Nem végcél, csak egy lépcsőfok

A magyar labdarúgás sajnos nem bővelkedik az olyan tehetségekben, akikben benne rejlik a potenciál, hogy válogatottságig, külföldi szerződésig vigyék. Zsótér Donát, az Újpest támadója mindenképpen közéjük tartozik. Már tizennyolc évesen bemutatkozott az NB I-ben, innen nézve sokat, öt évet kellett várnia arra, hogy legalább a felnőttválogatott küszöbéig eljusson.

2019. 05. 17. 17:12
Az Újpest támadója a válogatottban is bizonyítana Fotó: Mirkó István
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Megérkezett végre?

– Úgy érzem, még nem, de egy lépcsőfokot azért léptem fölfelé. Jó érzés, hogy ott vagyok a tűz közelében, figyelnek rám.

– Már tizenhat évesen, még Paulo Sousa irányítása alatt bekerült a Videoton első keretébe. Azóta hét év telt el. Nem túl sok?

– Nincs bennem hiányérzet, nem bánok semmit a pályafutásomban, úgy látszik, így kellett történnie mindennek, ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy játékosként és egyéniségként is fejlődjek, és eljussak erre a szintre. Természetesen nagy öröm, hogy ott lehetek legalább a válogatott bő keretében, igyekszem megragadni ezt a lehetőség.

– Ahogy fogalmaz, az alapján két lehetőség kínálkozik. Vagy sportpszichológussal is dolgozik, vagy robotpilóta üzemmódban felmondja az ilyen esetekben elvárható, jól hangzó válaszokat.

– Ezek szerint van harmadik lehetőség is. Céltudatos, ambiciózus fiatalembernek tartom magam, nem szokásom siránkozni. Tényleg teljesen felesleges azon rágódni, miért nem ragadtam meg a Vidiben, miért nem tudtam többet kihozni abból, hogy két éve bajnok lettem a Honvéddal.

Az Újpest támadója a válogatottban is bizonyítana
Fotó: Mirkó István

– ...S hogy miért nem tekinthető az Újpestben sem egyértelműen alapembernek.

– Igen, ezt is mondhatjuk, de azért dolgozom, hogy így legyen. S ezt őszintén mondom, így is gondolom.

– Az őszintesége majdnem a visszájára sült el. A Mezőkövesdnek rúgott bombagólja után így nyilatkozott: „Extra húzások tesznek kiemelkedő játékossá, ezzel tudok kimagaslani a mezőnyből és a csapatból is.” Sokan nagyképűnek titulálták ezért.

– Elismerem, talán nem találtam meg a megfelelő szavakat. Csak arra akartam utalni, ahogy azt utólag el is mondtam, hogy váratlan húzásokkal lehet kitűnni, s ezt el is várják tőlem.

– Az egyik ismerősöm néhány éve meglepetten mesélte, hogy hajnalok hajnalán látta önt gyógytornásszal külön dolgozni. Ma is végez egyéni munkát?

– Igen, egy személyi edző barátommal, aki beleásta magát, mire is van szüksége egy futballistának. Az én esetem ráadásul kicsit speciális, hiszen alacsony vagyok, amit más képességek fejlesztésével kell ellensúlyozni.

Mire számít, ott lehet a szűk keretben is?

– A kapitány jól ismer, hiszen dolgoztunk együtt a Honvédnál. Természetesen örülnék, ha így alakulna, de ha mégsem, akkor sem leszek elkeseredett, még több munkára fog sarkallni.

– S mi a célja, mit tekintene pályafutása csúcsának?

– Remélem, ez még odébb van... Jól érzem magam Újpesten, itt is minden adott a fejlődésemhez, de persze én is szeretnék egyszer külföldre eljutni. S mint a legtöbb labdarúgónak, a válogatottság az én vágyaim közül sem hiányozhat.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.