Másfél órával a kezdés előtt érkezünk meg Kisvárdára – nem állíthatjuk, hogy a város az esetleges bajnokavatás lázában ég. Normális esetben nyilván portyázó zöld-fehér csapatok lepnék el a települést, de csak azért, hogy a szomszédos, persze szintén üres aqua cinemából próbáljon bekiabálni a Várkerti Stadionba, vagy görögtűzzel fogadja a Fradi-buszát, senki sem vállalja a kiruccanást a Budapesttől húsz híján háromszáz kilométeres távolságba.
A tizenhatezer lelkes város központja takaros, egy-egy kimondottan szép épülettel – mint például a könyvtár és az egykori zsinagóga –, a sétálóutca már-már megyei jogú várost idéz, ám minden kihalt. Egyetlen utcai gyorsbüfé sincs nyitva, a hideg capuccino és a gépi fagyi közül előbbire esik a választásunk…
Kihalt a város, Bogdán először véd bajnokin
A stadionba csak jelentős kerülővel, a város északi bejárata felől lehet bejutni, mert a szomszédos utcák lakói elérték, hogy zsákutcás táblákkal zárják le a központ felől az átmenő forgalmat. Az odavezető utat keresve betévedünk a Sport hotelhez, meglepetésünkre a Ferencváros buszába botlunk – hát persze, a címvédő már egy nappal korábban leutazott.
Révész Attila, a Kisvárda FC hivatalosan sportigazgatója, valójában lelke a VIP-páholyba invitál bennünket. A mai magyar futballban szokatlan, sőt egyedülálló gesztus. S véletlenül sem a lekenyerezés céljából, hanem mert partnerként tekint az újságírókra, értékeli, ha valaki a fővárosból leutazik Kisvárdára. Nem állítjuk, hogy követendő eset, de nem is elítélendő. Az országszélen, egy kisvárosban másképp kell klubot építeni, mint a fővárosban. Révész Attila évek óta bizonyítja, ő tudja, hogyan.
Négy óra körül, egy órával a kezdés előtt kanyarodunk be a stadionhoz, újabb meglepetés: Dibusz Dénest – civilben – már ott találjuk. Ekkor még nem árulja el, az a különcködés oka, hogy kisebb sérülés miatt kihagyja a találkozót; ami egyúttal azt jelenti, a nyár óta, amikor az FTC-hez igazolt, Bogdán Ádám most először véd bajnoki mérkőzésen a Fradiban.
