Varga Dániel eltökélt vezető, de meccset már nem játszik

Hosszú, göröngyökkel teli utat járt be az Orvosegyetem SC (OSC) férfi-vízilabdacsapata az elmúlt hónapokban, a koronavírus és a távozó főszponzor sem tudta megtörni az együttest. Az olim­piai és világbajnok Varga Dániel beugróként vette át az újbudai gárda irányítását, s most már derűlátóan tekint a kihívásokra.

Varga Dánielnek már edzőként kell helytállnia Fotó: Madar Dávid

A vírusszünet előtt a tavalyi évadban szárnyalt, Európa legjobb formájában lévő csapatának tartották az OSC-t. A bajnokságban minden mérkőzését megnyerte, a Bajnokok Ligája-csoportját is vezette. Éppen ezért forrázta le a csapat tagjait, amikor kiderült, hogy az újbudaiak főszponzora, az A-Híd Zrt. nem kívánja folytatni együttműködését a klubbal, mivel elmondása szerint nem képes teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Ehhez képest egy héttel később nyilvánosságra hozták, hogy a főtámogató inkább egy városi riválishoz, a Vasashoz szerződik. Ráadásul viszi magával az OSC akkori vezetőedzőjét, Vad Lajost, illetve több játékost is. S ha ez nem lett volna elég, a Marseille-hez igazolt a világ legdrágább vízilabdázója, Andrija Prlainovics.

A magyar játékosok kitartottak az OSC mellett, rájuk alapozva kezdett a vezetőség új csapatot építeni. Szükség volt új mesterre is: az olimpiai és világbajnok Varga Dánielre esett a választás, akit a Ferencváros – amelynek U19-es csapatát irányította – sportbaráti gesztusként elengedett. – Azt láttam, amikor megérkezett a megkeresés, hogy kialakulóban van egy olyan háttér, ami lehetővé teszi azt, hogy komoly szakmai munka tudjon folyni az OSC-nél. Ennek két gyakorlati feltétele van: az egyik az edző és a stáb, a másik pedig a játékosok. Amikor először beszéltem erről Becsey Péter sportigazgatóval, akkor arról biztosított, hogy megvan a lehetőség arra, hogy ha ebben a felállásban Cseh Sándorral, Kósz Zoltánnal, az én vezetőedzőségem mellett felállna az OSC vezetősége, és ha e mellé csatlakoznak játékosok, akkor az anyagi, illetve infrastrukturális, minden egyéb feltételt is biztosítva látja – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek az olimpiai és világbajnok.

Az ő irányításával gyorsan talpra állt a csapat, amit az is bizonyított, hogy a Magyar Kupában bejutott az elődöntőbe. Augusztusban viszont beütött a baj – akkor még csak a rivális Ferencvárosnál. A zöld-fehérek négy pólósa megfertőződött a koronavírussal, az egyesület tagjai karanténba kerültek, ezért a legjobb négy küzdelmeit, köztük a döntőt is másfél hónappal elhalasztotta a Magyar Vízilabda-szövetség. Ezt a döntést alighanem az OSC szenvedte meg leginkább, mivel időközben a klub tíz játékosánál mutatták ki a kórokozó jelenlétét, és az újbudaiak szeptember 27-én nem tudtak kiállni a Szolnok elleni elődöntőre.

– Bennünk maradt a nagy bizonyítási vágy, hiszen kilencből kilenc meccset nyertünk előtte, még ha papíron gyengébb csapatokkal is, mint az előttünk álló feladatok a Szolnok ellen. De mégis csak fejlődtünk, ami a Magyar Kupa elődöntőjében arra jogosított fel minket, hogy merjünk nagyot álmodni. Bíztunk benne, hogy megverjük a Szolnokot, s utána bármi lehet a döntőben. Ezt a célt, ezt a reményt hirtelen elvették tőlünk, az érzések azonban bennünk maradtak – magyarázta a vezetőedző.

A történtek után nagyon lassan tért vissza a megszokott rend a csapatnál, hiszen a tíz fertőzött vízilabdázóból nyolcnál a vírus tünetei is megjelentek, ketten súlyosan megbetegedtek, így nem volt, máig sem egységes a visszatérésük.

