Aki látta, nem hitt a szemének: mintha más csapat, mintha más játékosok lettek volna. Pedig nagy változások nem történtek a női válogatott keretében, most is sok fiatal játékos alkotta, igaz, a rutinosabbak vagy visszavonultak, vagy sérültek, és mint Hollandiában a 66-56-ra elveszített Eb-selejtezőn kiderült, nagyon hiányoznak. Az a csapat és azok a játékosok, akik magabiztosan, bravúrokat is szállítva jutottak ki a nyári Európa-bajnokságra, ott jól szerepelve a 7. helyen zártak, most esélyesként nem bírták el a terhet.
– Az első negyed után elbizonytalanodtunk a védekezésben és ez kihatott a támadásokra, szinte semmit sem dobtunk be – értékelt a lefújás után Turner Yvonne, a honosított amerikai, az egyetlen, akire nem lehetett panasz ezen a mérkőzésen. – Eddig a legnagyobb erényünk a csapatjáték volt, de most az is szétesett, ezen feltétlenül változtatnunk kell.
Studer Ágnes, a válogatott első számú irányítója szerint az is közrejátszott a váratlan vereségben, hogy kevés információjuk volt a holland válogatottról:
– Ők régen játszottak tétmeccset, ezért nem volt friss felvételünk sem róluk, ők viszont kielemezhették azt, amit öt hónapja az Európa-bajnokságon mutattunk. A második negyedtől rá is éreztek a védekezésünk ellenszerére, nekünk pedig alig sikerült bármi is.
Mindez igaz, a csapat a mezőnyből harmincszázalékos eredményességgel dobott, márpedig ezen a szinten ilyen mutatóval nemigen lehet nyerni. Kiütközött az is, hogy a fiatalításnak van árnyoldala, hiányzott a csapatból egy tekintélyes vezér, aki a bajban összerántja a többieket. Turner magasabb szintet képvisel, mint az európai átlag, most is eljutott 20 pontig, de tőle nem lehet várni ezt a szerepet. Ráadásul az is érezhető volt, hogy a többiek nem tudták elviselni az esélyesség terhét, inkább neki passzoltak jó helyzetből is, mondván, majd ő megoldja.
– Mi ezen a napon nem viseltük el az esélyesség terhét, ez a kezekben, a dobáspontosságon érződött a leginkább – mondta Székely Norbert szövetségi kapitány (képünkön).
