Mintha megfordulna az elmúlt évek szinte érthetetlen érdektelensége, ismét egyre többen látogatják a DVSC mérkőzéseit a Nagyerdei stadionban. A nyári hazai nemzetközi meccseket már-már a régi hangulat lengte át, hiszen az albán Kukesi ellenire 10 250, a Torino ellenire pedig 15 500 néző volt kíváncsi. A bajnoki meccsek látogatottsága – az első három találkozón sorrendben 3500, 3950 és 4120 néző – is emelkedést mutat az előző évekhez képest. Igaz, ezek a számok messze vannak a rekordoktól, hiszen egy legendás, Fradi elleni meccsen huszonháromezren szorongtak a régi Nagyerdei stadion póttribünökkel ellátott karéjában, s az Oláh Gábor utcai szükségstadiont többször is megtöltötte a 10 ezer néző. S akkor még nem beszéltünk a régi Népstadionban játszott nemzetközi meccsek 30 ezres nézőszámáról.
A kedvező tendencia lehetséges okáról először Bobik Norbertet, a debreceni szurkolók egyesületének alelnökét kérdeztük, aki több tényezőt is említvén az elsők közé helyezte a szurkolók kitűnő kiszolgálását. Ebbe beletartozik az is, hogy amióta megszüntették a regisztrációt, mindössze pár másodpercet vesz igénybe a belépő megváltása. Fővárosi példát említett, ahol 40 perc várakozás után még csak a sor közepéig jutott, nem a pénztárig. Ide tartozik még, hogy a jegyárak tíz év óta nem emelkedtek.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
1000-1300 forintért már be lehet menni a stadionba, míg máshol 2000-nél kezdődnek a jegyárak. Gyakorlatilag egy mozijegy áráért lehet megtekinteni a mérkőzést – mondta. Jó a meccsek kezdési időpontja, s az is, hogy hétvégén vannak, nem például szerdán. Javult a marketingje a csapatnak, folytatja a főszurkoló a felsorolást. A Loki vezetői roadshow-kat rendszeresítettek két-két focista részvételével az iskolákban. Jó, hogy testközelből láthatják őket a gyerekek, akik így akár el is csalhatják a mérkőzésre a családot is. Az érdeklődő fiatalok pályabelépőjükhöz ingyenjegyet is kapnak a tömegközlekedési eszközökre a meccs napjára.
S ami legalább ilyen fontos: ismét nagy számban játszanak saját nevelésű fiatalok a csapatban, akikhez könnyebb kötődnie egy debreceninek, mint a külföldiekhez.