A magyar vitorlázó a harmadik helyről vágott neki a magyar idő szerint szombat kora reggel megrendezett úgynevezett éremfutamnak. Ebben már csak az összetett első tíz helyezettje állhat rajthoz, s az eredmény kettős szorzóval számít.
Az már egy nappal korábban eldőlt, hogy Berecz Zsombor nem védheti meg a címét, az új-zélandi Josh Juniornak behozhatatlan volt az előnye. Az ezüstre viszont még volt esélye. Ennek megfelelően vitorlázott. Úgy tűnt, a viharos, kavargó szélben megnyerheti a zárófutamot, végül másodikként ért célba, s egyetlen ponttal maradt le az ezüstről. Ennek dacára elégedetten értékelt a Magyar Vitorlázó-szövetség honlapjának.
Fotó: MTI: Kovács Tamás
– Fantasztikus volt! Erre építették ezt a hajót. Nagyon kevés hajóosztály van az olimpián, amelyik képes arra, hogy ilyen körülmények között lehessen vitorlázni. A finn az ilyen – mondta a videóinterjúban Berecz arra utalva, hogy 23 csomós szél fújt, olykor 26-os „pöffökkel” súlyosbítva és három-négy méteres hullámokat korbácsolva.
A magyar vitorlázó azt is elárulta, hajtott az ezüstért, de aztán jobbnak látta, ha nem tesz mindent kockára ezért.
– Amikor másodiknak értem föl, az ausztrál vezetett és mögöttem volt a holland, a hátszél elején elkezdtem mindent beleadni. Aztán egyszer volt egy necces szituáció, a hajóm megmerült, egy kicsit lefúrt a víz alá.
Akkor hátranéztem, és elgondolkodtam, hogy megéri-e mindent kockáztatni azért, hogy második legyek, vagy biztonságban lemegyek, és gond nélkül megvan a harmadik hely. Ha az aranyéremről lett volna szó, akkor mindent kockára teszek, gondolkodás nélkül beleállok az utolsó hátszélbe, de így most inkább a biztosra mentem – elevenítette fel a futamot.
– Borzasztóan örülök az eredménynek. Elsősorban persze magam miatt, a bronznak, de annak is, hogy az új-zélandi srác nyert, mert megérdemelte, és hogy az edzőpartnerem végül befutott hetediknek – tette hozzá.
Hasonló mondatok százból kilencvenkilenc sportoló szájából kissé hamisan, de legalábbis betanult, kommunikációs szólamként hangzanak. Berecz Zsombor attól különleges alakja a magyar sportéletnek, hogy ő sohasem szerepel. Ritkán szólal meg, de amit mond, azt őszintén mondja. Ilyen volt már tizenegy éve is, amikor ismeretlenül indult a pekingi olimpián, s ilyen maradt napjainkra, amikor esélyesként készül Tokióra.