– Három héttel ezelőtt nemhogy nulláról, hanem mínuszból indult újra a munka, akkor az első héten még vizsgálatokra jártak a játékosok, volt, aki a családtagja miatt nem tudott jönni. Ezt a kaotikus helyzetet próbáljuk kisimítani, nagyon óvatosak vagyunk, figyelünk az összes egészségügyi protokollra. Edzés közben a pulzust is nézzük, terhelés közben vigyázunk rá, hogy egy konkrét tartományon belül maradjunk. Ez nem teszi lehetővé a határterhelést, amire néha szükségünk lenne, hogy hozzászokjunk a meccsterheléshez. A megadott kereteken belül azért minőségi munkát tudunk végezni – tette hozzá Varga, majd azt is elmondta, hogy a tüdőgyulladásból kigyógyult Burián Gergely csütörtökön már elkezdte a könnyedebb edzéseket. Tóth Kristóf tüdőembóliája is lassan a múlté, de a betegség súlyosságára való tekintettel ott hónapok is eltelhetnek a tényleges visszatérésig.

Varga Dánielnek már edzőként kell helytállnia
Fotó: Madar Dávid

Az OSC múlt szerdán kezdhette meg szereplését az ob I-ben, és a rövid, mindössze kéthetes felkészülési időszak ellenére magabiztosan, 18-3-ra győzött a Tatabánya vendégeként. Szombaton ugyan ­10-7-es vereséget szenvedett a Szolnoki Dózsa otthonában, Varga ­Dániel mégis derűlátóan értékelt. – Voltak olyan hibák, amelyeket minél gyorsabban ki kell javítani. Összességében elégedett voltam a mérkőzéssel, azzal, ahogy le tudtunk játszani egy rangadót a mögöttünk hagyott két hónap nem éppen ideális feltételei után. Mostantól az lesz a legfontosabb, hogy milyen ütemben tudunk tovább fejlődni, s hogy meg tudjuk-e mutatni, milyen is valójában az OSC játéka – folytatta a szakvezető.

A csapatra a következő igazi „erőltetett menet” vár. Cseh Sándor szakmai tanácsadó a M1 aktuális csatornán arról beszélt, az egyesület novemberre szeretné utolérni magát a bajnokságban, ahol hét mérkőzést volt kénytelen kihagyni, ezért most hetente kettőt kell játszania.

A nehezítő körülmények ellenére az idényre kitűzött célok nem változtak, Varga Dániel korábbi nyilatkozata alapján a dobogós hely az elvárás a bajnokságban.

– Ez nem hurráoptimizmus. Hosszú idény közben vagyunk, s ha mostantól nem jön közbe olyan dolog, ami ellehetetleníti a játékot és az edzéseket, akkor sikeresek lehetünk. Az egész évadhoz képest a mögöttünk hagyott viszontagságos egy-két hónap, csupán egy nehéz szakasz. Májusig még sok idő van hátra, addigra kell csúcsformába lendülni. Összességében bizakodó vagyok – összegzett a Magyar Nemzetnek az újbudai vezetőedző.

Beugrik a medencébe

A volt átlövő 2018-as visszavonulásakor felidézte, régóta élt benne a vágy, hogy edző legyen, mert már fiatalon is érezte, hogy az edzéseken lehetne finomítani.

– Nem egy rebellis valaki vagyok, aki nem fogad el soha semmit. Hanem arról van szó, hogy mindig nézem a lehetőséget a fejlődésre, olykor más felfogásban, mint amit általában mások képviselnek. Fantasztikus edzőim voltak, és elképesztően jó játékosokkal és ellen játszottam, ami formálta a mostani edzői képemet és gondolkodásomat. A hosszú évek megszerzett tapasztalata, a személyiségem és a vízilabdás látásmódom mind-mind benne van abban, amit edzőként képviselek – fogalmazta meg Varga Dániel az ars poeticá­ját.

Az olimpiai bajnok az edzéseken olykor a medencébe is beugrik.

– Vannak olyan szituációk, amiket még magas szinten meg tudok mutatni, és örülnek neki a játékosok. Azt gondolom, hogy ez hasznos, és ha ezzel hozzá tudok járulni a fejlődéshez, akkor kötelességem is megtenni – folytatta, majd azt is elmondta, a játékosok tömeges megfertőződésekor felmerült, hogy akár ő is játszhatna, végül inkább ezt mégis elvetette.