– Egy olimpiai aranyat nyert, de jól sejtem, hogy mégis kettőt őriz otthon, ráadásul egy bronzot is?
– Így igaz, édesapám érmei is nálam vannak.
– Németh Imre 1948-ban Londonban nyerte meg a kalapácsvetést, négy év múlva pedig Helsinkiben – ahol Csermák József győzött – a harmadik helyen végzett, és erről akár már személyes élményei lehetnek. Hatéves volt akkoriban.
– Otthon én is ott ültem a rádió mellett, és amikor bemondták, hogy a fater harmadik lett, teljesen elkeseredtem. Biztosra vettem, hogy nyerni fog, mert a szememben ő legyőzhetetlen volt.
– Ön is dobott valaha kalapáccsal?
– Hogyne, olyannyira, hogy a Vasasban a faterral 1970-ben együtt nyertünk csapatbajnokságot. Ő akkor már ötvenhárom éves volt, emlékszem, egy teniszmeccsről jött, de beszállt a versenybe, és dobott kettőt vagy hármat.
– Olvastam, hogy annak idején ő diszkoszvetőként kezdte, de együtt edzettek a kalapácsvetőkkel, és félt, hogy fejbe dobják, ezért inkább átállt közéjük. A respektet pedig rögtön kivívta azzal, hogy amikor megkérték, dobja vissza a kalapácsot, nagyobbat dobott náluk. Ön viszont először kislabdával dobott nagyot.
– Úttörő-négytusaversenyen kilencven métert. Szerettem focizni is, a grundon beleképzeltük magunkat abba, hogy mi vagyunk Grosics vagy Puskás, kiabáltuk is, hogy „Puskás lő!”, de nekem persze ez nem ment olyan jól. Egyértelmű volt, hogy az atlétikai pályán kötök ki. A Vasas pályáján a gerelyhajítók edzettek a legközelebb a kapushoz, és amikor beléptem, Várszegi Jóska bácsi nem is engedett tovább. Apámmal együtt ő is ott volt a londoni olimpián, gerellyel bronzérmet nyert, és tizenhat éves koromban ő lett az első edzőm. Szuggesztív egyéniség volt, meggyőzött, hogy a gerelyhajítás lesz az én számom.
– A Wikipédia-oldalán az áll, hogy a Testnevelési Egyetemen a mai napig ön tartja a függeszkedés, vagyis a kötélmászás rekordját lábak használata nélkül. Tényleg?
– Ezt nem merném kijelenteni. Maradjunk annyiban, hogy amikor a TF-re jártam, és ezt a feladatot is megkaptuk, tényleg én voltam a legjobb. A tanárunk pedig hüledezett, hogy addig még senki sem kapaszkodott fel gyorsabban a kötélen.