Szívműtét után a dzsúdó első magyar olimpiai érmese

Tuncsik József, a magyar cselgáncssport első olimpiai érmese – Montrealban szerzett bronzot a 63 kg-os súlycsoportban – nehéz heteken van túl. Szívműtéten esett át, amiből szerencsére szép lassan lábadozik.

– Korábban már átestem egy csípőműtéten, de ez év elejétől egyre gyengébbnek éreztem magamat – beszélt a megpróbáltatásairól a hetvenéves, egykori remek sportember. – A gyakori rosszullétek végül infarktusban csúcsosodtak ki, ezt követően életmentő műtéten estem át. Mostanra már a rehabilitációs időszakon is túljutottam, így óvatosan ugyan, de „kapirgálhatok” a Törökbálint határában lévő, ötezer négyzetméteres kertünkben.

Tuncsik József (képünkön) testi erejéről legendák keringenek, amire szerinte egyszerű a magyarázat: nagyon viszontagságos gyerekkora volt. – Debrecen közelében éltünk, keményen kellett dolgoznom. Tizennégy évesen aztán kőművestanuló lettem Budapest XIII. kerületében, ott sem tollseprűket kellett mozgatnom – beszélt a gyerekkoráról, majd azt is felelevenítette, hogyan lett cselgáncsozó. – A tanintézetben nem volt tornatermünk, ezért a testnevelőnk kikötötte, hogy mindenki keressen magának sportolási lehetőséget. Én előbb a Honvéd ökölvívóihoz néztem le, majd a birkózókat látogattam meg. Varga Jancsi és társai közelebb álltak hozzám, mint a bunyósok, de mivel ott soha nem voltak játékos gyakorlatok, továbbléptem a cselgáncsozókhoz, ahol színesebbek voltak az edzések, s olykor kisebb ajándékokkal is megleptek minket az edzők.

Tuncsik József villámkarriert futott be, 1972-ben még nem volt 23 éves, de már biztos olimpiai utazónak számított. – Hatalmas pechem volt, az utolsó edzésen combnyaktörést szenvedtem, így lemaradtam a müncheni olimpiáról. Négy év múlva viszont kikötötték, csak akkor mehetek Montreal­ba, ha előtte tavasszal megnyerem az Eb-t. Megnyertem, repülhettem. A sportág első magyar Európa-bajnokaként az első magyar olimpiai érmes is én lettem a harmadik helyemmel.

Ezután még szerzett egy Eb-bronzot, majd viszonylag fiatalon visszavonult, s edzőnek állt. Előbb a Honvédban dolgozott, majd 1981-ig a juniorválogatott élén állt. Ezt követően Paksra került, ahol aztán átpártolt a labdarúgókhoz. – Csak azután engedtek el a futballistákhoz menedzsernek, hogy beszerveztem magam helyett edzőnek Hangyási Lászlót, aki mindmáig kitűnő munkát végez az atomvárosban – jegyezte meg. Hangyási tanítványa többek között az olimpiai bajnok Kovács Antal is.

Tuncsik József később visszatért szeretett sportágához. Budaörsön, Diósdon, Budakeszin és Törökbálinton is részt vett – ahogy ő mondja, „keresztapaként”' – a szakosztály alapításában. Még most is fáj neki, hogy az utóbbi műhelyt később ellehetetlenítették. Ennek ellenére, amíg az egészsége engedte, később is dolgozott. A dzsúdóval ma már nem szoros a kapcsolata. – Mozaikosan, de képben vagyok. Lenne is véleményem a dolgokról, de úgy érzem, nem kedvelik az egyenes beszédet. Így „középtávolból” figyelek, és inkább az egészségemmel foglalkozom. Sótonyi Péter professzor úrnak pedig nagy hálával tartozom, mert ő mentett meg a korai búcsútól.