Volt már olyan világbajnoki meccs, amelyet 0-7-ről fordított meg férfiválogatottunk a norvégok ellen, mégpedig 2011-ben, most nagyon nem szerettük volna, ha így kezdődik a meccs. Most viszont csak egy kicsit álltunk jobban a franciaországi vb-negyeddöntő elején: 2-8-ről kellett üldözőbe vennünk a norvégokat. Ezúttal is egy Hansennel gyűlt meg a bajunk, éppen úgy, mint a dánok ellen, a norvégok Hansenje négy lövésből négy gólt lőtt balátlövőként. Lépéshibákból két gólt is találtak a norvégok, Mikler Rolandnak ezúttal nagyon nem ment, az első tíz skandináv próbálkozásból csak egyet fogott meg.
Az ellenfél bemutatta nekünk a 21–22. század kézilabdáját, elképesztő sebességgel támadta a magyar kaput.
Egyrészt néhány passz után, nagyon hamar célba vették a kaput, másrészt nagyon gyors mozdulatokat láttunk a norvégok átlövőitől. A 11. percig vártunk az első kivédekezett támadásra, addig minden támadásból gól kaptak a mieink, ez volt az egyik legnagyobb gondunk. A másik az, hogy a támadásaink sem működtek. Nagy László hátul is, elől is rendkívül lassúnak bizonyult. Hatgólos hátrányban a vb-n eddig szerényebben produkáló Bánhidi Bence segítségével tudtuk tartani a lépést a norvégokkal, így legalább még nagyobb baj nem lett, nem dőlt el végleg a meccs.
Ha lemaradt a meccsről, jól járt, itt megnézheti, mi történt percről percre.
Bánhidi Bence mellett Császár Gábor volt az a játékos, aki valamivel az átlag fölött, vagy legalább átlagosan kézilabdázott, ő is lőtt két gólt a szünetig, egyébként teljesen indiszponáltan játszott a csapat. Nem tudta kihasználni az emberelőnyt, többször is feljöhetett volna három-négy gólra, de vagy nem vállaltak lövést a mieink (pedig Ancsin Gábor a képességei alapján ezt sokkal többször megtehette volna hét-nyolc méterről), vagy célt tévesztettek. Vagy Bergerud kapus olvasta kottából a lövéseinket, elsősorban Balogh Zsoltét: látszott, hogy
lényegesen jobban tudták elemezni a mieinket, mint fordítva.
Pedig Xavier Sabaté szövetségi kapitánynak éppen ez az egyik nagy erénye.
Még két perccel a vége előtt is feljöhettünk volna három-négy gólra, megvolt rá az esély, helyette folytatódott a labdaeladás a magyar támadásoknál, a szünetig kilenc labdát veszítettek el a mieink, és az utolsó percekben megint könnyű gólokat kaptak. Így aztán demoralizáló 10-17 állt a szünetben az eredményjelzőn, ami nem még mindig nem kilátástalan ugyan, óriási változásra volt szükség, nem is annyira taktikában, inkább agyban.
Fordulás után jött Fazekas Nándor Mikler Roland helyett. Bánhidi Bence nagyon beindult, de a norvégok minden gólunkra góllal feleltek. Az első félidőhöz képest is fokozni tudták a tempót, pontosan megmutatták a magyarországi képzés utóbbi húsz évének nagy hiányosságait. Tarthatatlan ma már az, hogy néhány válogatott játékos vagy támadni tud, vagy védekezni. Vagy ha mindkettőhöz ért, lassú ahhoz, hogy visszaérjen a magyar kapu elé.
Kilencgólos lett menet közben a hátrány, amikor egy picit sikerült faragni rajta, kettős emberelőnyt hagytunk ki.
A magyar emberelőnyöknél látszott igazán, fejben mennyire nem vagyunk ott,
rossz pozícióban lévő szélsők fejezték be ilyenkor a támadást. Pedig a bírók folyamatosan küldték ki a pályáról a norvégokat.
Mikler Roland visszajött a magyar kapuba, az ellenfél azonban lehetetlen szögekből is betalált. Negyedórával a vége előtt tízzel mentek már el a norvégok, innen a csoda kellett.
Pedig a két szegedi, Bodó Richárd és Bánhidi Bence rendre pontosan lőtt, csak sokkal többet kellett volna.
Ők ketten mutatták meg ezúttal, hogy van jövő, nemcsak múlt és jelen.
Mellettük ott van még Juhász Ádám (akit Borsos Attila szakkommentáror „a gyors játékosunknak” nevezett, amivel frappánsan összefoglalta a fő bajt), Ligetvári Patrik és természetesen Lékai Máté generációja is kitart még egy-két olimpiai ciklusra.
Bodó Richárd hihetetlen nagy gólokat lőtt, érthetetlen, hogy miért csak a hajrára jöttünk rá, hogy vele nem tud mit kezdeni Bergerud kapus. A becsületet sikerült megmenteni és szorosabbá tenni a végét, így nem tíz lett közte. Ötre feljött a csapat az utolsó percek előtt, pedig tizenöt gólos vereség is benne volt ebben. Végül 31-28-ra nyert Norvégia és lett elődöntős.
Férfi világbajnokság, Franciaország, negyeddöntő:
NORVÉGIA–MAGYARORSZÁG 31-28 (17-10)
Albertville
Norvégia: Christensen, Bergerud (kapusok), Bjornsen 4, Gullerud, Hansen 6, Hykkerud 1, Johannessen 1, Jondal 3, Lindboe, Myrhol 4, O’Sullivan 1, Overby, Rod, Sagosen 5 (1), Tangen 1, Tonnesen 5. Szövetségi kapitány: Christian Berge.
Magyarország: Mikler, Fazekas (kapusok), Ancsin, Balogh, Bánhidi 6, Bodó 5, Császár 11 (6), Harsányi 3, Dzsamáli, Juhász 1, Lékai 1, Ligetvári, Nagy L. 1, Schuch, Szöllősi Sz., Zubai. Szövetségi kapitány: Xavi Sabaté.
Kiállítások: 14, ill. 6 perc.
Hétméteresek: 1/1, ill 6/6.
