A salamancai Final Four – és ez minden tekintetben magyar siker – mezőnyében ott volt az MKB Euroleasing Sopron is, a két orosz titán, a Szpartak Moszkva és a Jekatyerinburg, valamint a házigazda spanyol Perfumerías Avenida mellett.
A moszkvaiakat Rátgéber László dirigálta, az akkor 42 éves mesteredző szakmai pályafutása csúcsára ért fel, hiszen negyedszer juttatta el csapatát a Final Fourba (korábban háromszor a Pécset), de most először volt reális esélye arra, hogy a csúcsra érjen. Rátgéber igazi világválogatott vezére volt Moszkva Vidnoje nevű kerületében, a klubtulajdonos Sabtaj von Kalmanovics, ez a zseniális gengszter a következő sztárokat toborozta össze, és adta oda Európa akkori legjobb edzőjének, hogy sorozatban harmadszor is vezesse őket a csúcsra: az olimpiai bajnok Diana Taurasi és Sue Bird, a későbbi olimpiai aranyérmes Sylvia Fowles (három amerikai), az ausztrál Lauren Jackson, a világ akkori legjobb centere, az orosz válogatott Marina Karpunyina, Irina Oszipova és Tatjana Scsegoljeva, továbbá az akkor szárnyait bontogató, a döntőben még csak egy percet játszó szerb szuperzseni, Sonja Petrović. (A kiegészítő emberek is válogatott szintű kosarasok voltak.)
Rátgébert egyébként már régóta csábította az utánozhatatlan Bundesliga-frizurájával (is) pompázó Kalmanovics, míg végül 2008 nyarán a Deák téri Ritz Carlton elnöki lakosztályában sor került a szerződés aláírására. (E sorok írójának jelenlétében.)
Rátgéber gyakorlatilag aranykalitkában élt Moszkvában feleségével, Csák Magdolnával és két, tíz év körüli fiával, Lackóval és Tomcsival. Sofőr szállította mindenhová, rendesen meg volt fizetve, de egyfelől borzalmas árak voltak (már akkor is) Moszkvában, másfelől nem igazán volt mit csinálni az edzéseken és a meccseken kívül a gigantikus metropoliszban. Az árakról csak annyit, hogy egyszer elmentünk Lacival egy szomszédos bevásárlóközpont gyorséttermébe, ahogy Magdival hármasban megettünk egy darab (háromfelé osztott) pizzát egy-egy dobozos kólával, és a Mester tizenötezer forintnak megfelelő rubelt fizetett. Egy másik alkalommal betértem egy presszóba a Vörös tér közelében, megittam egy kávét, és 1200 forintot fizettem, persze rubelban.