„A charta megvalósításának célja az elismerő munkakörnyezet megteremtése kortól, etnikai háttértől, nemzetiségtől, nemtől, nemi identitástól, fizikai és szellemi képességektől, vallástól, világnézettől, szexuális irányultságtól és társadalmi háttértől függetlenül.” A lényeget tekintve ez áll a német sokszínűségi chartában, amelyhez számos németországi vállalat mellett a Német Labdarúgó-szövetség és öt – tehát nem az összes – első osztályú német futballklub, köztük a Hertha BSC is csatlakozott. Az ehhez hasonló kiáltványokról napjainkban pontosan tudhatjuk, hogy a célként kitűzött sokszínű függetlenség egyenlő a konzervatív, nemzeti alapon nyugvó álláspont teljes tagadásával, sőt kirekesztésével. Ám egészen más az intellektuális megbotránkozás, a kettős mérce már-már mintává emelt elvtelensége felett való búslakodás, mint a döbbenetes szembesülés ennek gyakorlati mechanizmusával.

Ha Magyar Péterről és bandájáról van szó, az etikát messziről el kell felejteni
Mégis, mi járhatott Magyar és Kulja fejében? Talán nem értik meg, hogy az egészségügyi intézményekben szigorúan szabályozott feltételek között zajlik a munka?