Moszkva vonzza a magyar női öttusasikereket. 2004-ben Vörös Zsuzsanna, 2016-ban Kovács Sarolta nyert itt vébét egyéniben, utóbbi csapatban is felért a dobogó legfelső fokára. Sőt, a jelenleg is aktív, az elhalasztott tokiói olimpiára kvótát szerzett 29 éves versenyző 2011-ben még juniorkorúként lett vb-második a felnőttek között. Mindkét öttusázó ezer szállal kötődik az Alba Volánhoz: Vörös sportolóként, edzőként és klubvezetőként szolgálta a székesfehérvári klubot, fiatalabb pályatársa, akivel annak idején még együtt versenyzett, szintén a Volánt erősíti.
Az ő nevükhöz kötődik a magyar női öttusasport két utolsó egyéni világbajnoki címe: Vörös 2004-ben duplázott, a moszkvai vb után az athéni olimpián is győzött, Kovácsnak nem sikerült ez a bravúr. A mai napig a 2016-os vb-győzelmét tekinti a pályafutása fordulópontjának. – Emlékszem, a világbajnokság évében a születésnapomon, március 12-én lágyéksérv-műtétem volt Németországban. Nem mondom, hogy a legjobb előjelekkel készültem a világbajnokságra, de tisztességesen dolgoztam, és jó formában éreztem magam. Azt nem tudtam, mire lehetek képes. Jól vívtam, a 21 győzelem mellé kettőt sikerült szereznem a bónuszvívásban, az úszásom a negyedik legjobb lett a mezőnyben. Két szám után az élre álltam – idézi fel a négy évvel ezelőtt történteket a sportág világbajnoka.
Fotó: MTI
Kovács Sarolta a lovaglás előtt nem akart a riválisaival foglalkozni, de néha csak-csak rájuk tévedt a tekintete. Elég az hozzá, hogy izgulni kezdett, de az idegessége rögtön elpárolgott, mihelyt elfoglalta a helyet a ló nyergében. Hibátlanul teljesítette a lovaglást, a futásból és lövészetből álló kombinált szám előtt kis túlzással csak arra kellett figyelnie, hogy végig menjen a távon. – Nem akartam tudni a rajtlistát, hogy milyen sorrendben kell futnunk, csak magammal akartam foglalkozni. Szerettem volna, hogy kiderüljön, éles helyzetben, amikor a vb-arany a tét, mire vagyok képes. Szerintem ekkor értem be a felnőtt mezőnybe.
De még hátra volt a slusszpoén: a biztos aranyérme tudatában kényelmesen kocogó versenyzőnek kétszáz méterrel a cél előtt odakiabált székesfehérvári klubtársa, Málits István, hogy nyomja meg a végét, tegyen rá még egy lapáttal, mert akkor a csapatarany is meglehet. Kovács értett a szóból: tempót váltott, és nagy hajrájának köszönhetően Földházi Zsófiával és Alekszejev Tamarával is felállt a dobogó legfelső fokára.
