Ostrom alatt

„A charta megvalósításának célja az elismerő munkakörnyezet megteremtése kortól, etnikai háttértől, nemzetiségtől, nemtől, nemi identitástól, fizikai és szellemi képességektől, vallástól, világnézettől, szexuális irányultságtól és társadalmi háttértől függetlenül.” A lényeget tekintve ez áll a német sokszínűségi chartában, amelyhez számos németországi vállalat mellett a Német Labdarúgó-szövetség és öt – tehát nem az összes – első osztályú német futballklub, köztük a Hertha BSC is csatlakozott. Az ehhez hasonló kiáltványokról napjainkban pontosan tudhatjuk, hogy a célként kitűzött sokszínű függetlenség egyenlő a konzervatív, nemzeti alapon nyugvó álláspont teljes tagadásával, sőt kirekesztésével. Ám egészen más az intellektuális megbotránkozás, a kettős mérce már-már mintává emelt elvtelensége felett való búslakodás, mint a döbbenetes szembesülés ennek gyakorlati mechanizmusával.

A Hertha, Dárdai Pál hőn szeretett berlini klubja tegnap elbocsátotta szintén magyar kapusedzőjét, Petry Zsoltot, aki mindenki szerint precízen, magas színvonalúan végezte éveken át a munkáját. Petry Zsoltnak a Magyar Nemzetnek adott interjúban tett kijelentései ­miatt kell lakolnia; pedig véletlenül sem „gyűlöletbeszédet” fogalmazott, kérdésre válaszolva mondta el, hogy noha tiszteletben tartja Gulácsi Péter álláspontját, nem érti, miért kellett ezzel a nyilvánosság elé kiállnia, továbbá hitet tett a keresztény gyökerű európai kultúra mellett.

A Berlinben elfogadhatatlannak ítélt véleményt közvetve egy másik kapus, Gulácsi Péter közleménye szülte, aki a feleségével közösen hitet tett a szivárványcsaládok mellett. „Miért éppen Gulácsi Péternek ne lenne joga politikai kérdésben megnyilatkozni? A fő probléma az, hogy ezzel megosztja a válogatottat. Ezt a vitát persze nem én döntöm el, s nem is az, aki az ellenkezőjét állítja, hanem az élet maga. A Gulácsi Facebook-üzenetére érkezett kommentek ugyancsak sokszínűsége. S innen nézve Gulácsi hibát követett el. A magyar válogatott ereje az egységben rejlik. Az RB Leipzig kapusa éppen ezt az egységet kezdte ki. Ha úgy tetszik, vétett a család ellen, amely őt a hibáival együtt szereti.” Február végén, Gulácsi Péter agyonidézett kiállása után a lényeget tekintve e szavakkal érveltem amellett, hogy a magyar válogatott kapusa hibát követett el. Nem ítéltem el tehát, nem követeltem a kizárását a válogatottból, pusztán arra hívtam fel a figyelmet, hogy megnyilvánulása nem befogadó, ellenkezőleg, megosztó.

„Szólaljunk fel a gyűlölet ellen, legyünk elfogadóbbak és nyitottabbak” – a magyar válogatott első számú kapusa így zárta a gondolatait bő egy hónappal ezelőtt. Hát eljött a pillanat, kedves Péter! Tegyél a gyűlölet ellen, legyél elfogadó és nyitott, vedd védelmedbe honfi- és sporttársadat, aki nem tett egyebet, csupán a sokszínűség egyik árnyalatát vázolta fel.

Petry Zsolt nem támadott a vele szemben álló másikra, csupán védte az elvei szerint neki rendelt kaput. Azt a kaput, amely ostrom alatt áll. Szakzsargonnal élve, felborult a pálya. Ami abnormális jelenség, hiszen a többség – Németországban is – ebben a csapatban játszik. Csak éppen retteg a sípszótól. S lám, a bíró már nem csupán sárga lapokat mutat fel, szemrebbenés nélkül előveszi a pirosat, ha valaki nem kíván a kreált szabályok szerint játszani.

Olyan szabályok szerint, amelyek jegyében immár nem csupán az európai labdarúgást, hanem a teljes európai pályát át akarják alakítani. Pedig senki sem akar mást, mint élni. Ki így, ki úgy.

Petry Zsolt nem maradhat egyedül. Ez a mi felelősségünk. Csapata van, csak le kell igazolni.