– A lengyelek elleni meccs góljait láttam, de a San Marino és Andorra elleni találkozót nem követtem figyelemmel, csak a végeredményről értesültem. Mindenesetre az biztos, hogy Marco Rossi kinevezése telitalálat volt. Dárdai Pál és Bernd Storck után a Magyar Labdarúgó-szövetség nagyon mellényúlt George Leekensszel. Senki sem értette, hogy miért egy olyan szakemberre esett a választás, aki idős, és már a karrierje végén jár, és miért nem kap lehetőséget egy olyan edző, aki jól ismeri a magyar focit, és még fel is van vértezve a nyugati, profi mentalitással. Hangsúlyozom, Rossi kinevezése kiváló húzás volt: a Storckkal a végén már döcögő, majd Leekensszel egy helyben topogó magyar válogatottal megnyerte a Nemzetek Ligája csoportját, és kiharcolta az Európa-bajnokságon való részvételt. Hatalmas fejlődésen ment keresztül a csapat. Nem tartom jogosnak a közvélemény elvárását: én is követem a magyarországi híreket, és olvasom, hogy San Marino vagy éppen Andorra ellen a szórakoztató játékot kérték számon a válogatotton. Véleményem szerint ezt túlzó elvárás: ma már kiegyenlítettek az erőviszonyok, Észak-Macedónia idegenben győzte le Németországot, korábban ilyet el sem tudtunk képzelni. Leszámítva egy-két szigetországot, ahol még mindig dobják a tizenegyest, már egyik csapat ellen sem lehet biztosra menni. Ezért is jár az elismerés a magyar válogatottnak, hogy a kis csapatok ellen fegyelmezetten hozta a kötelező győzelmet. Szerintem Rossi csapata nagyon stabil, a jelenleg sérült Szoboszlai Dominik nélkül is képes magas szinten futballozni. A további előrelépéshez az a fontos, hogy otthon továbbra is megfelelő munka folyjon a futballakadémiákon. Ne csak a képzés, a nevelés legyen a középpontban. Az a cél, hogy 19-20 éves fiatalok kapják meg a lehetőséget az első osztályban. Talán még mindig túlságosan sokan vannak a külföldi futballisták, akik elveszik a helyet a fiatal magyar játékosok elől. Nem szabad feláldozni a fiatal magyar labdarúgók karrierjét csak azért, hogy egy-egy csapat eljusson valamelyik nemzetközi kupában a csoportkörbe. Én biztosan másik utat választanék: zömmel magyar fiatalokkal tölteném fel a keretet, akik egy jó nemzetközi szereplésnek hála, akár ki tudnak kerülni külföldre. Ennek következtében a válogatott az első húsz-harminc hely környékén tudna lehorgonyozni az európai ranglistán.