Márton felidézte a közelmúltat: – Zalaegerszeg volt az első olyan edzői állás, ahol csak a szakmával kellett foglalkoznom és ahol nem kellett folyton a hátam mögé pislognom, hogy nem akarnak-e hátba szúrni – mondta. – Itt, Fehérváron sok mindent meg kell még tanulnom, olyan szobák, helyiségek vannak, olyan berendezések, amelyek Zalaegerszegen nem voltak. Két ember jön velem a stábomba, a többieket megörököltem. Egyelőre egy évre szól a szerződésem, plusz egy év opció. De a lényeg az eredményesség, az dönt el mindent. Erre a felkérésre, amit én kaptam, nem lehet nemet mondani egy magyar edzőnek. Hogy erős-e az eredménykényszer, rövid-e a rendelkezésemre álló idő? Egerszegen sem volt sok időm. A játékoskeretről még nem beszéltünk, annyira friss minden. Az biztos, hogy Egerszegről senkit sem akarok elvinni. Nagy nyomás alatt dolgoztunk Egerszegen, ennek az elviselését megtanultam. Itt persze mások, magasabbak a célok. Az ember mindig próbál tanulni, fejlődni. Eddig még mindenhol tudtam kezelni ezt a nyomást. Kiváló játékosok alkotják a Vidit, az nem vitás, de ezen a kereten nyilván még szeretnénk javítani. Igen, nagyon meglepett a megkeresés, hiszen fél évvel korábban kerültem vissza az első osztályba. Arra jutottam, hogy képes leszek rá.