„Nagyon megviselt.”
Tömör, egyenes válasz, semmi mellébeszélés. Supka Attila nem fizet ki olyan közhellyel, hogy már nem foglalkozik a múlttal, csak előre tekint, lezárta sokadik kispesti időszakát, őszintén felelt arra, hogy miként vette tudomásul, hogy dacára a jó szereplésnek, távoznia kellett a Bp. Honvéd kispadjáról.
„Nagyon nehéz volt megemészteni az új tulajdonosok döntését. A csapattal elértük a céljainkat, hiszen tavaly után az idén is kijutottunk a nemzetközi porondra, itthon kupadöntőt játszottunk, amelyen a nálunk többre taksált fehérváriaktól szoros meccsen kaptunk ki, a bajnokságban a negyedik helyen végeztünk, azaz a feltételeket is tekintetbe véve jól szerepeltünk. Ráadásul ezer szállal kötődöm a Honvédhoz, hiszen ott cseperedtem fel, ott lettem élvonalbeli futballista, ezt megelőzően kétszer is irányítottam a csapatot vezetőedzőként, szóval tényleg megviselt, hogy mennem kellett.”
A történtek előzménye az volt, hogy a korábbi tulajdonos, George F. Hemingway április elején, 13 év után eladta a futballklubot a Reditus Equity Zrt.-nek, amelynek a vezetői a bajnokságot követően, egész pontosan egy héttel később, a Magyar Kupa döntője után egyértelművé tették, hogy – a Csárdáskirálynőből kölcsönözve – új műsorhoz új férfi kell.
„Ekkor már mindegyik élvonalbeli klubnak volt vezetőedzője, emiatt nem dúskálhattam az ajánlatokban. Egy külföldi érdeklődés akadt, annak a konkrétumaira vártam, amikor jött a hívás Szombathelyről, hogy tárgyaljunk.”

Fotó: MTI/Kovács Tamás
A Haladás a remek tavasza ellenére kiesett az NB I-ből, és csődközeli állapotba sodródott, több havi fizetéselmaradásból álló tartozást halmozott fel a játékosok felé. Illés Béla, a futballklubot működtető cég egyik tulajdonosa jelezte, egy forintért is szívesen átadják a maguk részét, végül a Haladás VSE jelentkezett vevőnek, ám a város és a klub közötti nézetkülönbségek miatt sok kérdés továbbra is nyitott. Hihetnénk, az ilyen hajóról mindenki inkább menekül, mintsem felkapaszkodna rá, Supka Attila azonban elvállalta a munkát.