Történt ugyanis, hogy az ANK közvetítési jogait eddig birtokló Eurosport más tulajdonosi kézbe került még 2015 nyarán. A Discovery Communications felvásárolta a csatornát a TF1 Grouptól, és mivel immáron nem francia kézben van az Eurosport. Az egykori gyarmatok futballja a franciákat élénken érdekelte, ráadásul a játékosok zöme Franciaországban rúgja a bőrt, az amerikai tévétulaj már kevésbé lelkes. Így sajnos maradnak a külföldi csatornák online streamjei, ha követni akarjuk a meccseket.
Ugyan az Afrikai Nemzetek Kupáját hagyományosan változó színvonal szokta jellemezni, az előzetes várakozások azt mutatják, hogy az idei torna igencsak nívós lesz, elég ránézni az esélyesnek kikiáltott csapatok kereteire, illetve az a tény is árulkodó, hogy nincsen abszolút favoritja a kontinensviadalnak.
Elefántcsontpart válogatottja a címvédő, két éve egy emlékezetes tizenegyespárbajban győzték le Ghánát a döntőben. A Yaya Touré fémjelezte elefántok idén is jó eséllyel pályáznak az aranyra, ráadásul a Manchester United kitűnő védője, Eric Bailly is felépült sérüléséből. Több válogatott is útját állhatja a címvédésnek, többek között az az Algéria, melynek soraiban a tavalyi év legjobb afrikai labdarúgója, Riyad Mahrez is szerepelni fog.
Mahrez a leicesteri tündérmese főszereplőjeként tavaly angol bajnokságot nyert, majd a játékosok megválasztották az év legjobb Premier League-játékosának. A támadásokban az ő segítségére lesz Feghouli és Slimani, aki nyár óta a Leicester Cityben is csapattársa.
Az egyik legerősebb kerettel a 2002-es világbajnokságon negyeddöntőig jutó Szenegál válogatottja érkezett Gabonba, hiszen olyan játékosok alkotják a csapat vázát, mint a Napoli középhátvédje, Koulibaly, a West Ham középpályása, Cheikhou Kouyate, de a legerősebbnek a támadósor tűnik, melyet a Liverpool ihletett formában játszó ásza, Sadio Mané, illetve a török Fenerbahce színeiben gólokat ollózgató Moussa Sow alkotja. Utóbbi kettő 18 gólt hozott össze klubcsapataiban az őszi szezonban.
A már említett három csapat mellett Ghánát is fel kell jegyeznünk a végső győzelemre leginkább esélyesek közé. André Ayewék két éve talán jobban megérdemelték volna az aranyérmet Elefántcsontpartnál, idén pedig adott a lehetőség, hogy ez a generáció is felérjen a csúcsra (legutóbb 1982-ben voltak Afrikai bajnokai), ráadásul a legutóbbi torna legértékesebb játékosának választott Christian Atsu is erősíteni fogja a ghánai szélsőjátékot.
A torna nagy visszatérője Egyiptom válogatottja lesz, amely 2010-ben Angolában lett Afrika legjobbja, és 7 elsőségével a torna rekordbajnokának számít, viszont a kontinens egyik legnagyobb futballmúltjával rendelkező csapata, Nigéria, 2015-höz hasonlóan a mostani tornára sem jutott ki.
Gabon csapata a hazai pálya előnye ellenére sem nevezhető a torna esélyesének, viszont van egy csapatkapitányuk, aki vita nélkül Afrika legjobb formában játszó labdarúgója. A villámgyors Pierre-Emerick Aubameyang idén 19 mérkőzésen 20 gólt szerzett a Borussia Dortmund csapatában, és ha lendületéből át tud adni valamennyit társainak, akkor a csoportból való továbbjutás nem lehet kérdéses a házigazdák részéről. A részletes csoportbeosztás és sorsolás egyébként megtekinthető a hivatalos oldalon.
Az idei Afrikai Nemzetek Kupáját eredetileg Líbiában rendezték volna, azonban az ottani háborús helyzetek miatt a CAF (Afrikai labdarúgó-szövetség) új pályázatot hirdetett ki, melyet két éve Gabon nyert meg, többek közt a relatíve fejlett infrastrukturális háttere miatt, melyet Kínával ápolt kitűnő kapcsolatának köszönhet.
A tornát négy helyszínen fogják megrendezni, és a négy stadionból három létesítmény megépítését, illetve renoválását is a kínai állam finanszírozta. Libreville, Oyem és Port-Gentil városában rövid idő alatt három új aréna épült, természetesen jókora pénzösszegekből, és fel is vetődhet a kérdés, hogy Kínának milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy ekkora beruházásokba fog egy kis afrikai országban.
A kínai futballőrület a januári átigazolási szezonban produkált bombaüzletekben is megmutatkozott, ám jelen esetben sokkal inkább gazdaságilag megfontolt lépésről beszélhetünk. Gabon egyik legfőbb ásványkincse a mangánérc, illetve az egyik legnagyobb kőolaj-kitermelő közép-afrikai ország is egyben, exportjának pedig 14 százaléka megy Kínába, melyet az ázsiai ország ezekkel a stadionépítésekkel igyekszik még magasabbra tornázni.
Nem először csinál hasonlót a kínai kormány, a 2008-as torna előtt Ghánában két új létesítményt, 2010-ben Angolában pedig mind a négy stadiont ők húzták fel (a két projekt csaknem 700 millió dollárjába került a kínai államkasszának), viszont ezek a húzások is értelmet nyertek azok után, hogy Ghánában és Angolában is igen nagy kőolajforrások vannak. Kína tehát kis túlzással stadionokkal vesztegeti meg ezeket a kis afrikai országokat, hogy számára előnyös kereskedelmi szerződéseket kössön velük.
