Elsírta magát a Budafok tiszteletbeli elnöke

Csizmadia Csaba edzőtől Jakab János tiszteletbeli elnökön keresztül az egykori budafoki gólzsákig, Esterházy Mártonig mindenki meghatottan nyilatkozott a BMTE bemutatkozó NB I-es meccsén a Kisvárda ellen elért bravúros győzelem után.

Kovács Dávid a BMTE első élvonalbeli gólját lövi Forrás: Mirkó István/Magyar Nemzet

– Mindig jó győzelemmel kezdeni, de nekünk minden egyes meccs nehéz lesz. Szereztünk most három pontot, aztán koncentrálunk az Újpest elleni mérkőzésre. Hogy számítottam-e ekkora közönségre? Őszintén megmondom, gondoltam, hogy sokan lesznek a nézőtéren, mivel már vasárnap elfogyott majdnem az összes jegy, le a kalappal a szurkolóink előtt, fantasztikus volt a hangulat.

Supka Attila – aki a maga 57 évével az NB I legidősebb edzője, ha úgy tetszik, az ellentétpárja a 35 éves Csizmadia Csabának – kissé rezignált volt:

– Mit lehet ilyenkor mondani? Szerettünk volna nyerni, tudtuk, hol lehet megbontani az ellenfél játékát, sikerült is néhányszor, adódtak lehetőségeink gólokra. Bíztam is benne, hogy sikerül eldöntenünk a meccset, de sajnos nem jött össze. Többször hibáztunk a középpályán, az egyikből gólt is kaptunk, a másikból pedig a gól előtti szögletet. Sajnos, itt hagytuk a pontokat.

Vaszicsku a védelemben és góljával is döntő érdemeket szerzett
Fotó: Mirkó István

A sajtóértekezlet után virágos volt a jókedv a budafoki vezetők között, Karsay Ferenc kerületi polgármester is gratulált a sikerhez. Jakab János tiszteletbeli elnök nyilatkozott a Magyar Nemzetnek:

– Benne volt a pakliban, hogy a bíró lefújja a meccset a hatalmas eső és a villámlás miatt, féltem is, de a futball arról szól, hogy le kell játszani a kilencven percet. Nagyon bíztam a csapatban, bár a hatvanadik perc környékén láttam a rutint az ellenfélnél, de nálunk meg a lendületet! Ugyan a második gólunk egy kicsit szerencsésnek tűnhetett, de aki erőlködik, az odajut a kapu elé, ahogy Vaszicsku Gergő is, és utána egy hatalmas helyzetet kihagyott Zsóri Dani! Nekünk lelkünk volt, a másik csapaton nem láttam ugyanezt. Jobban akartuk a sikert, erejükön felül teljesítettek a fiúk. Szokni kell ezt a légkört, az NB I az nem NB II. Most lesz a születésnapom, csodálatos ajándék nekem ez a győzelem. Amit csaknem ötven évvel ezelőtt játékosként nem kaptunk meg az NB II-ben, amikor itt játszottam, mármint hogy feljuthassunk, azt most vezetőként megkaptam. Most ezzel a győzelemmel kárpótolt az élet. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a kétezer budafoki ember így ünnepelt, hogy végig hajtotta a csapatot, erre szokták azt mondani, hogy ők voltak a tizenkettedik játékosunk. Fantasztikus volt a közönség, kétszer sírva fakadtam.

A csodálatos budafoki B közép
Fotó: Mirkó István

– Nagyon remélem, hogy minden hazai meccsünkön telt ház lesz, voltak olyan szurkolói kérések, hogy a 75 év felettiek ingyen bejöhessenek, ez már meg is valósult, beszéltem a tulajdonossal, Bélteky Róberttel, a következő hazai meccsünkön már így lesz. És a diákjegyek árát is csökkentjük, hiszen az az érdekünk, hogy tele legyen a stadion, és boldogok legyünk mind a két és fél ezren, hiszen lassan elkészül a lelátó a főbejárat felőli oldalon is. Szeptember 26-án már úgy akarjuk fogadni a Fradit, hogy 2500-an férjenek be a stadionunkba.

A 29-szeres válogatott Esterházy Márton is játszott abban a négy és fél évtizeddel ezelőtti remek Budafokban, amely megérdemelte volna a feljutást.

– Mi annak idején nagyon jó NB II-es meccseket játszottunk, alkalmanként négy-ötezer ember előtt, olyan csodálatos játékostársakkal, mint Tóth Kálmán, Noskó Ernő, Kapitány Toncsi, Tátrai Sanyi, Vizi Sanyi, akik mind itt voltak ma este, aztán Kisteleki Pista, Zöldi Gyuri, Harangi „Cimbi”, Jakab Jancsi, akinek nagyon köszönjük ezt a fantasztikus létesítményt. Óriási élmény volt, függetlenül attól, hogy az eső majdnem elmosta a végét. Mindenképpen számítottam a győzelemre. Az ilyen csapatok ellen, amelyek a kiesés ellen fognak küzdeni, mint szerintem a Kisvárda is, vagy a Mezőkövesd, négy-öt csapat komoly bajban lesz, szóval, jó lenne, ha a csapat megfogná ezeket a meccseket, amelyeket ezek ellen játszunk. Nyilván az első élvonalbeli mérkőzésen mindenkiben óriási drukk volt, lámpaláz, és a második félidő közepétől kicsit elfáradtunk, beszorultunk. A talaj is olyan volt, hogy nem nagyon lehetett rajta gurigázni, technikás futballt játszani. Rég örültem ennyire győzelemnek. Minden hazai meccsünkre ki akarok jönni, nagyszerű a kapcsolatom mindenkivel. Én tizenkilenc évesen játszottam itt 1975-ben, nekem rengeteget jelent Budafok! Már amikor fölkerültek, elhatároztam, hogy mindig itt leszek, és abban is biztos voltam, hogy nem a kiesés ellen fognak küzdeni. Bárcsak így lenne!