból három a németek ellen) továbbra is hibátlan maradt.

A másik mély vízbe dobott tehetség, Ligetvári Patrik is hatalmas tűzzel játszott, a védelem oszlopa lett, az általa szerzett labdával tört kapura, más kérdés, hogy most még elvitte a hév, és elrontotta.

Sokáig  nem volt horvát kapusteljesítmény, cserélnie kellett az ellenfélnek. Magyar oldalon a védekezés működött a legjobban, inkább csak szélről tudtak a horvátok helyzetbe kerülni, de onnan is nagyon jól véd Mikler Roland. Strlekkel viszont nem nagyon tudott mit kezdeni, a balszélről ő tartotta meccsben a horvátokat. Négy góllal is vezettünk ugyan, de egy magyar időkérés éppen a mieinket vetette vissza, a szünetre így 11-11-gyel mentek pihenni a csapatok. Pedig egyértelműen a mieink irányították a játékot.

Dzsamali Iman, Császár Gábor és Ancsin Gábor jött be a belső három posztra, hogy friss maradjon a csapat. Négy percen át nem volt gól, Duvnjak törte meg a csendet. Ligetvári viszont megszerezte első gólját világversenyen. A kapufák ezúttal nem velünk voltak, a hetes is a fára ment, Harsányi Gergely viszont gólokkal hozta helyre a hibát. Mamic és az átlövések jelentették a gondot hátul, Miklernek nem ment úgy, mint a szünet előtt. Tíz perc után a horvátoknál volt az előny, pedig ilyenre csak a meccs elején volt példa.

Dzsamali Iman átlövésgóljai nagyon kellettek a lelkünknek, akárcsak Mikler hetesvédése és Horvat kettős kapufája ziccerben. Balogh Zsolt találata pedig a kezdőkörből a bambuló horvát kapus mellett a nap jelenete volt. Beindult viszont a horvát jobb szél, Horvat is elkezdte lőni a gólokat a túloldalon villogó Strlek mintájára, nehéz helyzetbe kerültünk az utolsó negyedórára 18-22-nél.  

Lékai Máté tartotta a lépést a horvátokkal, így négy-öt gól volt a különbség a hajrá előtt, belül az utolsó tíz percen. Látszott viszont, hogy a horvátok nagyon magukra találtak, nagy bravúr lenne a fordítás. Ehhez Fazekas Nándor jött a kapuba, többször sikerült is hárítania, de a horvátok végül 31-28-ra nyertek. A mieink két szoros vereséggel vannak túl a két legnehezebb csoportmeccsen, ebből meríthetnek erőt.

Férfi-világbajnokság, C csoport, 2. forduló:
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 28-31 (11-11)
Rouen, Kindarena
Játékvezetők: Licis, Sondors (lettek).
Magyarország: Mikler, Fazekas, Ancsin, Balogh 6, Bánhidi 2, Bodó 3, Császár 2 (1), Harsányi 6 (1), Jamali 2, Juhász 2, Lékai 4, Ligetvári 1, Nagy L., Schuch, Szöllősi Sz., Zubai. Szövetségi kapitány: Xavi Sabaté.
Horvátország: Stevanovic, Ivic, Bozic Pavletic, Cindric 4, Duvnjak 5, Gojun, Horvat 4, Jotic, Kontrec 2, Mamic 4, Mandalinic 2 (1), Mihic, Musa, Sebetic 4, Stepancic, Strlek 6. Szövetségi kapitány: Zeljko Babic.
Kiállítások: 6., ill. 8 perc.
Hétméteresek: 3/2, ill. 3/1.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.