Születésnapi meglepetés volt a Fradi Ráckevén + galéria

A labdarúgó Magyar Kupa „gálameccsén” a Ferencváros 6-1-re nyert Ráckevén. A helyi megye II-es csapat – soraiban a korábbi válogatott játékossal, Kenesei Krisztiánnal – hálás és kellemes ellenfél volt. A Fradi hozta a kötelezőt, s felejthetetlen élmény okozott a ráckeveieknek, különösen az edzőjüknek, az egykori FTC-játékos Szanyó Tibornak, aki e napon ünnepelte ötvenedik születésnapját.

Fotó: Teknős Miklós

Szó szerint a fákon is emberek lógtak, kétezer embert engedtek be a hatóságok. A legboldogabb talán a helyi törzsszurkoló, a nem is a fél, hanem az egész életét a futballpályán töltő Károly, közismert nevén Karcsi (régebben „Öcsike”, újabban „Japán”) volt, akit a fradisták dedikált mezzel leptek meg. A kezdősípszó előtt Kósa Dénes, a Vénusz színházi társulat igazgatója felemelően énekelte el a magyar futball és a Ráckeve himnuszát, a Nélküledet, s kezdődhetett a játék.

Fotók: Teknős Miklós

A végén jött a becsületgól

A mérkőzés a szokásos nagy csapat–kis csapat-összecsapás koreográfia szerint zajlott. Az első gólig „szívta” magát a Keve, utána is küzdött becsülettel, de természetesen fölényesen érvényesült a tudáskülönbség. A slusszpoént a hazaiak szépítőgólja jelentette, így lett 6-1 a végeredmény, amivel mindenki boldog volt.

Különösen Szanyó Tibor, aki e napon ünnepelte az ötvenedik születésnapját.

– Életem egyik legszebb napja, a futballban mindenképpen. Mindig arra vágytam, hogy NB I-es csapat ellen játszhassak, legalább edzőként ez most megadatott – mondta az ünnepelt.

– Igen, tavasszal már visszavonultam, de a szívem visszahúzott a pályára. Igazából csak a meccsekre kell jönnöm, a játékot továbbra is élvezem, a góllövést pedig nem felejtetettem el. A Fradi persze már nem az én szintem, de azért örülök neki, hogy még egyszer megadatott ilyen csapat ellen játszani – összegzett mosolyogva Kenesei, aki a meccs közben azért zsörtölődött eleget a társakkal...

Rebrovnak tetszett

– Jó kirándulás volt, jól éreztük magunkat – mondta Rebrov, s máris robogott tovább. A Fradi rögvest indult vissza Pestre. A csapatnak ebben az idényben, leszögezhetjük, csak nehezebb feladatai lesznek. Szerdán mindjárt, ki ne tudná, Moldéban, a Bajnokok Ligája-selejtező rájátszásában.

Hogy a norvég kisvárosban meddig emlegetik majd még a Ferencvárost, azt nem tudhatjuk, de hogy Ráckevén évtizedeken át, abban biztosak lehetünk.

Ráckeve (Pest II.)–Ferencváros (NB I) 1-6 (0-2)

Ráckeve, 2000 néző. Vezette: Kiss Anikó

Ráckeve: Zelei – Tóth R., Dudu, Gyurcsányi, Kalmár (Földi R., 77.) – Agócs, Huszárik – Tóth D., Markovic, Kiss K. (Márkus Zs., 61.) – Kenesei K. (Tóth J., 71.). Vezetőedző: Kenesei Krisztián (az eltiltott Szanyó Tibor helyett)

Ferencváros: Bogdán – Csonka, Laidouni, Csontos, Heister – Skvarka, Vécsei – Varga R., Katona B. (Molnár T., 64.), Zubkov – Baturina. Vezetőedző: Szerhij Rebrov

Gólszerző: Markovic (86.), ill. Baturina (17., 53.), Katona B. (32.), Zubkov (56.), Varga R. (81.), Skvarka (82.)

Ráckevén át Aberdeenig

Mint szinte minden magyar településnek, Ráckevének is megvan a maga futballtörténelme. Kezdve mindjárt azzal, hogy az Újpest (akkor még Dózsa) is vendégeskedett már a városban (akkor még községben). Ugyanígy a Magyar Kupában (akkor még Magyar Népköztársaság Kupában), ugyanígy a 64 közé jutásért, ugyanígy felfokozott hangulatban. Néhány percen múlt csupán, hogy a lilák megégjenek Kevén. A hazai csapat (akkor Ráckevei Aranykalász SK) sokáig vezetett, a vendégek az utolsó pillanatokban egyenlítettek 2-2-re, majd nyertek hosszabbításban 4-2-re. Noha az Újpestnek is sok híve van Ráckevén (azért kevesebb, mint a Fradinak...), akkor bizony legfeljebb a fogadtatás volt a szeretetteljes, a búcsú annál kevésbé. A mérkőzés játékvezetőjét, Jaczina Miklóst (akinek nevét gúnyversbe is foglalták...) úgy kellett kimenekíteni.

Az csak később derült ki, hogy mit vesztett volna a Dózsa, ha megég Ráckevén. Az itteni keserves siker ugyanis nem csupán kupagyőzelemig repítette Törőéket az 1982-83-as idényben, hanem a következő évadban a KEK-ben egészen a legjobb nyolcig meneteltek! Az AEK Athént és a Kölnt (idegenben Törő felejthetetlen játékával) történetesen könnyebben verték ki, mint a Ráckevét.

Haj, bizony csodálatos csapata volt akkor a Kevének! Fekete, a 11-es ölő kapus, Dani, a hórihorgas bekk, a technikás Drahos, a dupla tüdejű Vajda, az MTK-tól érkezett kopasz Takács, a ráckevei születésű Csordás, az ördöngösen cselező Ligeti – az akkori csapat játékosait ma is gyakran emlegetik.

Ráckevéről indulva Schneider István és Czikora Mihály vitte a legtöbbre. Előbbi, a „Fáni” – Isten nyugosztalja – az Újpestben húzott le több idényt, s egyszer, úgy harmincról, hatalmasat rúgott, ha jól emlékszem, az ETO-nak. Czikora Debrecenben és Nyíregyházán játszott az NB I-ben, NB II-ben, s örökbecsű aforizmával gazdagította a magyar futball legendáriumát. Amikor nógatták, hogy „Misi, fussál már többet!” (nem ez volt az erőssége...), így felelt: „Fusson, aki nem tud futballozni”.